Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

P. Barna Judit: Késő rézkori település Nagykanizsa–Billa lelőhelyen

112 P. Barna Judit ugyanilyeneket egy mezőcsáti fazék vállán (KALICZ 1999: 15. kép 6), egy palotabozsoki fazék nyakán, ill. több hódmezővásárhelyi töredéken is láthatunk (BANNER 1956: Taf. CIX. 15; Abb. 15. 15-16, 18-19). Aperem alatti (14. kép/7-8), ill. tagolt bütykökkel, bütyökfogókkal ellátott fazekak (9. kép/9; 19. kép/8) analógiáit Pécs -Vasason (BONDÁR 1982: Taf. 1. 7; Taf. 6. 1-2; Taf. 7. 15), Hódmezővásárhely - Bodzásparton, Debrecen - Ohaton és Palotabozsokon, (BANNER 1956: Taf. LIV. 13; LXXIX. 18; CIX. 15; CX. 7) találjuk meg. A fazekak - a rajtuk alkalmazott díszítések és párhuzamaik alapján - a D fázisba sorolhatók (NEUSUTPNY 1973: 324). 14. Csuprok. Formában és díszítésben megegyeznek a fazekakkal, elkülönítésük a méretbeli eltérés alapján lehetséges: a csuprok jóval kisebbek, mint a fazekak (9. kép/2; 12. kép/11; 23. kép/19). A fazekakhoz viszonyított - kisebb térfogatot eredményező méretbeli eltérés, valamint szembeötlően kisebb számarányuk funkcióbeli különbözőségre utalhat. 15. Tárolóedények. Rekonstruálható forma nem került elő, a durvább megformálású, vastag falú váll-, oldal- és aljtöredékek egy része feltehetőleg ebbe az edénytípusba sorolható (9. kép/7; 13. kép/13; 14. kép/6; 19. kép/7). A fazekak mellett ez a másik edénytípus, amelynél általános a durvított edényfelszín. A durvítás mint felületkezelés kétféle technikai megoldással található meg: nagyjából egyenletesen rücskös, repedezett felület (14. kép/4), ill. rátett agyagcsomókkal érdesített felület (20. kép/10; 24. kép/7) formájában. A belső oldalon bütykös oldaldarab (13. kép/13) olyan edényből származik, melynek párhuzamát Ossarnban több töredék is képviselte (BAYER 1928: 74; Taf. XV. 1-2), de az egész edény forma nem volt rekonstruálható. Bayer a belső oldalukon szabálytalanul és sűrűn elrendezett bütykökkel ellátott (fogazott) vagy szándékosan durvított edényeket a tároló edényektől elválasztva külön típusba sorolja (1928: 74-75). Az említett Ossarn-i példák - melyek kora a kultúra fiatalabb klaszszikus és későklasszikus szakaszára tehető (Baden IV, Neustupny D) - egy billai nyaktöredéknek (17. kép/7), valamint egy nagy méretű bütyökkel díszített válltöredéknek (19. kép/7) is pontos formai analógiái. 16. Különleges formák. 16a. Semmiképp sem tekinthető jellemző badeni kerámiaformának az a vízszintes állású kettős fül (8. kép/4), amely a falvastagságából ítélve kisebb méretű finom kerámiáról (bögre? kis pohár?) törhetett le. Hasonló fül Sárszentlőrinc - Uzdról ismert (BANNER 1956: Taf. XXIII. 31), de ott nagyobb edény oldalán s függőleges helyzetben fordul elő. 16b. Szintén pontos párhuzam nélkül áll egy nagy méretű, durva, vastag falú edény aljtöredéke, melyen a fenékhez közel bordaszerű fogóbütyök ül (12. kép/9). Ez feltehetőleg kónikus aljú tárolóedény lehetett. 16c. Különlegesnek tarthatjuk azt a karcolt farkasfogakkal díszített, vékony falú kis töredéket (18. kép/3.) is, melynél az eredeti edényforma nem állapítható meg. Talán azért sem, mert nem edény, hanem olyasmi tárgy töredéke lehet, mint a Székesfehérvár - nyúldombi lelet, amelyen díszítésének pontos analógiáját megtaláljuk: ezt a töredéket Makkay J. fém diadém agyagból készült utánzataként értékelte (MAKKAY 1970: 43-44; 28. kép). 16d. Végül itt említhetjük meg a miniatűr méretű, tölcséres nyakú csészét (19. kép/5), mely darab egyedüli példányként képviseli a miniatűr edények csoportját. Egyéb kerámia leletek: 17. Agyagkanalak. Egy töredékes példány (13. kép/5), egy sérült peremű kanálfej (17. kép/12) és egy feltehetőleg kanálnyélből származó töredék (22. kép/6) képviselik ezt a tárgytípust. Két ovális átmetszem nyéltöredék vége „ansa lunata" szerűen megformált. A kanálfejek oválisak, nem túl öblösek. Ossarn (BAYER 1928: Taf. XXIV 15); Pécs - Vasas (BONDÁR 1980-81: Taf. 8. 2), Salgótarján - Pécskő (KOREK 1968: Taf. XI. 24) és Ózd - Kőaljatető (BANNER 1956: Taf. LXXII, 11) lelőhelyeken találunk hasonló kanalakat. Nyúlvánnyal díszített nyelek a D fázisban nem ritka leletek ugyan, de a billai példákkal ellentétben merítőkanalakhoz tartoznak és laposak (NEUSTUPNY 1973: 324). 18. Orsógombok. A lelőhelyen több ép és néhány töredékes orsógomb ill. -karika került elő, melyek formájukat és díszítésüket tekintve is változatosak. A legegyszerűbb, igénytelen kivitelű, edényoldalból másodlagosan kialakított orsókarikák mellett a különböző díszítésű és gondosan megmunkált orsógombok azt sejtetik, hogy e tárgytípus nem feltétlenül csak gyakorlati funkciót tölthetett be. A díszítetlen, edényoldalból kivágott orsókarika, a díszítetlen lapos orsókarika (23. kép/5) és csonkakúpos orsógombok (21. kép/8) párhuzamai szinte minden badeni együttesben megtalálhatók. A díszített példányok ritkábbak: az egyik darab sugár-irányú kötegekbe rendezett kannelúrákkal díszített (23. kép/7), párhuzamai Kicking (Ausztria) lelőhelyről (LADENBAUER - OREL 1956: Taf. 3/6-7), valamint Veszprémből (MRT 2. 5. t. 11) ismertek. Ezen kívül szabálytalan karcolt vonalas (23. kép/8), ill. kerek, üreges eszközzel benyomkodott pontsoros díszítésű (23. kép/10) darabok kerültek még elő. Az előbbi díszítési technika párhuzamait Cerveny Hradokból (NEMEJCOVÁ - PAVÚKOVÁ 1974: Abb. 22, 14), míg az utóbbi díszí-tés analógiáját pl. Szigetcsépről (KOREK 1984: 23, 11. kép 12) és Ózd - Kőaljatetőről (BANNER 1956: Taf. LXXIV, 3) ismerjük. A díszített orsógombok egyetlen zárt objektumból (37. objektum)