Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Kostyál László: „Árpád hős magzatjai...” (A zalai Megyeháza egykori portrégalériájáról)

260 Kostyál László középen az ország címerével) némileg ellentmond a festmény erősen közepes kvalitásának, több elrajzolt részletének (jobboldalt az előtérben álló főúr, vagy Szent Imre figurája). Alkotóját figuráinak felfogása alapján talán az 1769-ben a zalaegerszegi plébániatemplom freskóit festő J. I. Cimbal körében kereshetjük. A festmény 1979-97 között a Göcseji Múzeum állandó kiállításán volt látható. 2. Dorffmaister István: Golgota 1793, vászon, olaj, 127x92 cm, ltsz. K.81.1 Jelzés nélkül Restaurálta Marosfalvi Antal, 1991. írod: Fábián 1936. 198; Kostyál 1997. 275. Dorffmaister István (1726-1797) késői barokk festészetünk egyik legismertebb, legtöbbet foglalkoztatott alakja. A bécsi akadémián P. Tróger tanítványa, majd F. A. Maulbertsch kor- és vetélytársa volt, munkáit- 1761től - kizárólag hazánkból ismerjük. Rendkívül széles megrendelői kör (püspökök, szerzetesrendek, fő- és középnemesek, városok, polgárok) számára dolgozott, freskóin az akadémikus stílust megrendelőinek konzervatív igényeihez és gyakran szerényebb anyagi lehetőségeihez igazította. A sárvári kastély dísztermének falképei (1769) még a rokokó igézetében készültek, a császári, a novai, a szigetvári, a szentgotthárdi vagy a kiskomáromi templom freskóin stílusa egyre szárazabb lett. Utóbbi hármon megjelenik a nemzeti-történelmi tematika, melylyel az 1780-as évektől a festő nemesi megbízóinak politikai elégedetlenségét fejezte ki, egyben festészetünk továbblépésének is irányt szabott. Szily János szombathelyi püspök 1793. május 8-án kelt, Mlinarics Lajos Zala megyei helyettes alispánnak szóló levelében említi, hogy Dorffmaister Golgota című képe, melyet az ő közvetítésével rendelt a megye a festőtől, elkészülvén Szombathelyre érkezett. Kéri egyben az alispánt a kép továbbszállíttatására, és a festő 45 forintos számlájának kiegyenlítésére. A csaknem monokróm színvilágú, besötétedett kép az 1997-98-as Dorffmaister-emlékkiállításon szerepelt utoljára a közönség előtt. A festő a hasonló jellegű Golgota-ábrázolások hosszú sorát készítette el (Szombathely, Smidt Múzeum, ltsz. S.kép. 75.12; Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1785, ltsz. 1060; Sopron, Katolikus Konvent gyűjteménye, 1790. stb.). Valamennyire jellemző az alacsony, város-sziluettet hordozó horizont, mely monumentálissá teszi a magányosan szenvedő Megváltó föléje magasodó keresztjét. A háttérben sápadtan világító hold, a sötét háttér előtt csontszerű fénynyel világító sárga Krisztus-test érzékletesen megfestett, széltől libbenő drapériája, a kereszt tövénél a koponya szintén a sorozat jellegzetes kellékei. 3. Ismeretlen festő: Mária Terézia arcmása 1770-es évek, vászon, olaj, 156x116,5 cm, ltsz. K.54.9. Jelzés nélkül Restaurálta Marosfalvi Antal, 1992. Képünk a gyászruhát viselő, özvegy királynő háromnegyed alakos portréja. Ülő figurája szabályos gúla alakjába komponált. A semleges, sötét háttér és az egyszerű fekete ruha erőteljesen kiemeli arca, a ruha nyakkivágása, valamint karjai világító foltját. Keblén az általa alapított Szent István Rend fejének csillagkeresztje, jobb kezében a Rend nagykeresztjét tartja, lecsüngő balja legyezőt fog. A mellette lévő asztalon az osztrák birodalmi korona és jogar fekszik, fölöttük, a kép bal felső sarkában, ovális medalionban az antik mintára, babérkoszorúval ábrázolt Lotharingiai Ferenc császár profilportréja. „Kép a képben" megjelenítése kettőjük közös eszmeiségét (birodalmi eszme!), a császár halála után is megmaradó szellemi kapcsolatát hangsúlyozza, ami az 1770-es évek portrémüvészetében új vonást képezett. A festmény egyik mintaképe Martin van Meytens 1765ös Mária Terézia-arcmása lehetett, melyen a közvetlen kéztartástól eltekintve megegyező a figura beállítása, ugyanakkor egészalakos, hiányzik róla a császár portréja, az uralkodói attribútumok között pedig hangsúlyosan megjelenik a magyar korona is. Ennek hiánya az egerszegi kép legmeglepőbb eleme. Néhány részlet, különösen a királynő kezei a festő hiányosságait is elárulják. 4. Ismeretlen festő: //. József portréja 1780-1790, vászon, olaj, 129x93 cm, ltsz. K.54.6. Jelzés nélkül Álló háromnegyed alakban, semleges háttér előtt jeleníti meg a sötétbarna, zsinóros, prémes szegélyű Szent István rendi ornátust, vállán keresztülvetett piros-fehérpiros mellszalagot, övén kardot viselő uralkodót. Szíve fölött a Rend fejének nagy csillagkeresztje függ, mellszalagját a Rend díszes aranyláncra erősített jelvénye ékíti. Bal kezét gesztikulálva felemeli, jobbjával a királyi rekvizitumait hordozó asztalkára támaszkodik. Keze alatt a rendeleteit tartalmazó nyitott könyv, zsinórra függesztett fátokban az uralkodói pecséttel, mögötte (meglehetősen szabados interpretációban megjelenítve) a német-római császári és a magyar királyi korona, valamint a Szent István rendi díszruhát kiegészítő kócsagtollas süveg. Ismeretlen festője hangsúlyozottan magyar uralkodóként, és jelentős törvényalkotóként, reformerként ábrázolta a Német-Római Birodalom császárát. 5. Carl Bachmayr: Sándor Lipót főherceg, nádor portréja 1790-1795, vászon, olaj, 129x93,5 cm, ltsz. K.54.7.