Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Horváth László: Római villa rustica temetője Nagykanizsán

ZALAI MÚZEUM 12 2003 Horváth László Római villa rustica temetője Nagykanizsán I. Bevezető Nagykanizsa északi részén, az Inkey- sírkápolna mellett lévő kisebb kiemelkedésen, 1976 őszén, terepbejáráskor vált ismertté egy több korszakban lakott település, melynek helyén szondázó ásatást végeztünk ugyanabban az évben, majd miután tudomásunkra jutott, hogy a lelőhely területén a Domus Áruház és a Kanizsa Bútorgyár raktárakat kíván létesíteni, 19791981 között 6.000 m2 területet tártunk fel a bútorgyár anyagi támogatásából. A lelőhelyen elsősorban egy III-IV. századi, római kőépületeket is tartalmazó település nyomai kerültek felszínre, de a többi korszakból (lengyeli, péceli, Somogyvár - Vinkovci, urnamezős, késővaskori kultúrák, valamint késő népvándorláskori) is nagyon jelentős a leletanyag. Ezzel egy időben sikerült megtalálnunk a római településhez tartozó temetőt is a keletre lévő domboldalon, melynek a központi sírját mélyszántáskor és egy vezeték ásásakor megbolygatták. A különböző időszakok településének ásatásával párhuzamosan a római temető 25 sírját is sikerült feltárnunk. A római település (villa rustica) és a temetője közötti távolság csupán 350 m volt (1. kép). Az 1981-ig folyó kutatásokról egy aránylag bővebb tájékoztatót adtunk közre 1983-ban (HORVÁTH 1983). Ugyanakkor került sor néhány leletcsoport (terra sigillata chiara tálak, besimított kerámia) ismertetésére is (GABLER 1983, OTTOMÁNYI 1983) és valamivel később újabb leletcsoportok (edényfeliratok, fibulák) váltak ismertté a megjelent publikációk után (BILKEI 1985, BERECZ 1991). A villa rustica település déli végét az addigi ásatások során nem sikerült átvizsgálni, így 1991-ben a Kanizsa Trend Kft. támogatásából ezt pótoltuk, mintegy 2300 m

2-t feltárva. A lelőhely őskori része a legújabb terepbejárásaink alapján keleti irányba folytatódik. A leendő kanizsai Ipari Park és Logisztikai Központ érinti ezt a területet és a római temetőt. A település nyugati felét korábban feltártuk, és az ipari park közművei is most már elkészültek itt. A keleti nyúlványnál azonban próbaásatást kell végeznünk, valamint a csak részben tisztázott római temetőnél legalább 4.000-5.000 m

2 feltárása vár még ránk. Az eddig megjelent bővebb előzetes jelentés, a különböző leletcsoportok értékelésének közre adása, valamint az a tény, hogy ugyanebben a kötetben olvasható Kalicz Nándor a lengyeli és a péceli kultúrát érintő, és Bondár Mária a lelőhelyről előkerült korai bronzkori leletekről szóló tanulmánya, mentesít bennünket a monografikus feldolgozástól. Ellenkező esetben ismétlésekbe kellett volna bocsátkoznunk. Ezért a szándékunk ezzel a közleménnyel az, hogy a település általános tanulságait röviden foglaljuk össze a közben feltárt déli területtel együtt, és teljes egészében kerüljön közlésre a római temető eddig feltárt 25 sírja, de csak az anyagközlés szintjén. II. A római település (villa rustica) Az Inkey - sírkápolnától északra eső lapos kiemelkedésen helyezkedett el a három kőépületet (I-III. sz. épület) és egy félkörív alakú kőépítményt (IV. sz.) tartalmazó római kori település (2. kép). Ezeken kívül több, különböző funkciójú földbe mélyített objektum került feltárásra. Az épületek falainak legnagyobb részét kibányászták és a mélyszántások során a padlóés járószinteket is erősen megbolygatták így nehézségekbe ütközött és sokszor lehetetlenné vált az épületek építéstechnikájának és történetének rekonstrukciója. Az I. sz. kőépület alapfalai legnagyobb részt csak habarcsos- homokos- sóderos sáv formájában rajzolódtak ki, a délkeleti részen azonban valamivel épebb falazatot találtunk, és ez elüt a peristyliumos építmény szabályos alaprajzától. Ezt a részt később építhették hozzá a település legkorábbinak tartott építményéhez. A II. sz. kőépület két saroktoronnyal és egy egyszerű belső udvarral rendelkezett, ahol az emeletet tartó homokkő bázisú oszlopok nyomait is megfigyelhettük. Az épület délnyugati sarka és a később hozzáépített kéthelyiséges fürdő falai valamivel jobb állapotban voltak. A falak legnagyobb része rossz minőségű