Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Németh József: Hoffmann Mór

ZALAI MÚZEUM 12 2003 Németh József Hoffmann Mór Nagykanizsa a 19. század utolsó harmadában Zala megye legjelentősebb városa. Nemcsak 26000 lakosa, látványos építkezései tették azzá, hanem élénk kereskedelmi tevékenysége, másfél század óta forgalmas piaca, mind nagyobb hatású pénzintézetei is. 1892-ben már megszólalt a helyi telefon, s hamarosan, a millennium esztendejében a városközi beszélgetés is lehetővé vált. (A megyeszékhely lakóinak erre még egy évtizedet várniok kellett.) Szükség is volt erre, hiszen nagyon élénk vasúti közlekedés csomópontja, több országot behálózó áruforgalom központja volt. A keresedelemben, a hitelintézetek különböző ágazataiban több mint ezer ember (1021) dolgozott, különösen sok polgárnak adott kenyeret a közlekedés, (943), az iparban 3874 keresőt tartottak számon. A megyében 37 iparvállalat foglalkoztatott húsznál több alkalmazottat, ezekből 16 cég kanizsai székhelyű volt. A század utolsó negyedében már rendkívül pezsgő társadalmi, kulturális élet is kibontakozhatott. (KERECSÉNYI 105-118.) A millennium évtizedében négy tipográfia is versengett a megrendelők kegyeiért. Közülük kettő ekkor már közel fél százados múltra visszatekintő, tőkeerős, a nyomtatás mellett könyvkiadással, terjesztéssel is foglalkozó vállalkozás, s mindegyik legalább egy-egy heti (később napi) lap kiadását is szükségesnek tartotta. Az első nyomdát 1850-ben Markbreiter Jakab hozta létre, (engedély nélkül már korábban is dolgozott), másfél évtized múlva ezt vásárolta meg Fischel Fülöp. Foki Ibolya számítása szerint évtized alatt legalább 200 könyvet jelentetett meg (FOKI 281-303.), s 15 lap bibliográfiai adatai közt szerepel neve kiadóként, nyomdászként, néha szerkesztőként is. (HORVÁTH 140.) Wajdits József üzeme 1860-ban kezdte a munkát. Ahogy az utókor meg tudja ítélni, méltó vetélytársa volt Fischelnek, kettőjük nyomdája hasonló színvonalon és mennyiségben dolgozott. О is, később fia is fontosnak tartották a sajtót: a két Wajdits neve 13 periodika kolofonjában olvasható. (HORVÁTH 145.) Ő hozta létre 1862-ben a megye első számottevő újságját, a Zala-Somogyi Közlönyt. A belőle kivált, 1874-től folyamatosan megjelenő Zalai Közlönynek is nyomdásza, többször kiadója, alkalmanként ő, majd fia szerkesztője is volt. 1900-ig Kanizsán összesen 17 különböző újság jelent meg, többségük mindössze néhány számot, jó esetben 2-3 évfolyamot ért meg, közülük kettő bizonyult tartósnak, a Zala és a Zalai Közlöny. Előbbi 1873-1922, utóbbi 1874-1944 közt rendszeresen eljutott az olvasókhoz. (HORVÁTH 98. és 117.) A 19. század első felében a városnak legfontosabb, később is meghatározó művelődési intézménye volt a gimnázium. Igaz, hogy soha nem működött jó körülmények között, maga a piarista rend sem sorolta legjobb iskolái közé. Szerepét azonban megnövelte helyzeti előnye (a megyeszékhelyen csak a század végén jöhetett létre gimnázium), valamint a kegyesrendi iskolák hagyományosan nyitott, toleráns légköre. Ezért aztán a piarista tanárok, annak ellenére, hogy nagyobb részük csak fiatalkorának pár esztendejét töltötte itt, nemcsak részesei, alakítói is voltak a város szellemi légkörének. A századvég nagyszámú egyesületében társként vettek részt a világi értelmiséggel, nem egyszer a zsidó polgárság szellemi elitjével is. Utóbbi azért is figyelemre méltó volt, mert a 19. századi Kanizsa társadalmi életében mind nagyobb