Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Dobrovits Mihály–Őze Sándor: Török nyelvhasználat a 16. századi Dél-Dunántúlon

186 Dobrovits Mihály - Óze Sándor uralom alatt azt meri hirdetni, hogy a török Antikrisztus, kiengesztelhetetlen végső ellenség. Meliusz hangsúlyozza, hogy a török és a magyar ősi egy ember gyermekei, de a magyarok keresztségükkel kiváltak Góg Magóg, az Antikrisztus seregéből és Isten választott népe lettek. (Őze 1990) Mindez azonban nem oldja meg azt a kérdésünket, hogy honnan és mennyire tudhatott tehát Melius törökül? Először is Horhiban (Somogy) született, tehát déldunántúli hódoltsági területen, ahol Szegedi Kis is működött. (Tolna kevert nyelvű lakosságáról már írtunk) A másik találkozási pont a török nyelvvel a Nádasdyak Sárvári udvara, ahol a 16 éves ifjú Bartholomaeus Georgievics tanítványa volt egy évig. A mohácsi csatában fogsába esett humanista a Török Birodalomban arab és török nyelvű hivatalnokképzést kapott, kürtösnek képezték ki. (Németh 1968) Majd hazatérte után a nyugati protestáns világ legismertebb hírmondója lett a török világról. írásait 1560-ban Melanchton is kiadta. Melius török nyelvtudását elképzelhetővé teszi még egy adat. 1586-ban, Trombitás János esete kapcsán említi Forgách Simon, hogy egy törökül tudó prédikátor hallgatta ki a budai pasa tyihájája és a kapudán bég beszélgetését. (Szakály 1984, 288-289) Kémek és parasztok A török nyelv tudása, miképp a már említett, a veszprémi bég háza előtt lejátszódott eset is mutatja, nem választható el a kémkedéstől sem. A Csányi által említett parasztembert, ha ez a szövegben nem is szerepel, hírszerzésre használták. A hódoltság korának hírszerzését számos szerző feldolgozta már. Csak a legutóbbi időben három cikk is foglalkozik a kérdéssel. (Ágoston 1999, Dávid - Fodor 1999, Pálffy 1999) Takács Sándor alapvető munkája (Takács 1915) óta számos kisebb-nagyobb résztanulmány foglalkozott e kérdéssel. A kémkedés azonban nem föltétlenül jelentett egyet a török nyelvtudással. II. Lajos korában éppen a szerbek privilégiuma volt. (Idézi Takács 1915 = Kalauzok. 173) Igaz, Verancsics Antal 1570-ben már egy jó kémnek minimálisan magyar, horvát és bosnyák nyelvet kell tudnia, s Isztambulban laknia. (Verancsics/Wenzel 1871, 70-71) Jellemző, hogy a török nyelvtudást ő sem tekinti feltételnek. Azt, hogy a magyarországi hódoltság alapvető nyelve a bosnyák, azaz a szerb-horvát volt, Evlija Cselebi nyomán már közhely a szakirodalomban. (Id. többek között Németh 1967, 57-59) Ugyanez jól kimutatható a magyar nyelv oszmán török jövevényszavainak történetén át is. (Kakuk 1955, Kakuk 1973) A végvári hálózat kiépülésével egyre több professzionális kémet találunk, azonban a kereskedők közreműködését továbbra sem nélkülözhette a rendszer .(Pálffy 1999, 49-50) Mind a nádor, mind a horvát bán fizetésébe bele volt kalkulálva a kémek tartása. Ugyanakkor általában gyenge és megbízhatatlan kémszolgálattal kell számoljunk. A jó, több nyelvet tudó és társaságban forgolódni tudó kém, mint amilyen Hamza bégé is volt (Takács 1915, 170) ritkaság volt. Ugyanígy ritkaság lehetett a török nyelvet beszélni tudó kémek jelenléte is. Említettük, hogy magáról Trombitás Jánosról, a 16. századvégi unitárius két irányba dolgozó kereskedőről is csak annyit jegyeznek meg a források, hogy a törökök nagy csodálkozására tolmács nélkül tárgyalt a budai pasával. (Szakály 1984, 287, kiemelés tőlünk) Ez az adat, továbbá Trombitás Isztambulig terjedő kapcsolatai valószinűsitik ugyan török nyelvtudását, teljességgel azonban nem bizonyítják. Mindenesetre bizonyos, hogy még a magyar vagy a török félnek dolgozó magyar hírszerzők között sem általános a török nyelvismeret, és ha valaki rendelkezett vele, azt a forrásaink külön kiemelik. Forditásirodalom és tolmácsiskolák Górcső alá kell vegyük a török és a magyar civilizáció közötti átjárás néhány szöveges példáját is. Rimay legendákat ír Balassi török nyelvtudásáról, azonban ez nem jelenti azt, hogy ez általános lett volna. Éppen az ellenkezőjét látszik bizonyítani, hiszen azt szoktuk kiemelni, ami ritkaság. Azaz, Balassi török nyelvtudása éppen arra vet fényt, hogy a török nyelv ismerete a királyi Magyarországon nem általános. Balassi török versfordításait mindezek ellenére érdemes komolyan vizsgálat alá venni.

6 Balassi török bejtjeinek értelmezésekor eleve oda kell figyelnünk arra, hogy a ciklus címe: „Valahány török bejt, kit magyar nyelvre fordítottak". A bejtek végén, a magyar szöveg bevezetője pedig latinul, az első esetén: Interpretatio quam in Iuliam retorsit, illetve a másodiknál interpretatio cum ornatu. Ez nyilvánvalóan meghatározza a magyar versek programját. Balassi egy török verspár apropóján önálló magyar verset írt. Ez alól kettő kivétel, a harmadik és a kilencedik, ezek azonban nem bejtek, azaz verspárok, hanem egy négysorosok (rubâ

c

î). Maguk a török nyelvű versek olyan közhelyes szállóigék, amelyek megismeréséhez nem kellett az arab írásos török írásbeliséget ismerni. Ráadásul, hacsak nem költői ujjgyakorlatokról volt szó, akkor hiányzik mögülük az egész vers. A bejt (verspár) ugyan a keleti költészet alapegysége, azonban általában nem áll meg önmagában. Ugyanakkor a szövegekben, különösen, ha a Balassa-kódex autogáf írásmódjával olvassuk, jól kimutatható a török irodalmi nyelvtől tá-