Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kardos Ferenc: Amiről a tárgyak mesélnek. Dél-Zala gyermekjátékkultúrája a Thúry György Múzeum gyűjteménye tükrében

Amiről a tárgyak mesélnek 269 helyet a játéktárgyak, 1958-tól a nagykanizsai polgárságtól gyűjtött játéktárgyakat külön, az ekkor létrehozott helytörténeti gyűjteményben kaptak helyet. (A néprajzi gyűjteményből megemlített tárgyak leltári jelét és számát mindig az említést követően adjuk meg, például: TGYM 55.55.3.) A néprajzi gyűjteményben jelenleg 574 egységnyi,

20 637 darab játéktárgy van. Dr. Kerecsényi Edit, (a múzeum igazgatója volt 1952-től 1980-ig) a hetvenes évek elején észlelte, hogy a gyűjteményekben kevés a gyermekjáték. E hiány pótlására rendszeres gyűjtésbe kezdett Nagykanizsán és a környék néhány településén, elsősorban az iskolákban. A játékok zömét 1971 és 1975 között gyűjtötte a kiváló etnográfus. Mivel ebben az időszakban a gyűjtött játékok nagy részével már nem játszottak, többségüket a gyerekek szülei és nagyszülei készítették, a gyűjtés arra is kiterjedt, hogy a szülők, nagyszülők mikor és hogyan játszottak a múzeum számára készített játékok elődeivel. így nyomon követhetővé vált, hogy melyik nemzedék gyermekkorában élt a játék és mely játékok készítésének fortélya élt még a gyűjtés idején. A pontosan vezetett leíró kartonoknak köszönhetően a legtöbb játék társadalom-néprajzi háttere rekonstruálható volt, azonban azokon a településeken, ahonnan nagyobb számban kerültek a gyűjteménybe tárgyak, további kutatást kellene folytatnunk a kép pontosításához, kiegészítéséhez. Társadalomit éprajzi jellemzők A néprajzi gyűjteményben taláható játéktárgyak azonban nem mind a város és környéke népi játékkultúrájáról tanúskodnak. A múzeum - mindenkori feladatának eleget téve - mindenféle játéktárgyat gyűjtött, és nagyon különböző módszerekkel. A gyűjtemény áttekintése után nyilvánvalóvá vált, hogy társadalomnéprajzi-történeti szempontból is többrétegű gyűjteményről van szó. A népi (paraszti) világ játéktárgyai, a polgárság gyermekeinek játékai, az óvodában készített játékok és a dísztárgyként készített vagy funkcionáló játékok egyaránt találhatók itt. E játékok más-más módon, eszközökkel, társadalmi viszonyok közt jöttek létre. „Népi játékok": A gyermekjátékok népi rétegébe azon tárgyak tartoznak, melyek valamely mezőváros, falu vagy kisebb település parasztgyermekeinek használatában voltak. A népi játékok készítésének célja a játékigény közvetlen kielégítése, készítői a település lakói, sok esetben maga a játszó. Más folklóralkotásokhoz hasonlóan a készítéshez szükséges ismeretek hagyományozódnak, a készítés során variánok jönnek létre. A tárgyak a természeti-tárgyi környezetből adódóan elsősorban természetes anyagokból (fából, vászonból, gabona szárából, csuhéból, termésekből, bőrből, szárúból, szőrből, földből, kőből stb.) és egyszerű technikákkal készülnek. A készítés során a játékra való alkalmasság az elsődleges szempont, a tárgyak esztétikuma kevésbé lényeges. A játékok kis, csak a konkrét igény szerinti példányszámban készültek. Ide tartoznak elsősorban a parasztháztartásokban, parasztközösségekben keletkezett tárgyak, másodsorban az olyan kézművesipari tárgyak, melyek a paraszti játékkultúrába vásárok útján kerültek. A falusi, mezővárosi kézművesek elsősorban nem játéktárgy-készítéssel foglalkoznak, hanem valamely, a paraszti tárgykultúrában használatos és közösségekben értékesítendő tárggyal, a játéktárgy csak alkalomszerűen, „melléktermékként" készült, sok esetben ajándékozás céljával. „Polgári játékok": Azok a tárgyak tartoznak ide, amelyekkel a nagykanizsai városi polgárság gyermekei játszottak, s kisipari, ipari termékként, üzleteken keresztül kerültek a város és városkörnyék játékkultúrájába. Ilyen tárgyakat találhatunk még a falusi értelmiség gyermekeinél. A „polgári játékok" készítői játékkészítő kisiparosok, akik viszonylag egyszerű technikával, sok kézimunkával, manufakturális körülmények közt készítették azokat más hasonló technikájú termékek mellett, termékeiket városi üzletek árulták. E játékok ugyan a szükségleteknél nagyobb példányszámban készültek, de a kézműves technika nem tette lehetővé a nagyarányú „termelést" ,és drágává tette a tárgyakat. A játékok anyaga - a készítés korában - többnyire kiváló minőségű volt. Készítésükkor fontos szempont volt a tetszetősség, a szépség, hogy a nem olcsó árúkat el lehessen adni. Jellemző a polgári játékokra, hogy a játékkészítők stílusa világosan felismerhető, e stílusjegyek és egyedi fogások pedig hagyományozódnak. Azonban nem variánsok, hanem hasonmások jönnek létre a gyártás során. A polgári játéktárgyak drágaságuk miatt nem túl gyorsan terjedtek el, épülnek be a falusi játékkultúrába, s a játékok kínálása sem volt olyan fejlett, mint a jelenkori „tömeg"-játékaié. „Tömegjátékok". A nagy példányszámú, a legújabb szintetikus anyagokból, fejlett gyártási eljárással és ezért nagyon olcsón, a falvak gyermekei számára is elérhető áron előállított játékok elsősorban eladandó ipari termékek. Játékra való alkalmasságuk helyett eladhatóságuk vált elsődleges szemponttá, de ezt nem szépséggel, műves kivitelezéssel, hanem a korszakoknak megfelelő szimbólumokkal és esztétikai sztereotípiákkal (mint például a csillámló hatású festékek használata) érik el. Mindez agresszív marketinggel a felnőtt fogyasztóvá nevelés jegyében telik el. Számunkra itt csak olyan szempontból fontos ez a csoport, hogy egy-egy település sajátos, egyedi játékvilága a