Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kardos Ferenc: Amiről a tárgyak mesélnek. Dél-Zala gyermekjátékkultúrája a Thúry György Múzeum gyűjteménye tükrében

268 Kardos Ferenc aspektusaira elénk tárulnak - a játéktárgy és a természeti-gazdasági környezet kapcsolatai, - a játéktárgy és a készítő, használó, adományozó viszonyai, - és a játéktárgy funkciója és játszott játék szerepe a gyermektársadalomban és az egész faluközösségben lesznek a vizsgálat főbb szempontjai. E kapcsolatok egyszerre több idődimenzióban (korok és nemzedékek között) is létezhetnek. Ezért a szinkronikus bemutatás (a tárgy az adott közösség adott jelenében) mellett diakronikus (a tárgy történetisége folyamán létre jövő) kapcsolatokra is rávilágítunk. Mindemellett van még egy kapcsolatrendszer, amit vizsgálnunk kell és lehet, ez pedig a múzeum és a táj játékkultúrája közti. A táj a fölgyújtott tárgyak és adatok közvetítésével identifikáló erejű kapcsolatokat hoz létre a múzeummal. Ez a viszony azonban - ha csak a tárgyakat tekintjük is - nem egyirányú. A múzeum igényei is visszahatnak a gyűjtött tájra, pontosabban a gyűjtőkkel kapcsolatba került személyekre. Néhány fogalom A gyűjtemény bemutatásához olyan fogalmi hálót használunk, mely az eddigi, a szakirodalomban megfogalmazottakhoz igazodik, de kissé alkalmazkodik az elemzés sajátos igényeihez. Mik is ezek a sajátos igények? Elsősorban az, hogy tárgyakról lesz szó, melyek belépnek egy település társadalmának játékkultúrájába, ott élnek, s végül valamilyen módon kilépnek onnan. Játékszerként (vagy játékeszközként) való életük során sem mindig egynemű a tárgy-játékszituációs kapcsolatok. Tehát az elemzésnek bizonyos fokig függetlenednie kell a végzett játéktevékenységtől, hogy a többértelmű tárgy-játék kapcsolatokat és a tárgyhoz fűződő más kapcsolatokat (természeti és gazdasági környezettel, készítővel, gazdasági tevékenységgel) egyaránt vizsgálni lehessen. A játék fogalmát a Magyar Néprajz VI. Kötetében Niedermüller Péter körüljárja, részleteiben mutatja be.

14 Szerinte s játéknak, mint kulturális tevékenységrendszernek „ az a legfontosabb feladata, hogy a megismerés, az elsajátítás, más szóval a szocializáció folyamatát a kultúra szempontjából minél kedvezőbben alakítsa"}

5 A játékokat az jellemzi, hogy „szabad akaraton alapulnak, nem produktívak, valóságszerűek, de nem valóságosak, térben és időben meghatározottak. "

16 Lázár Katalin definíciójában a népi játék személyiség- és kultúraformáló erejét, a folyamatos tanulásban (szocializációban) és a közösségszerveződésben kifejtett szerepét emeli ki.

17 Azonban ahogy a játék fogalmának körüljárása közepette mindketten megfogalmazzák - ezek a jellemzők is viszonylagosak, például ha a gyermek részt akar venni a falu közösségi életében, úgy bizonyos játékokat játszania kell, s a produktivitás is tetten érhető. A gyűjtemény szempontjából minden olyan cselekvés játéknak minősül, ami a gyűjteménybe kerülő játéktárgyakhoz köthető. Tág értelemben még a szülő javító-segítő tevékenysége is, hiszen sok esetben épp ez a gyermek célja: az együttjátszás egyik formája. A játéktárgy olyan tárgy, melyet játéktevékenység alkalmával is használtak. Lehet játékszer és játékeszköz aszerint, hogy hogyan viszonyul a játéktevékenység szabályaihoz.

18 A definícó szerint játékeszközök önmagukban nem alkalmasak játékra meghatározott szabályok nélkül, a játékszerek igen. A játékban azonban vannak olyan tárgyak is, melyek eredetileg nem játékeszköznek vagy játékszernek készültek, csak később és többnyire időlegesen lettek azzá. A múzeum csak kevés ilyen tárgyat, elsősorban kisméretűeket és játékgyűjtéskor gyűjtőiteket őriz (mint például az eltört korsó fülét, mint lovacskás játékeszközt, vagy kis méretű kosarat, melyet apróbaromfi etetésére munkaeszközként is használtak.) A gyermek és a felnőttkor játékai mind szerepükben, mind funkciójukban, mind tartalmukban mások. Ezért definiálni kell a gyermek és felnőttkor történelmi, és néprajzi szempontból állandóan változó mezsgyéjét. A múzeum gyermekjátéktárgyai használatáról szóló adatok a 16. életévet jelölik meg határként azzal, hogy a játéktárgyak készítése a fiatalabbak számára a felnőttkorba húzódik át. Gönczi Ferenc így fogalmazza meg a „Somogyi gyermek"-ben: ,,ismétlőiskolás kort, a 15. évet vettem befejezésnek, de itt-ott érintem a magasabb korban előforduló jellemző szokásokat is. "

19 Lényeges szempont az időhatár megvonása, hiszen van a gyűjteményben néhány tárgy, amit katona fiatalok készítettek unalmukban vagy emlékül. Ezek feldolgozásunkból kimaradnak, hiszen információt nem a délzalai gyermekjáték-kultúráról, hanem a katonafolklór vonatkozásában adhatnak csak. Egy-egy vidék játékkultúrába tartozik mindazon jelenség, mely a játékkal kapcsolatban észlelhető egy adott közösségben, térségben. A játék szereplői, tárgyai, szabályai, funkciói, kapcsolatai a közösség más területeivel, az adott térségben történetisége mind beletartozik. E játékkultúra rétegzett abból a szempontból is, hogy a játéktárgy és a vele végzett játékcselekvés milyen viszonyban áll használatakor az őt körülvevő társadalommal. II. A Thúry György Múzeum gyermekjátékai A Thúry György Múzeum néprajzi gyűjteményében 1957-ig egységesen, a néprajzi gyűjteményben kaptak