Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Bánffy Eszter: Újkőkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében

10 Bánffy Eszter Természetesen az is lehetséges, hogy e települések nem ennyi kisebb embercsoportot jelentenek, hanem inkább egy lassan mozgó, a friss szántóföldet és új le­gelőket követő lakosság települési viszonyait tükrözik. Magam ez utóbbi feltételezést tartom valószínűnek. Erre utal mind a Szentgyörgyvölgy-Pityerdombon feltárt két házból álló, egyrétegű település, másrészt pedig a terepbejárások során talált vonaldíszes telepek kis, kevéssé intenzív foltja. Végül ezt a feltételezést támasztja alá az a Pityerdombon megfigyelt néhány klasszikus (Keszthelyi) fázisba keltezhető edény­töredék is, amely szórványként az egyébként is magasan fekvő korai telepobjektumok omladékának felső részével keveredett. 19 Ezek alapján néhány erodálódott kis objektumot, vagyis kisméretű, ideig­lenes klasszikus vonaldíszes szállást, települést feltételezhetünk. Az utódok tehát minden bizonnyal néhány generáció elteltével visszatértek az egykor leégett házak helyszínére. Az erős mértékű erózió miatt azonban nem válaszolhatjuk meg azt a fontos kérdést, vajon véletlenül települtek-e meg a későbbi vonaldíszesek az alkalmas helyszínnek tűnő domb­tetőn, vagy emlékeztek a korábban elhagyott telepre, netán látszott-e még a leégett házak élénkvörös patics­omladéka. Mindhárom magyarázat elképzelhető. Németországi hasonló korú településeken végzett feltárások alapján újabban inkább arra hajlanak a korszak kutatói, hogy erős, több generáción át is továbbélő családi hagyományt feltételezzenek, amely nemcsak távolról származó tárgytípusok, kő nyers­anyagok és a díszítésmód iránti ragaszkodásban nyilvánul meg, hanem az elődök települési helyének emlékezetben tartásában is. 20 A Kerka-völgyet övező lapos dombhátak ma Ma­gyarország legnagyobb összefüggő erdős területét alkotják. Nincs olyan természetföldrajzi, klimatikus és régészeti ok, amely alapján azt feltételezhetnénk, hogy a neolithikum kezdetén kisebb lett volna az erdős terület, illetve, hogy intenzív erdőirtás folyt volna abban az időben. Ez a táj-rekonstrukció kérdésessé teszi egyrészt, vajon tényleg átláthattak-e a lakók a szemközti dombon fekvő vonaldíszes településre (amely ma, a szántott földeken át valóban jól látszik), másrészt, például azt is, vajon a pityerdombi két ház között üres terület vajon nem annak köszönhető-e, hogy a házakat is erdő-sáv választotta el egymástól. Ugyanakkor nem lehet kizárni, éppen a mai viszonylag magas beerdősültség miatt, hogy a Kr. e. 6. évezred közepén éppen a mai erdő helyén irtottak egy-egy folt­ban, illetve, hogy a mai erdők helyén is megtelepedtek (ld. a Kerka-völgyi Mikrorégió térképét a feltüntetett erdős területekkel! 1. kép). Ha ebből indulunk ki, a mai 12 vonaldíszes lelőhely akár kétszeresét is feltéte­lezhetjük, amely már valóban a legsűrűbb telep­hálózatot jelentené e korszakban. 21 Mindenesetre e korszak települési hálózatát még a Kerka-völgyihez hasonló betelepültség esetében is inkább a német­országi analógiák alapján képzelhetjük el, vagyis 2-3 generációnál nem hosszabb életű majorságok, tanyák laza füzérének. 22 A fiatalabb neolithikum A terepbejárások során és Pityerdombon is tehát megtaláltuk a vonaldíszes kerámia fiatalabb, ún. Keszthelyi fázisának leleteit is. 23 Ezzel azonban a neolithikus településtörténeti összefoglalónk végére értünk, mert ennél későbbi neolit telepnyomra nem akadtunk a Kerka völgyében. Egyetlen zselizi, sem Sé típusú (esetleg a délnyugati földrajzi elhelyezkedés miatt feltételezhető ,,Brezovljani"-típusú) korai Lengyeli, sem a kultúra fehér festésű vagy kései, ún. festetlen fázisába tartozó cserepet sem találtunk. Ez a furcsa hiány ugyanúgy magyarázatra szorul, mint a vonaldíszes lelőhelysűrűség. Tágabb összefüg­gésekből ugyanis világosan kiderül, hogy a Kis­Balaton vidékétől a Mura partjáig az intenzíven vizsgált területek között egyedül a Kerka völgy lelő­helymentes e korszakban! A Lengyeli-kultúra minden fázisában többé-kevés­bé lakták a Kis-Balaton mocsaraiból kiemelkedő szigeteket és észak-déli dombokat. Különös jelen­tőségű a kultúra legkésőbbi szakaszában épített ovális körárok, amelynek valószínűleg nem védelmi szerepet szántak építőik, hiszen belül majdnem teljesen üres volt. 24 Körülötte nagy kiterjedésű, oszlopos szerkezetű házakból és gödrökből álló település terült el, a dombtetőtől egészen a mocsaras vízpartig. Ettől vala­mivel északra is hasonló jelentős Lengyeli települést ismerünk. 25 A Hahóti-medencében a legkorábbi Lengyeli-kultúra több lelőhelyét is megtaláltuk, de itt került feltárásra a Nyugat-Dunántúl eddig ismert leg­jelentősebb kései Lengyeli telepe is. 26 Szinte minden dombháton megtelepültek hosszabb-rövidebb ideig. Hasonlóan intenzív településhálózatot figyelt meg I. Savel a Murától északra Szlovéniában. Ott a legtöbb információt az Alsólendvához (Lendava) közeli Bukovnicán feltárt Lengyeli település szolgáltatta, amely a kultúra klasszikus (II.) és kései (III.) fázisába keltezhető. 27 Mindezekhez hozzá kell fűzni, hogy a Délnyugat-Dunántúl más vidékein és a Kerka-völgytől északra szintén sűrűn megtelepültek a késő újkőkori Lengyeli-kultúra emberei. 28 A fenti adatok után érthetetlen, miért nem kedvelték a Lenti-medence északi részét, a Kerka folyó és patak­jainak völgyét a körülötte elterülő lapos dombhá­takkal. A hiányt jelenlegi ismereteink szerint semmi sem indokolja. Szélsőséges esetben elképzelhető, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents