Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Dobrovits Mihály–Őze Sándor: Török nyelvhasználat a 16. századi Dél-Dunántúlon

Török nyelvhasználat a 16. századi Dél-Dunántúlon 187 voli, nyugat-balkáni török dialektus (Németh 1952, Németh 1954). Ráadásul a versek egyikének kimutatható kapcsolatai vannak a török népies kultúrával. (Németh 1954, 389-392) Ez természetesen nem von le semmit Balassi költői bravúrjából. Azt azonban cáfolja, hogy Balassi a török kultúra, pláne a vallás iránti érdeklődésből írta volna ezeket a verseket. A török kultúra lenyomata az erdélyi magaskultúra nyelvében Házi Jánosnak, Bethlen török diákjának fordítása, amely egy Envâru lc

âsikîn („Az [Istenbe] szerelmesek fényessége") cimű, szúfí traktátuson alapszik. (RMNY 2, 1360) A másik fordítás Rozsnyai Szabó Dávid Horologium Turcicuma, amely a jól ismert, indiai eredetű mesegyűjtemény, a Kalila és Dimna magyarítása. Rozsnyai viszont, s ezt jól tudjuk, Isztambulban képzett „török diák" volt, aki a szultánok külön engedélye alapján járhatott a szeráj iskolájába. A nyugati keresztény hatalmak elsősorban Isztambulban élő, török alattvaló keresztényeket használtak tolmácsul (Ágoston 1999, 139) és ezt követte az a folyamat, hogy Velencével az élen létrehozták a maguk tolmácsképző intézményeit. (Ágoston 1997, 94-95) A velencei portai tolmácsok közül kiemelendő Giovanni Battista Donado munkássága, aki törökökről írott könyvében közölt török népköltési mutatványokat is. (Donado 1683) Az olasz, mint közvetítő nyelv jól kimutatható egyébként Illésházy nádor török nyelvtanában is. (Németh 1967, 65-66, Németh 1970, 14-15, 23-26) A magyar nyelv a török diplomáciában Történetírásaink közhelye, hogy a budai pasák magyar nyelvű levelezése teszi a magyart - a királyi országrészben használt latinnal szemben - diplomáciai nyelvvé. A valóságban Rudolf koráig, a XVI. a század utolsó harmadáig leveleznek magyarul. A levelezés menete úgy zajlott, hogy megírta a pasának a magyar diákja a levelet és a magyar kamara az ország hivatalos nyelvére, latinra fordította le és ezt küldték tovább a királynak Ferdinándnak, illetve Miksának. Később német levelek is születtek. Ami a másik érdekesség, hogy ugyanezeknek a leveleknek bizonyos másolatát, ahol csak a címzés vagy egyes részek különböznek, a török diplomácia spórolt a hellyel és ugyanezeket a leveleket kis átfogalmazással küldték el magyarországi tisztségviselőknek. (Benda 1974) Munkánk végén, ha számvetést készítünk elég sovány eredményre jutunk. Míg a török katonai, polgári adminisztráció és a diplomácia részéről széleskörű magyar nyelvhasználatról és alapos nyelvismeretről számolhatunk be, addig a magyar oldalon ritkaságszámba megy és megjegyzésre érdemes, ha valaki ért törökül. Ők is inkább az alsó néprétegekből kerülnek ki, akik a Délvidék vegyes nyelvi környezetében valamilyen egyszerű vagy kevert nyelvi elemeket használó személyek. Belőlük kerülnek ki a kémek, kalauzok. Bár közülük is a többség a magyar hódoltság többségi bosnyák, szerb eredetű katonaságának nyelvét a szerbhorvátot használja amelyet mindenki ért a Délvidéken. Ha pedig a különböző társadalmi rétegek török íráskultúrájának, arab és bizonyos perzsa ismereteket is feltételező tudását vizsgáljuk, akkor csak a Szeráj iskoláiban illetve a tolmácsképzőben végzett diplomataiskola török diákjai, azok is főként Erdélyben jöhetnek számításba. A 16. században Georgievics rövid Magyarországi tartózkodásán kívül Melius Juhász Péter történetét tudtuk megvizsgálni adatként. Ő a reformáció elterjedése korában egy kölcsönös, térítési hátsógondolatokat is feltételező, teológiai érdeklődéssel indul és próbál az iszlám irányában tájékozódni. Végül azonban egyik fél sem látja értelmét a közeledésnek. A további három generáció életében a török kultúra mindennapi jelenléte ellenére idegen, átvehetetlen, és elemeiben gyökeresen félreismert ellenséges világ maradt.