Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Horváth László: Római villa rustica temetője Nagykanizsán

80 Horváth László homokkőből készült, míg a fürdő falaiban homokkő és tégla töredékek fordultak elő vegyesen. A fürdő keleti helyiségében eredeti helyükön megtaláltuk a padlót tartó, négyzet alakú téglákból rakott oszlopokat, valamint a fűtést biztosító külső kemencét. Ebben a részben több freskótöredék került elő a törmelékek között, melyek vörös és zöld színű növényi ornamentikára utalnak. Az épületet övező homokkő- és téglatöredékes járószint itt nagyobb felületen is megmaradt, a magasabban fekvő belső padlószínt azonban megsemmisült. A fürdő falai mellett több, erősen kopott IV. századi kisbronzot is találtunk. A III. sz. kőépület falainak kőanyagát teljesen kibányászták. Az egyszerű alaprajzú, kéthelyiséges épület kelet-nyugat tájolású, hossztengelyében a tetőzetét tartó oszlopsort azonban sikerült megfigyelnünk. Ennek a déli ásatási területnek külön érdekessége, hogy az épületet körbevevő kerítés árkait kisebb megszakításokkal megtaláltuk. Az udvarba a délkeleti saroknál lévő kapun keresztül lehetett bejutni. Itt a kerítésárok megszakadt és a két szembenéző végén lévő két-két oszlophely utalt a bejáratra. Az így körbezárt udvarban lévő kőépülettől délre, egy belső kerítésre utaló árokkal különválasztva, egy fészer, vagy istálló alaprajza bontakozott ki, melyre a szabályos rendben elhelyezkedő cölöplyukakból lehetett következtetni. A IV. sz. félkörív alakú és homokkőből- téglatöredékekből összeállított építmény rendeltetését nem tudjuk. Magasabb felépítményre utaló törmelékeket a környezetében nem találtunk. Talán egy szentély hátterét képezhette? A kőépületek között különböző földbe mélyített objektumokat tártunk fel, melyek közül néhányat cölöpszerkezetü lakóháznak készítettek, és kemencével, vagy tűzhellyel is rendelkeztek. Két esetben alig bemélyedő padlószintű, kemencés boronaházra utaltak a jelenségek. A harmadik típusnál cölöplyukat ugyan nem találtunk, de a kemencék, ill. a tűzhelyek valószínűsítik, hogy ezeket is lakóháznak használhatták. Három objektum terménytároló verem volt, az egyiknél egy központi gödörhöz csatlakoztak a vermek. A feltárás során három kút is feltárásra került, melyek átlagos mélysége 4 - 4,5 m volt, és alul sikerült megfigyelni a fabélések nyomait is. Az ásatás során bebizonyosodott, hogy a kőépületekkel, vagy egy-egy kőépülettel egy időben használták ezeket a földbe mélyített egyszerű lakóházakat. A rendkívül gazdag leletanyag jellemző típusait rajzban már korábban közöltük (HORVÁTH 1983). A házi, ill. a díszkerámián kívül több ékszer (pl. fibula, gyűrű, csonttű, függő), eszköz (vaskés, borotva, villa), és ami különösen figyelemre méltó, orvosi eszközök is felszínre kerültek a feltáráskor. A római település keltezéséhez természetesen a terra sigillaták és a pénzek adták a legfontosabb segítséget. A terra sigillaták között legnagyobb számmal a rheinzaberni gyártmányok (III.sz. első harmada) fordulnak elő, míg a középgalliaiak (Antoninus kor), a westerndorfi (Severus kor), pfaffenhofeni (210-260) termékek csak elenyésző számmal képviseltek. A terra sigillata utáni díszkerámiát a chiara darabok képviselik, melyeket a III. sz. végére, ill a IV sz. elejére keltezik, de itteni elterjedésük a IV század végére tehető (GABLER 1983, 33, 40). A településen előkerült pénzek (23 db) legkorábbi darabja Faustina kopott középbronza, míg a legfiatalabb II. Constantius kisbronza. A pénzek legnagyobb része III. századi, de vannak közöttük erősen kopott II. századiak is. A besimított kerámia előfordulása azt sejteti, hogy a települést a IV század második felében, esetleg az V század elején még használták (OTTOMÁNYI1983, 57). A kerámialeletek között feltűnően nagy számban kerültek elő névkarcolatos darabok, melyek észak-itáliai kapcsolatokra utalnak, de számos példányon tulajdonjegyetjelentő karcolat is volt (BILKEI 1985). A római település minden valószínűség szerint egy III-IV században használt kisbirtok központja lehetett, a tulajdonos, vagy bérlő kőből készült házával, esetleg gazdasági épületével,valamint a szolgák egyszerű lakógödreivel. III. A római temető A településtől keletre, mintegy 350 m-re elhelyezkedő temető 25 sírját sikerült eddig feltárnunk (3. kép). A területet észak-dél irányban átszelő gázvezetéktől keletre eső rész kutatása szisztematikusnak tekinthető, míg a nyugatinál ez hiányzik. A központi és árokkal körülvett téglasírt (1. sír) megbolygatták, ennek nyomait figyelhettük meg a terepbejáráskor ,és ezt követte a temető többi részének kisebb-nagyobb idejű kutatása. Az épülő ipari park munkálatai előtt megelőző régészeti feltárást szándékozunk végezni itt. A fentiek következtében egyelőre csak annyit lehet elmondani a temető sírjainak elhelyezkedéséből, hogy a központi sírt kellő távolságra kíséri a soros temetkezés. A sírok aránylag nagyobb távolságra helyezkednek el egymástól. A sírok és a mellékletek leírása: l.sír (4. kép) A DK-ÉNy tájolású nagyméretű (340 x 200 cm külső méretű) téglasírt észak-dél irányban egy modern eredetű árokkal keresztülvágták. Falazata vegyesen tégla- és homokkő darabokból állt, alja tetőfedő téglákkal volt lerakva. Oldalán néhol megmaradt a fehér