Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Németh József: Hoffmann Mór

256 Németh József szerepet vállaltak a zsidók. Főleg ők álltak a gazdasági élet élén. A kereskedelmi, a bankéletben is ők foglalták el az irányító szerepet, nagyobb, gyorsan növekvő vagyonuk, rendkívül széleskörű kapcsolataik, nyelvismeretük, általában jobb iskolázottságuk következtében társadalmi presztízsük is magas volt. Karády Viktor több tanulmányában mutatta ki, hogy a zsidó és az evangélikus vallású népesség iskolázottsága hazánkban kiemelkedően magas volt. (KARÁDY) Ez Zala megyében, Nagykanizsán is igazolható. 1869-ben, Zalában a római katolikus iskolakötelesek 46,60 %, az evangélikusok 65,52%, az izraelita vallásúak 77,91% volt iskolába járó. (KOTNYEK 97.) Kiemelkedően magas a zsidó iskolák tanítóinak javadalmazása. Kotnyek István adatai szerint 1869-ben a zalai katolikus iskolák tanítói 173, a községi iskoláké 290 osztrák forint jövedelemhez jutottak, a megyei átlag 194,5 volt, a zsidó iskolákban 428. (KOTNYEK 107.) Ez még akkor is kiemelkedően magas arány, ha beszámítjuk: a katolikus iskolák többsége kis, szegény községekben működött. (Az 1868. évi népiskolai törvény szerint a kötelező alsó határ 300 Ft.) Természetes, hogy a zsidó elemi iskola az 1880-as évekig rendkívül magas színvonalú tanintézet volt. 1832 óta működött, 1850-ben 9 osztály 404 tanulóját, 1899-ben 13 osztály 651 diákját oktatta. Tehetséges tanítókat alkalmazott, közülük jó néhányan később a polgári iskolában tanítottak, többen jeles tankönyvek szerzőként váltak ismertté. Hartmán Lipót útja meszszebb vezetett: 1857-ben, Zágrábban nyomdász és könyvkereskedő lett, még a negyvenes években magyar nyelvtankönyvet írt a németek, német nyelvkönyvet a magyarok részére. 1848-ban Pécsett magyarul, majd 1861-ben, Zágrábban horvátul jelent meg Magyar zsidó vagy zsidó magyar című tanulmánya. (SZINNYEI) A zsidó iskola, a benne tanítók 1850-1890 között a város szellemi életében kiemelkedő szerepet játszottak. E szellemi, társasági, egyleti élet színhelyei voltak az egyletek, kaszinók is. A Kaszinó 1835-ben, a Polgári Egylet 1836-ban alakult meg. Előbbi főleg a zsidó, utóbbi a keresztény polgárok szervezete volt, később a határok már elmosódtak. Anyagi erejükre, igényességükrejellemző, hogy mindkét szervezet 1886-ban avathatta fel székházát. A Polgári Egyleté jelenleg üresen áll a Sugár úton, egy ideig az Ipartestület otthona, majd könyvtár és művelődési ház, majd csak könyvtár volt, évek óta felújítására, méltó hasznosítására nem jutott anyagi erő. A volt Kaszinó Helyőrségi Klubként tölt be ma is hasznos szerepet a város életében. 1890-1920 között működött a Munka Szabadkőműves Páholy is. A lakosság a század végére jórészt már elmagyarosodott, de még 706 német és 313 horvát anyanyelvű kanizsait is számon tartottak. A magukat magyarnak vallók többsége is legalább még egy nyelvet értett. Fejtő Ferenc emlékezete őrizte meg, hogy családjában még a század második évtizedében is a magyar mellett a német és a horvát is természetes, megszokott volt. (FEJTŐ: BUDAPESTTŐL) A hitközség kezdettől fogva a neológ irányzatot követte, a beolvadás híve volt. A magyar nyelv zsinagógai használatát már Löw Lipót bevezette. Utóda, Fassel Hirsch ugyan német volt, a szertartásokat is anyanyelvén végezte, de a hitközségi iratokat a hatvanas évek közepétől már magyarul vezették. Halála után magyar rabbit választottak, Neumann Edét. Mindketten nemcsak nagy tekintélyű papok, hanem elismert tudósok is voltak. Különösen Fassel Hirsch tűnt ki német nyelvű vallási munkáival, melyek miatt még az újabb nemzetközi zsidó lexikonok is megemlékeznek róla. Neumannt az országos rabbi-egyesület elnökévé választották, szerkesztette a Magyar Izraelt, számos könyve, tankönyve is megjelent. Már a század elejétől a városon is túlnőtt Horsetzky Mór híre. Orvos volt, szaklapokban is publikált, zsidó történelmi tanulmányokat is közzétett, kiemelkedő szerepe volt a város zsidó iskoláinak magas szintre emelésében. Nem maradt nyomtalanul Löw Lipót öt esztendős (1841-1846) városbéli tevékenysége sem, mind a magyar nyelvűség fejlesztésében, mind az iskolázásban később is tovább élő érdemeket szerzett. Nem elhanyagolható, eddig alig vizsgált jelenség Kanizsa kibocsátó hatása. Több, főleg zsidó família gyermeke szerzett az itt megismert szellemi légkörre alapozva később országos vagy világhírt. Csak példaként említve néhányat: a múlt század második felében Schnitzler János bécsi orvos, egyetemi tanár, a szemészet közismert szakembere (az ő fia Arthur Schnitzler osztrák író), századunk elején Hevesi Sándor, a manapság ritkábban emlegetett, tragikus sorsú Kunfí Zsigmond, s kortársunk, Fejtő Ferenc. Szembetűnő, (bár a körülmények ismerete során természetes), hogy a várost alig érintette az 1880-as évek első felének zsidóellenes hulláma, s csak alig észlelhető kisebb zavargásra került sor. 1883. augusztus 26-án 300 ember gyűlt össze, de némi zajongás és ablakbetörés után szét is oszlottak. (Részletesebben: FOKI: ZAVARGÁSOK 217-241.) A város sokszínű szellemi arculatára jellemző, hogy mégis megindult egy zsidógyűlölő lap. Címül Az Igazságot választotta, szerkesztője Ladányi György volt. Róla egyetlen adattárunk sem tudósít. A hetilap mindössze 1883. december 8-1884. február vége között jelent meg, sem a magyar, sem a nagykanizsai társadalom életében nem játszott számottevő szerepet. Példányai egyedül az OSZK-ban maradtak fenn. (HORVÁTH 84.) Az 1880-as évektől kezdődően öltött nagyobb mértéket a kanizsai zsidó lakosság beolvadásának két külső, látványos megnyilvánulási formája is, a név-