Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Bánffy Eszter: Emberkezes edény a vonaldíszes kultúra kialakulásának idejéből

46 Bánffy Eszter pedig még ennél is 3 mm-rel vastagabb. Noha a perem hiányzik, az edény kikövetkeztetett szájátmérője 24-26 cm lehet. Anyagát pelyvával és homokkal soványították, a törésfelület "szendvics"- formájú: kívül-belül vörös, közepén fekete. A meglehetősen rosszul iszapolt agyagot magas hőfokon égették, az oxidációs égés következménye a lilásvörös, kissé porózus edényfelület. A bikónikus edények között nagyméretűnek számító darabot anyaga, égetése és falvastagsága alapján a házikerámia kategóriájába sorolhatnánk, különösen a Pityerdombon egyébként nem ritka, jól iszapolt, jól égetett, homokos soványítású, kívül-belül polírozott vékonyfalú kerámiához viszonyítva. A lelet díszítése azonban nem erre vall, és ez egyben figyelmeztető jel számunkra, hogy a házikerámia és a "fine ware" között nem mindig lehet automatikusan, csupán az edény anyaga és a falvastagság alapján különbséget tenni. Az edény behúzott felső oldalán mélyen vésett, 5,7 x 7,8 cm nagyságú spirális meander dísz látható, amely a minta felső részén továbbfut, hogy, mint az az enyhén kör alakú törésvonalból kikövetkeztethető, újabb spirálmeander alakban folytatódjék. Az edény hasán, a törésvonalon végig kb. 1 cm szélességű ujjbenyomásos bordadísz fut végig. Az ebből mintegy másfél cm-nyire kiemelkedő fogantyú lapos, 3 x 4,3 cm-es ovális alakban végződik, amelynek felső részén négy mélyen vésett rovátkát lehet megfigyelni. Ezek a peremet öt részre osztják, amely minden valószínűség szerint a kéz öt ujjának felelnek meg. A pityerdombi emberkezes edény nem áll példa nélkül a vele egykorú legidősebb vonaldíszes, sem az előzménynek számító délkelet-európai kora neolithikus leletegyüttesekben, azonban igen ritkán fordul elő. A legközvetlenebb kapcsolatot két dunavidéki lelet jelentheti, amelyek szintén a Közép-európai vonaldíszes kultúra legidősebb fázisába keltezhetők. Mind a Fájsz térségéből, mind a Buda északi részén elhelyezkedő Aranyhegyi út (Mocsáros) elnevezésű lelőhelyről származó edényekre emberkéz alakú fogantyút applikáltak: a fajszi edénytöredék három ujjú, a budapestaranyhegyi úti pedig több apró rovátkával osztott, több ujjú emberkezet formáz.

3 A kései Körös-kultúra Erdélyhez kapcsolódó ágához, körülbelül a Pityerdomb lelőhely korával egy időbe tehetők a Méhtelek-nádasdi leletek, amelyek közül egy edény oldaltöredékén emberkéz alakú relief látható.

4 A középső neolithikum idősebb szakaszában nemcsak Magyarország területén, hanem attól délkeletre is több helyütt felbukkan ez a tradíció. A romániai Suceveniböl két ilyen edényt közöl A. Nitu, az egyiken bekarcolva, a másikon pedig relief formában látható az emberkéz.

5 Dode§ti-ből, az erdélyi Tordosról és talán a paráci (partai) lelőhelyről sorolható még ide egy-egy edény, ill. azok töredékei.

6 Közép-Európában sem teljesen ismeretlen az edény oldalán ábrázolt emberkéz, de csupán elszórtan fordul elő. A magyarországi későbbi vonaldíszes időszakból, a kottafejes és a zselizi fázisokból említ példákat Kalicz N.,

7 egy-egy hasonló lelet pedig terepbejárásból származik Tésa és Nógrádverőce térségéből.

8 A vonaldíszes kultúra kései szakaszában a morvaországi Mohelnicéröl ismeretes egy ilyen edény.

9 Ide tartozik még egy, a németországi Nobitzban előkerült edénytöredék is.

10 A kései vonaldíszes emberalakú edények számbavételekor meg kell jegyezni, hogy a békásmegyeri jól ismert anthropomorf edények közül az egyiknek, éppen a Janus-arcú darabnak az oldalára hasonló feltartott kezeket illesztettek, mint amilyen a korai vonaldíszes fázisban fordul elő.

11 Mind az alföldi, mind a közép-európai (dunántúli) vonaldíszes kerámia körében honos volt az alakos fogantyú illesztése az edényhez. Ez legtöbbször állat alakú volt, de pl. a Tolcsva-Olaszliszka lelőhelyről származó fogantyú méretében, alakjában és peremén a rovátkákkal szinte teljesen megegyezik a kéz alakú fogantyúkkal, azonban mégis emberfejet formáz.

12 Igen hasonló, emberfejes fogantyúk kerültek elő Alsó-Ausztria fiatalabb vonaldíszes lelőhelyeiről. Itt az emberarc fölött ugyanazt a rovátkolást, amely a kéz esetében az ujjak jelzésére szolgált, inkább a haj ábrázolásának tarthatjuk. A középső neolithikumban szórványosan előbukkanó hagyomány nemcsak elevenen él a Szakáiháti és korai Tiszai kultúrkörben, hanem sokkal gyakoribbak és kifejezőbbek az ide tartozó ember alakú edények, oldalukhoz szorított felsőkarral, amelyen gyakorta spondylus karperec látható, vagy pedig alsókarjukat és kezüket felfelé tartják, hasonlóan a legidősebb vonaldíszes ábrázolásokhoz.

14 Ugyanitt, Battonya-Gödrösök lelőhelyen előfordul a kora neolithikumból ismert reliefszerűen ábrázolt emberkéz is.

15 Közvetetten minden valószínűség szerint ide sorolható még a korai Tiszai-kultúrával egyidős, és a Közép-európai vonaldíszes hagyományokból fejlődött korai Lengyeli-morva festett kerámiás kultúrkör feltartott kezű anthropomorf edénytípusa is. Csupán két példa: A korai Lengyeli-kultúra Szőgyén-Svodini telepéről sírmellékletként szolgáltak ilyen edények.

16 A Svodinnal egyidős magyarországi Aszód település és temető pedig egy olyan emberkezes edénnyel gazdagí-