Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

†Rózsa Miklós: A Kanizsai Városi Tanács pallosjoggal felruházása és a vesztőhely felállítása

A Kanizsai Városi Tanács pallosjoggal felruházása és a vesztőhely felállítása 211 alkalmazottja (ez utalás Ottavio Xaverio Benedettire) azzal fenyegetődzik, hogy azt ismét leromboltatja. A Tanács intézkedést kért, hogy az alkalmazott az ilyesmitől álljon el, mert ha nem várt dolog történne, a polgárság annak indítékától függetlenül cselekedne.

20 1698. január 16-i keletű leiratában a Budai Kamarai Adminisztráció arról tájékoztatta Kanizsa városát, hogy az őrgróf a csáktornyai birtokigazgatóságot minden erőszakoskodástól való tartózkodásra utasította, és mert a területileg illetékes császári bizottság már megérkezett Eszékre, és más helyek mellett Kanizsára is elmegy, hogy ott vizsgálatot folytasson, azért a kanizsaiak legyenek türelemmel, s ez alatt is az ingatlant, amelyen a vesztőhelyet elhelyezték, a harmincados segítségével igyekezzenek megtartani.

21 Benedetti, aki Pri őrgróf] a Murán inneni birtokainak jószágigazgatója volt, nem csak urának érdekeltsége szolgálatában járt el jogellenesen, hanem az 1697. március hónapban létre jött bérleti szerződésen alapuló személyes érdekeltsége folytán is. A szerződés alapján 3 évre bérlője lett gróf Berge György Kristófnak, az 1697-ben vezérőrnaggyá előléptetett és a Haditanács tagjává kinevezett volt kanizsai parancsnok

22 Kanizsa alatt levő Miklós-völgy nevű, 80 holdas birtokának (Gut Niclas Thai), az azon állott nemesi laknak és majorságnak.

23 A birtok és a rajta állott épületek a kanizsai várkerület területére estek.

24 A bérlet nem tartott a szerződés szerinti 3 évig, mert góf Berge vezérőrnagy a birtokot Bécsben 1698. április 15-én kelt szerződés szerint eladta Pri és Pancalery őrgróf] ának, - a szerződéskötéskor a savoy ai herceg bécsi követének.

25 Ezzel bekövetkezett az, amire az őrgróf törekedett, és aminek egyik következménye volt Kanizsa város vesztőhelyének lerombolása, nevezetesen, hogy Szent Miklóstól innen (diesseits Miklós) jusson földbirtokhoz. 1698. január 28-án Franz Bernhardt Müller csáktornyai helyettes birtokigazgató arról a megítélésről tájékoztatja a Budai Kamarai Adminisztrációt, hogy habár az őrgróf az ingatlanát még messzebbre akarja kiterjeszteni, mint ahová Kanizsa városa a vesztőhelyet felállította, maradjon addig nyugalomban, amíg a császári bizottság megérkezik.

26 A magyar-horvát- és szlovénországi új szerzemények vizsgálatára és berendezésére a római császári, valamint királyi felség által kiküldött bizottság (Von der Röm[isch] kai[serlichen] wie auch königl[ichen] May[estat] zu Visitir- und Einrichtung dero neuen Acquisten in Hungarn, Croatien und Sclavonien abgeordnete Commission), melynek vezetője di Stigliano Caraffa Károly Ferdinand gróf császári főbiztos (Kay[serlicher] Principal Commissarius) volt, a kanizsai bírót, Tanácsot és polgárságot Kanizsán 1698. október 24-én kelt válasziratával arról értesítette, hogy a Tanácsnak a Kurz Ignác által 1698. július 18-án adott válaszirat szerinti polgári és büntető bíráskodás joga változatlan marad.

27 Ugyanakkor arról is értesítette őket, hogy a Szent Miklós felé fekvő (gegen St. Miklós hinaus liegenden), az őrgróf és a kanizsai polgárság között vitás szántóföldek és telkek ügyében, valamint az újból felállított vesztőhely ledöntése miatt az őrgróf emberei ellen panaszlott erőszaktétel ügyében a már megtörtént szemrevételezés után a bírósági végzést és az ügy tárgyalását kellő módon előkészíteni nem mulasztja el, s addig is a viszálykodásokkal fel kell hagyni.

28 1698. november 9-i átiratában a Budai Kamrai Adminisztráció oly megoldást javasolt a császári bizottságnak, hogy az őrgrófnak az általa követelt szentmiklósi ingatlan helyett (statt dieses zu St. Miclos praetendierenden terrini) egy másik ingatlant kellene kapnia, mi által a szegény és teljesen lesüllyedt Kanizsa városának a neki juttatott várkerülethez való joga meg lenne védve.

29 A gróf Caraffa által vezetett császári és királyi bizottság a Kanizsai Városi Tanács tevékenységét általánosságban, ugyanakkor egyes feladatköröket illetően részletesen is szabályozó, Pécsett 1698. december 1-én kelt instructiójában a polgári perekben az eddigi egyfokú fellebbezési eljárás helyébe három fórum előtt folyó jogorvoslati eljárást vezetett be. E szerint a Városi Tanács polgári perben hozott ítélete ellen a kanizsai császári provizorhoz lehetett fellebbezni, onnan a pécsi császári kincstári kormányzóhoz, majd az ő ítélete ellen lehetett a Budai Kamarai Adminisztrációhoz fordulni. A büntető ügyekre vonatkozó szabályozás változatlan maradt, tehát a meghozott ítéletet annak végrehajtása előtt jóváhagyásra a továbbiakban is fel kellett terjeszteni a Budai Kamarai Adminisztrációhoz. 30 Az őrgróf Turinetti és a kanizsai Tanács közötti vita megoldására a Budai Kamarai Adminisztráció által a gróf Caraffa által vezetett bizottságnak 1698. november 9-én adott annak a javaslatnak a kimenetele, mely szerint az őrgrófnak az általa követelt szent-miklósi ingatlan helyett (statt dieses zu St. Miclos praetendierenden terrini) egy másik ingatlant kellene kapnia, tehát e javaslat kimenetele és a vesztőhely területének hova tatozása miatti vita mikénti befejeződése még feltárásra vár. Adatok híján, mint már említettük, topografíailag ismeretlen, hogy a kanizsai várkerület merre húzódott és szélességében meddig terjedt, s hogy ezen belül a vesztőhely Kanizsa és Szent Miklós között hol állott. 18. század végi adat szerint a kanizsaiak látták, hogy „több muraközi horvátot akasztottak föl a szomszédos Szent Miklós faluban". (HALIS 1893, 24) Lehet, hogy Benedetti praefektus emberei által lerombolt és a Városi Tanács által 1697. októbere után újra felállított vesztőhelyen.