Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kaposi Zoltán: Földbirtok és társadalom Kanizsán (1690–1811)

198 Kaposi Zoltán fundus mérete Nagykanizsa fő százaléka a gazdáknak Kiskanizsa fő százaléka a gazdáknak 1/8 vagy annál kisebb 102 28 26 13 2/8 fundus 81 22 46 23 3/8 fundus 65 18 57 29 4/8 fundus 42 11 30 15 5/8-8/8 fundus 60 16 33 17 9/8 vagy annál nagyobb 7 2 6 3 Néhány lényeges következtésre mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet. Mivel igen jelentős a nagykanizsai szántóföldet bérlők aránya (az összlakosságból 73 %), így egyértelmű, hogy ebben a korszakban a városi népesség még igencsak ráutalt volt a mezőgazdasági termelésre. Tudjuk persze, hogy ez nem magyarországi specialitás, a lausanne-i egyetem professzora, Paul Bairoch a praeindusztriális gazdaságok és társadalmak természetes sajátosságának tartotta az urbánus populáció agrártermelési vonásait.

53 Másrészt a nagykanizsai népességen belül nyilván folyamatosan erősödött az ipari és kereskedelmi hajlam, hiszen adataink szerint 101 olyan gazda (lakos) van a városrészben, aki nem foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, ami persze nem zárja ki azt, hogy saját fundusán kerti növényeket, zöldségféléket, gyümölcsöt termeljen, avagy kisállatot tartson. Ez a népességnagyság egészen biztosan ipari, kereskedelmi, esetleg hivatalnoki, tisztviselői tevékenységéből, vagy pedig egyéb szolgáltatási tevékenységből tartotta fenn magát, családját. Harmadrészt pedig - lehet hogy pont a szélesebb belső piac, a megindult specializáció oka folytán - szemmel láthatóan nagyobbak a szélsőségek a szántóföldbérletek kapcsán. A legtöbb szántót a nagykanizsai illetőségű D. Michael Tax bérelte 1753-ban a földesúrtól, aki ugyan csak 1/8 fundussal rendelkezett, ám mellette 4,75 holdnyi kertet, s 10,5 holdnyi szántót bérelt Batthyány gróf urasági földjéből; Vadász András mintegy 3/8-ad fundusa mellett 9,5 holdas bérletet vállalt fel. Az árendált szántók mérete szinte mindig meghaladta a bérelt kertekét, a legjelentősebb kivételt Ferhencz Mihályné jelentette, aki 3 holdas szántója mellett 4 hold kertbérlettel rendelkezett. A kiskanizsaiak esetében - a szomszéd városrésszel összevetve inkább a homogenitás jellemezte a földbérleteket. Itt a gazdák 80 százaléka rendelkezett szántóföldbérlettel, s átlagban 3 holdas bérelt földek alakultak ki. Itt kisebbek a szélsőségek: a legnagyobb szántóbérlet 6,5 hold volt. A 6 holdas földterület - figyelembe véve a korabeli magyar viszonyokat - nagyjából megfelelt egy negyed telkes jobbágy szántóföldjének az ország más területein. Ugyanakkor Kiskanizsán kisebbek a kertbérletek, valószínűleg kisebb volt ezen ágazat jelentősége a mezőgazdasági termelésben. Viszont lényegesnek tartjuk, hogy a kiskanizsaiak nagyobb árendált szántóaránya nyilván szorosan kapcsolódott a kisebb úrbéri illetékességükhöz, minden bizonnyal a bérelt földek javítottak valamit földviszonyaikon, hiszen a gazdánkénti 3 hold többlet már a megélhetést is biztosíthatta. A fenti táblázat alapján megvizsgáltuk azt is, hogy fundusaik alapján milyen társadalmi rétegződés bontakozik ki az adatok tükrében.

54 Nagykanizsa adatsorainál a százalékos kimutatások nem tartalmazzák azt a 12 embert, akinek semmiféle belső fundusa nem volt a 18. század közepén, valószínűleg egyszerű hazátlan zsellérekről van szó. Látható a két városrész fundusainak összehasonlításából, hogy Kiskanizsán magasabbak a belső telki nagyságok, ugyanakkor a nagyobb fundussal rendelkezők is magasabb százalékos arányokat képviselnek, míg a másik végletet az a mindössze 13 %-nyi gazda adja, akinek 1/8, vagy annál is kisebb földje volt. Ezzel szemben Nagykanizsán kisebb belső telkek alakultak ki (talán pontosan azért, mert kétszer annyian éltek ott), s lényegesen kevesebben voltak, akiknek viszonylag nagy fundusuk volt. Arra is utalnunk kell, hogy az 1/8-nyi, vagy annál kisebb fundussal rendelkező lakos a magyarországi jogszokások szerint már házas zsellérnek minősült. Világosan látszik, hogy a házhellyel rendelkezők közül Nagykanizsán igen magas az ilyen kis területtel bírók aránya. Az úrbéri szerződések jelentősége Kanizsa város lakosságának jogállását, termelési lehetőségeit, s ebből következően szolgáltatási kötelezettségeit a mindenkori földesúrral kötött ún. úrbéri szerződés határozta meg. Tudjuk, hogy már a Grassicskorban is kötöttek ilyen kontraktust. 1713. január 1-én kelt az az irat, amely egy éves időtartamra rögzítette a város kötelezettségeit.

55 A szerződésben benne szere-