Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Egri Mária: Adalékok Kisfaludi Strobl Zsigmond munkásságához

282 Egri Mária fogadott eszmei képből kell sokak számára elfogadható konkrét alakot teremtenie. Különben a mü nem éri el célját, sok esetben el is távolítják. Kisfaludi Stróbl ezen a téren is ritka képességekkel rendelkezett. Hogy milyen mértékben sikerült valamely köztudatban élő történelmi, közéleti vagy irodalmi személyiség alakját közmegelégedésre megformálnia, azt számos közterületi alkotása igazolja. De hogy milyen egyedülálló megoldásokkal kísérelte meg valamely általános fogalom konkrét megjelenítését, azt leginkább kisplasztikáin követhetjük. Vegyük például csak az 1932ben készült Labdarúgó kisbronzát.

39 A klasszikus görög művészet virágkorának elemzői egyértelműen Myron Discobolos szobrát tartják az 5. század egyik legjobb alkotásának, amely a művészek között a mozgásfázisok plasztikai megjelenítésének követendő példája. A Diszkoszvető elemzései szinte egytől-egyig alkalmazhatók Stróbl említett kisplasztikája mozgásának leírására. A labdát éppen elrúgni készülő figurát a művész abban a statikai pillanatban ábrázolta, amelyben súlypontját megfeszülő ballábára helyezve, testét két széttárt kezével egyensúlyozva rúgáshoz készülő hátralendített lába a holtpontba ér. Megfeszült izmainak játékából, leszegett fej tartásából érezzük a következő pillanat mozdulatát, szinte látjuk, miként változik a figura testtartása a labdával való érintkezésének pillanatában. S mint ahogy Kisfaludi Stróbl művészetének elemzői mindannyian egyetértenek abban, hogy a művész mindazt amit mesterségéből tanult, vagy látott azonnal adaptált is; a klasszikus görög művészet is csak bizonyos mértékben termékenyítette munkásságát. Míg az említett Myron kompozíció síkban, két lábán megtámasztott viszonylagos nyugalmi helyzetben ábrázolja a mezítelen görög atlétát, addig Kisfaludi Labdarúgójának szabadon lendülő lába, két karja a tér ellentétes irányában mozog. Nem beszélve a hátrafésült hajról, a néhány attribútum jellegű viseleti darabról, amellyel a művész nemcsak a kort, de magát a sportágat is jellemezni tudta. De említhetnénk ugyanezeket az erényeket Táncoló nő - Claire Luce kisbronzánál

40 illetve azoknál a zsáner jellegű munkáinál, ahol a gesztusok a testek elrendezésében, a mozdulatokban elevenednek meg. Még egy kortársként megjelent kritikából, Sebestyén Károlynak a Magyar Művészet 1926-os évfolyamában megjelent, bőségesen illusztrált írásából szeretnénk idézni. Ő is, mint minden Stróbl munkásságát elemző, kitér nagyszerű portréira, a művész azon képességére, amellyel nem csak modellje külső vonásait, de lelkét, belső jellemvonásait is képes megjeleníteni. Kisplasztikáinál a „lelemény frissességét, eredetiségét, gazdagságát" emeli ki; a motívumok önállóságát, a rajz tökéletességét, hangsúlyozottságát. Ez irányban főként plakettjei szolgálnak bizonyítékul, amelyek „finom vésetükkel és diszkrét plasztikájukkal nemük legjelesebbjei közé tartoznak." Külön emlegeti emlékműveit, többalakos kompozícióit, amelyeknél: „ A művész fólülemelkedik mesterségen és művészeten s gondolkodóvá lesz. Eszméket fejez ki, világnézetet vall, filozófiai és esztétikai meggyőződését vési márványba vagy önti bele a bronzba egyszerű, de nagy, tiszta és átfogó gondolatokat tud olyan formákkal felruházni, amelyek nemcsak megértetik szándékát, hanem egyúttal közlik a nézővel azt a lelkesedést, azt a hevületet is, amely a művészt alkotásra bírta. Hősi emlékei azon a nyelven beszélnek, amelyen a nagy görög elégikusok elsiratták a harcban elesett dicsőket." Az író Stróbl egyszerű emberségét, természetességét is felemlíti. „Stróbl, a művész soha nem tagadta meg Stroblt, az embert. Jár a maga útján, nem szegődött senki iskolájába." Sebestyén is felteszi a kérdést; Honnan van mégis nagy, egyre gyarapodó népszerűsége? „A magyarázat nem is olyan nehéz. Stróbl azért „divatos", mert tehetségében nincs semmi, ami a divat elmúló szeszélyétől függne. Azért divatos, mert nem hódol be a divatnak. Stróbl művészi talentumának vannak immanens vonásai, amelyeket mindig értékelni fognak..."

41 Kisfaludi Stróbl Zsigmond hosszú évtizedeken át tartó munkálkodása alatt sosem szorítkozott egyetlen műfajra. Egy és több alakos köztéri munkákat, kisplasztikákat, portrékat, dombormüveket és érmeket egyidejűen készített saját benső ösztönzésre, avagy megrendelésre. Nem beszélhetünk érzékletes kisplasztikáiról, emlékműveiről anélkül, hogy ne említenénk a Debrecenben álló nagy magyar reformátorok, nyomdászok, papok, kálvini írástudók szobrainak „zord fenséggel" megörökített költött képmásait. Holott a nagyközönség, elsősorban emlékműszobrászként ismeri a művészt, főként a gellérthegyi Szabadság szobor, a Parlament előtt álló Kossuth szobor révén. A művész teljes munkásságát nézve természetesen sokirányú tevékenysége hasonló stiláris jellemzőket, mesterségbeli ötleteket, megoldásokat mutató kerek egész. S hogy ez esetben néhány arcmásán keresztül mégis Stróbl portrémüvészetére kívántuk felhívni a figyelmet, azt a művész e műfajhoz kapcsolódó egyedülálló képességei indokolják. Ez az a terület, amelyet még azok is elismernek, akik egyébként művészetét ma már korszerűtlennek tartják, azok is akiket más irányú tevékenysége nem érint meg. Például a művész 70. éves születésnapjára rendezett gyűjteményes kiállítása kapcsán a kollega Mikus Sándor így nyilatkozik. „... megfigyelhetjük azt a biztonságot, amellyel a mester egy-egy remek portrét szinte megteremtett, mint például Bemard Shaw, Somerset Maugham vagy Iványi-Grünwald Béla portréi, hogy csak a legjobbakat említsem. Arcmásait fölényes könnyedséggel mintázza, meglátszik munkáin a formák biztos ismerete, de nem hiányzik belőlük az elmélyültség sem, amely a briliáns mintázóknak igen gyakori fogyatékossága."

42 1947-ben ugyanúgy megrendelésre dolgozott, mint a korábbi években. Csak nem az angol királyi ház, az