Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Megyeri Anna: A Göcseji Múzeum – az egykori takarékpénztár székházának építéstörténete (Adalékok Zalaegerszeg első pénzintézetének történetéhez)

ZALAI MÚZEUM 10 2001 Megyeri Anna A Göcseji Múzeum - az egykori takarékpénztár székházának építéstörténete Adalékok Zalaegerszeg első pénzintézetének történetéhez /. A 18-19. századi Magyarország hitelügyletei kedvezőtlen, zárt hitelrendszer keretei között működtek, bár hitelt nemcsak magánszemélyek, hanem intézmények (egyházi alapítványok, árvapénztárak stb.) is nyújtottak már. E hitelkapcsolatok az intézményes bankrendszer különböző szintjeinek kiépülése után sem tűntek el nyomtalanul, hanem a szakosodott intézetekben bonyolódtak le. Az Osztrák Nemzeti Bank, mint kiváltságolt jegybank létrehozására 1816-ban, a pesti fiók megteremtésére 1851-ben került sor. Az első takarékpénztárak Magyarországon a harmincas, negyvenes években alakultak ki, és elsősorban a lakossági megtakarítások őrzésére, kezelésére vállalkoztak. A legnagyobb közülük az 1840-es alapítású Pesti Hazai Első Takarékpénztár lett. Hasonló módon működtek az ötvenes évek során alakult első városi hitelszövet-kezetek, majd a rövid időtartamra alakuló különféle szövetkezeti önsegélyző egyesületek is. A szakosodott pénzintézetek közül a kereskedelmi és hitelbankok működése hasonlított a kereskedő-bankárok tevékenységéhez. Magyarországon első képviselője a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank volt. A jelzálog-hitelintézetek az ingatlanokra történő hitelnyújtással foglalkoztak a földbirtok adósságaira elrendelt 1856-os moratórium feloldása után.

1 A postatakarékpénztárakat a szegényebb néprétegek apró megtakarításai számára hozták létre, 1886-től Magyarországon is nagy sikerrel működött. Ekkor 2000 postahivatalt bíztak meg a közvetítéssel, 1894 végén már 4000 közvetítő fiókot tartottak számon.

2 Zala megyében 1896-ban már 22 takarékpénztár és bank működött.

3 Elsőként 1845-ben a Nagykanizsai Takarékpénztár Részvénytársaság jött létre, 1867-ben a Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársulat, 1870-ben a Dél-zalai Takarékpénztár Részvénytársaság, 1873-ban a Nagykanizsai Bankegyesület Részvénytársaság, 1873ban az Alsó-muraközi Takarékpénztár Részvénytársaság 1879-ben az Osztrák-Magyar Bank kanizsai fiókja. Zalaegerszegen 1869-ben egy, majd 1893-ban két takarékpénztár alakult. Alsólendván 1873-ban, Bellatinczon 1881-ben Csabrendeken 1873-ban, Csáktornyán 1872ben és 1881-ben, Keszthelyen 1870-ben és 1894-ben, Kotoriban és Letenyén 1892-ben, Tapolcán 1869-ben és 1889-ben, Zalaszentgróton 1884-ben alakultak takarékpénztárak. Sümegen 1869-ben takarékpénztár, 1873-ban népbank alakult. Az önálló pénzintézetek mellett vagy kebelében, hosszabb-rövidebb ideig fiókintézetek is működtek a településeken. //. 1868-ban Zalaegerszeg mezőváros megyeszékhely. Lakóinak száma alig haladta meg az ötezret. A keresők mezőgazdasággal, kisiparral és kereskedéssel foglalatoskodtak, mellettük a jelentős számú hivatalnokréteg alkotta az értelmiségiek körét. A városban emeletes lakóház alig volt, a földszintes házak közül csak a kéttornyú római katolikus templom és néhány egyemeletes középület emelkedett ki. A város 1872 után nagyközségként, majd 1885-től rendezett tanácsú városként működött. Zalaegerszegen az 1880-as népszámlálás szerint 5905-en laktak, 1890-ben már 7811-en. A növekedéshez az idecsatolt Ola község lakossága, valamint az újonnan épült laktanya katonasága is hozzájárult. Az újonnan foganatosított házszámozás szerint 1890-ben 878 házat tartottak számon.

4 Polgári iskolája, mely később kereskedelmi iskola is lett, 1873-ban, gimnáziuma az 1895/96-os tanévben kezdte meg működését. A város központjában, a templommal szemközti városháza nagytermében 1868. decemberi3-án tartották összejövetelüket a város első pénzintézetének, egy takarékpénztárnak alapítói. Az új intézmény alapszabály tervezetét az akkor már tekintélyes nagykanizsai takarékpénztár alapszabályainak mintájára készítették.

5 Az ülés témája ezen alapszabályok megvitatása volt, mely akkor érkezett vissza a pénzügyminisztérium engedélyével, ahová véleményezésre küldték.

6 Hamarosan elkészült nyomtatott változata is Nagykanizsán, Wajdits József könyvnyomdájában. Az 1869. január 18-ra datált kiadványt az akkori törvények értelmében Gorove István, a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter látta el kézjegyével.