Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Bánffy Eszter: Emberkezes edény a vonaldíszes kultúra kialakulásának idejéből

Emberkezes edény a vonaldíszes kultúra kialakulásának idejéből 47 totta e leletek sorát, amelyen az ovális kéz felső peremének rovátkolása is emlékeztet az itt tárgyalt pityerdombi korai vonaldíszes edény hasonló ábrázolására. Megjegyzendő, hogy ezek a lengyeli edények az emberi test további részeit nem vagy csak alig jelzik: itt az anthropomorf jelleg döntően a kétoldalra applikált kézábrázolásoknak köszönhető.

17 Mind a Szakálháti-kultúra, mind a korai vonaldíszesek és azok közvetítésével a Lengyeli-kultúra is köztudomásúan igen sok szállal kötődött a Balkán és Délkelet-Európa felől érkező első neolithikus hullám, a kora újkőkor kultúráihoz: Kelet-Magyarországon a Körös, a Dunántúlon pedig a Starcevo-kultúra örökségéhez. E szálak nem ritkán a kultúrák életének egyik leginkább konzervatív részében, a kultikus élet hagyományaiban, és ezek régészeti hagyatékában nyilvánulnak meg. Ezért nem meglepő, ha az anthropomorf edények, és ezen belül az edény oldalára illesztett emberkezes ábrázolások gyakoribbak az elsődleges, kora neolithikus kultúrkörben. Makkay János a kora neolithikus anthropomorf edények szinte (akkor) naprakész felsorolását adja egy görögországi kultikus ábrázolásokat elemző publikációhoz írott vitairat néhány lábjegyzetében.

18 Eszerint egy-egy ilyen lelet származik, Lepenski Vir Illa, Azmaska Mogila, Anzabegovo I., Velika Cesma Vrtiste, Cavdar, Gladnice, Akhilleion, Sesklo és Nessonnis lelőhelyekről.

19 Ezt a felsorolást egészíthetjük ki a Pernik, Lenin negyedből előkerült Karanovo I.korú emberkezes edénylelettel,

20 továbbá a Banjata (Kapitan Dimitrijevo), az Anza II, Zelenikovo és Donja Branjevina lelőhelyeken előkerült emberkezes edényekkel.

21 Természetesen az emberkezes edényábrázolások száma nagyságrendekkel nőne, ha ide sorolnánk azokat is, ahol az arc, az emberi test más részletei a (legtöbbször gynaikomorf) proporciók mellett a kezet is megjelenítik az edényen. Töredékes darabok esetében ez sokszor nem eldönthető vagy csupán analógiák alapján valószínűsíthető. Azonban ismeretesek olyan ép edényleletek is, amelyek esetében bizonyos, hogy az anthropomorf jelleget csakis az edény oldalára illesztett reliefszerű, vagy fogantyú alakjában ábrázolt kéz adja (ilyen pl. a már említett mohelnicei, dode§ti lelet és a suceveni két edény, valamint a Lengyeli-kultúra fentebb idézett hasonló leletei). A pityerdombi bikónikus, volutás edényről a meglévő, peremhez közeli rész alapján és a párhuzamok alapján is szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy nem végződik emberfejben, sőt, valószínűleg bekarcolt arcábrázolás sincs rajta. Az anthropomorf jellegét kizárólag a kéz alakú fogantyúipár) adja. Nem lehet magyarázat nélkül hagyni, miért tekinthetők anthropomorf ábrázolásnak az emberkezes edények. Makkay János a már említett könyvismertetésből kinőtt vitairatában

2 megkülönbözteti a valódi gynaikomorf edényeket: ilyen példákat említ a KörösStarcevo kultúrából, vagy pl. öt töredéket Nea Nikomedeiáról a 131-134. lábjegyzetben. A másik típus Makkay szerint az arcos edény, ahol a proporciók nem felelnek meg az emberi - női - testnek. Ebbe a csoportba sorolja azt is, ahol az edény oldalán két emberkéz látható. Ezt Makkay leegyszerűsített anthropomorf ábrázolásnak tartja. Úgy gondolom azonban, hogy ahol az emberi test arányait nem egyértelműen követi az edény alakja, ott meg kell indokolni, ha anthropomorf edényként értelmezzük. Mint például a pityerdombi lelet esetében. A figurális edény fogantyúk két fajtáját kell megkülönböztetnünk. Az egyik a már középső neolithikumban is előforduló, de később, a Lengyeli-kultúrában gyakorivá váló ún. protoméval ellátott edények köre, itt legtöbbször állatfejes protoméval találkozunk.

23 Ez utóbbiak bizonyosan nem zoomorf edények, csupán valamilyen különleges funkciót viselő, egyedi díszítésű darabok. Ugyanígy az emberfejet ábrázoló fogantyúk, protomék esetében sem javasolnám, hogy anthropomorf edényről beszéljünk. Az ilyen edényeken ugyanis csupán figurális applikáció van, maga az edény nem felel meg az emberi testnek. Más a helyzet azonban, ha az edény hasára két oldalt ábrázolt domborműves emberkar, ill. -kéz, vagy ugyanott két emberkéz alakú applikált fogantyú található. Az emberi kart itt ugyanis anatómiai helyén ábrázolják, és e gondolatból már következik, hogy az edény többi része is anatómiailag egy-egy emberi testrésznek felel meg. így tehát az edény nyaka, válla, hasa, feneke és füle már elnevezésénél fogva is azonosítható az ember hasonló testrészével. Az anthropomorf edény és az ember közötti megfeleltetést régészeti és néprajzi példák tömegével lehet bizonyítani.

24 Számos példa igazolja azt is, hogy az ilyen edények többsége - bár elenyésző számú kivétel akad - női testet szimbolizál. Ennek egyrészt ugyanaz lehet az oka, mint a hasonló korú tömör agyag kisplasztikák, az idolok női jellegének, hiszen a kétfajta ábrázolás közötti jelentésben párhuzamot már olyan leletegyüttesek is megerősítik, mint a méhi (Gömör m.- Szlovákia) nőt formázó urnák csoportja mellé helyezett, azokkal tipológiailag teljesen megegyező agyagidol.

25 Arra a kérdésre pedig, hogy az újkőkori és rézkori idolok és anthropomorf edények miért elsősorban nőábrázolások, könyvtárnyi szakirodalom próbál - változó sikerrel magyarázatot találni, és itt nem lehet feladat a problé-