Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Németh József: A Göcseji Múzeum története

A Göcseji Múzeum története 11 jára emlékező intézmény ma már szép, korszerű otthonban dolgozhat. (Az épület részletes történetét Megyeri Anna jelen kötetben olvasható tanulmánya foglalja össze.) III. A hatvanas évek kétségkívül legnagyobb vállalkozása a Göcseji Falumúzeum felépítése volt. Előzményei a távoli múltba nyúlnak vissza. 1885-ben Svédországban vetődött fel először egy szabadtéri néprajzi múzeum gondolata, és az első részleg hat esztendővel később nyílt meg. (Nevét - Skanzen Stockholm egyik részéről kapta, s aztán tovább örökítette a hasonló intézményekre, köztük az egerszegire is.) Ugyancsak 1885-ben Budapesten, az országos kiállításon bemutattak 15 berendezett parasztszobát. 1896-ban a millenniumi kiállításon 24 házat, teljes portát, gazdasági épületeket is felépítettek, ezeket azonban az ünnepségek befejeztével lebontották. 1938-ban a balassagyarmati múzeum kertjébe egy palóc, 1935-ben Veszprémbe egy bakonyi házat telepítettek át, rendeztek be, mindkettő ma is látogatható. 1935-ben a Göcseji Napok rendezvényeire két felsőkereskedelmi iskolai tanuló pontos felmérések alapján, agyagból megformálta, kiégette, kiszínezte Zebecke minden épületét, és terepasztal- szerűen kiállította a falu teljes makettjét. Az ötvenes évek végén Káváson tulajdonosa engedélyt kért egy 19. századi, festett oromzatú, borona-falas lakóház lebontására. Már ekkor felmerült az épület megóvásának gondolata. Az első terv szerint egy szabad kávási telekre telepítették volna át, végül Zalaegerszegen a Május 1. ligetben építették fel újra, a munkával 1959. november 28-án készültek el. Az új helyszín oka, hogy Tóth János építészmérnök kidolgozta egy kis szabadtéri néprajzi múzeum tervét, amely számolt a mellette lévő barokk Kálvária-kápolnával, s feltehetőleg az 1935-ben a közelben felépített, később leégett göcseji harangláb emlékével is. Tóth János terve 1960-ban megjelent a Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyvében. A kávási ház 1960. december 28-án leégett, feltehetően gyújtogatás következtében. 1961-ben Zalaegerszeg város tanácsának végrehajtó bizottsága a 70/1961. vb. számú határozatával úgy rendelkezett, hogy a szabadtéri néprajzi múzeumot mégsem a Május 1 ligetben, hanem az Alsóerdőn kell felépíteni. A döntés előzménye, hogy a közelben termálfürdőt is terveztek, a kutatófúrást is megkezdték, s a kibővült célokra a kis liget nem bizonyult elégségesnek. A városi tanácson 1961. május 23-án múzeumi, műemléki és építész szakemberek megbeszélést tartottak, ahol Tóth János a szóba hozott immár három helyszín közül (Alsóerdő, Május 1 liget, Zalarét) változatlanul a Május 1 ligetet tartotta célszerűnek, végleg elvetve az Alsóerdőt. Tóth János érvelését támogatta Radnai Lóránd területi építész is. Majd kétesztendei látszólagos szünet következett, ezalatt bebizonyosodott, hogy a választott helyszín valóban nem elegendő még néhány porta felépítéséhez sem. E felismeréssel együtt újra előtérbe került a Zalarét, az ólai vízimalom környéke. Ugyanis 1960 után a valaha oly fontos egerszegi vízimalmokat leszerelték, más célra alakították át, jórészt le is bontották. Állt még az ólai, melynek egyik fele feltehetően még a 18. században gerendákból épült, ezt bővítették a 20. század elején. Sikerült ipari műemlékké nyilvánítani, s az Országos Műemléki Felügyelőség felújítását is megkezdte. Ez lett a későbbi Falumúzeum magja, mint egyedül eredetileg is e helyen álló létesítmény. A helyszín csak azért keltett aggodalmat, hogy nem fenyegeti-e árvíz? Az egyértelműen igazolódott, hogy a malom küszöbszintjét a víz emberemlékezet óta nem érte el. Ez időben fejeződött be a Zala medrének szabályozása, vízét távolabbi, új mederbe terelték, így a malom körüli szakasz holt ággá vált. E megoldás egyrészt tovább csökkentette az árvíz esetleges veszélyét, másrészt pedig lehetetlenné tette a malom vízzel történő meghajtását is. (A meder holt ággá válása majd 1980 körül okozott nagyobb gondot, amikor a vízben elbomló növényi maradványok miatt a kevés víz is bűzössé vált, belőle minden növény és állat kihalt. A nagy költséggel végrehajtott beavatkozás egy időre megoldást jelentett.) Zala megye tanácsának végrehajtó bizottsága 1963. július 24-én tárgyalta a megye múzeumainak és műemlékeinek helyzetét, s 158/1963. vb. számú határozatában kimondta: „... a zalaegerszegi ólai vízimalom ipari műemlék kisajátítását haladéktalanul le kell bonyolítani, s ennek megtörténtéről - a helyreállítási munkák mielőbbi megkezdése érdekében - az Országos Műemléki Felügyelőséget értesíteni kell. A végrehajtó bizottság elnökhelyettese a városi tanács végrehajtó bizottságát az intézkedések megtételére hívja fel... A végrehajtó bizottság elhatározza, hogy a szabadtéri néprajzi múzeum létesítésére, illetve fejlesztésére 1964. évtől kezdődően öt éven át évenként 100.000 Ft. anyagi támogatást biztosít." Ma már nehezen érthető, hogy a legszerényebb múzeumi hálózatú megye hogyan vállalkozhatott e nagy feladatra. Az elhatározás olyan merésznek tűnt, hogy a Göcseji Múzeum néprajzos vezetője sem látta megoldhatónak, s helyette a göcseji szegek kutatásának tervét dolgozta kis, s terjesztette be a minisztériumba. A feladat valóban új volt, a döntés is gyors, hiszen az intézmény 1961-ben készült ötéves terve még nem tett említést róla, a feladat nem került bele a tanácsi átadás 1962-ben készültjegyzőkönyvébe sem. Az 1963. április 9-12 között tartott minisztériumi vizsgálat is csak azt állapította meg, hogy: „komoly problémát jelent a múlt évben (!) leégett göcseji ház rendbehozatala és a közönség rendelkezésére