Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)
Kostyál László: „Árpád hős magzatjai...” (A zalai Megyeháza egykori portrégalériájáról)
„Árpád hős magzatjai... " 261 Jelzés jobbra lent: „Ca: Bachmayr pingxit / Academischer Maler hat / sein Gewölb auf / dem Peter in Haus N. 978 in Wienn" Restaurálta Marosfalvi Antal 1991-1992. Carl (máshol Caspar) Bachmayr (1760-1805) jó nevű bécsi festő volt, a bécsi akadémián tanult, 1793-tól már az intézmény tagja, számos, immár klasszicizáló stílusban festett oltárkép (hazánkban így Kárász, Köblény, Mágocs, Ólad) mestere (egy portréját [tévesen Mária Terézia arcmásaként kartonozva, Itsz. 74.112.] a 17 Hermann Ottó Múzeum is őrzi). Sándor Lipót főherceg, II. Lipót negyedik fia tizennyolc évesen, 1790-ben lett nádor, és öt évvel később, tragikus körülmények között halt meg. Nagy szorgalommal végzett hivatali tevékenységével fiatal kora ellenére jelentős elismerést vívott ki. Az ábrázolt személye hosszú időn keresztül képezett talányt, meghatározását a miskolci Hermann Ottó Múzeum az egerszegivei méretben, beállításban, kivágatban és az ábrázolt személyében is egyező arcmása (ltsz. 74.43.) tette lehetővé. A nádor rövid ideig tartó működése behatárolja a térdkép készültének idejét, Bachmayrnak az Althán Mihály Jánosról készült, datálható portréja (1790), minden bizonnyal párdarabja pedig pontosítja is azt. A főherceg a festményen kék színű Szent István rendi díszruhát visel, prémes szegélyű mentével, osztrák nemzetiszínű mellszalaggal. Nyakában az Aranygyapjas Rend és díszes láncon a Szent István Rend jelvénye lóg, bal mellét az utóbbi nagy csillagkeresztje, és a Mária Terézia Rend csillagkeresztje díszíti. A figura ezen az oldalon bántóan elrajzolt, a rendjelek a törzs hajlásának képi megoldatlansága következtében félbevágottak. Ez annál meglepőbb, hisz a magát büszke szignóval reklámozó Bachmayr akadémikus festő volt. Képünkön a nádor alakja melletti kis asztalon tollas süveg, felbontott levél, lúdtoll, tintatartó látható és két könyv gerince, ami a fiatal főherceg szellemi tevékenységét hangsúlyozza. 6. Carl Bachmayr: Gróf 'Althan Mihály János főispán portréja 1790, vászon, olaj, 130x93 cm, ltsz. K.54.5. Jelzés balra lent: „Ca: Bachmayr pingxit / Academische Mahler / hat sein gewölb auf den / Peter N. 978 in Wienn" Bachmayrról Id. az 5. sz. alatt. Gróf Althan Mihály János 1790-től 1815-ig volt Zala vármegye főispánja. Nagyapja, ugyancsak Althan Mihály János 1720-ban kapta meg III. Károlytól a muraközi uradalmat, és vele Zala vármegye örökös főispáni tisztét is, melyet később fia, A. Mihály József, utána pedig unokája, A. Mihály János örökölt. Utóbbi hivatalát csak II. József halála után, a vármegyerendszer visszaállításával foglalhatta el. A térdképen bemutatott főispán az uralkodó család férfitagjaihoz hasonló, zsinóros díszű, magyaros, kékarany színű díszruhát, prémszegélyű mentét visel. Bal karjával tollas süvegét szorítja magához. Semleges háttér előtt áll, mellette kis asztal, tollal s tintatartóval, kezében irattal, melynek tartalma jól olvasható: „1790. esztendőben Szent György havának 7. napján Zala-Egerszegen tartatott Feőispányi beiktatásának és építőszék közgyűlésének jegyzőkönyve". Az esemény a vármegyerendszernek a II. József halálát követő visszaállításához kötődik, mikor Althant beiktatták családja örökös tisztsé19 gébé. Olyan, csaknem vagy teljesen megegyező motívumok, mint a díszruha, a süveg, az asztal, a kalamáris, a toll, vagy a tükörképes beállítás, ezen túlmenően tisztségükbe iktatásuk megegyező esztendeje a Sándor Lipótportréval párdarabként való megrendelésére utalnak. 7. Ismeretlen festő: Mária Ludovika arcmása 1808-1825 között, vászon, olaj, 130x83 cm, ltsz. K.54.8. Jelzés nélkül Mária Ludovikát, I. Ferenc harmadik feleségét 1808. szeptember 7-én, a pozsonyi koronázó templomban koronázták magyar királynévá. Róla kapta nevét az 1808:VII. törvényben felállított magyar tisztképző, a Ludovika Akadémia, melynek létrehozására a királynő 50.000 forintot kitevő koronázási ajándékát ajánlotta fel. 20 A háromnegyed alakos portrén a sötét háttér elé állított királyné bő fehér selyemszoknyát és testre simuló, hasonló színű, mélyen dekoltált felső részt, fekete, zsinóros mellényt, gyöngyökkel kirakott, ugyancsak fekete főkötőt visel. Baljával felbontott levelet emel maga elé, jobb karja könnyedén támaszkodik a mellette álló magas, kerek, faragott lábú asztalkán, lecsüngő kezével legyezőjét tartja. Az asztalon a magyar királyi és királynéi korona fekszik, melyek a magyaros ruhával együtt szolgálnak az ábrázolt attribútumaként. Az arcmás részletekig egyező változatát a miskolci Hermann Ottó Múzeum őrzi (ltsz. 74.110.). 8. Györgyi (Giergl) Alajos: Deák Ferenc portréja 1862, vászon, olaj, 254x167 cm, ltsz. K.54.14. Jelzés balra lent: „Györgyi Alajos / Pesten 1862." írod: B. Bakay 1938; 93-94. pp. Györgyi (Giergl) Alajos (1821-1863) eredetileg ezüstműves volt, majd Pesten, utóbb a bécsi akadémián tanult festeni, végül Pesten telepedett le. Életképeket és oltárképeket is készített, az 1850-es években és a 60-as évek elején azonban elsősorban arcképeiről vált is-