Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Németh József: A Göcseji Múzeum története

12 Németh József bocsátása." A feladatok közt azt jelölte meg, hogy „ szükségesnek tartanánk a Május 1 ligetben lévő göcseji ház újbóli berendezését, valamint a hozzátartozó gazdasági stb. melléképületekkel való kiegészítését. Meggyőződésünk, hogy ez a szabadtéri kiállítási egység nagymértékben hozzájárulna a múzeum népművelési feladatainak teljesítéséhez." A fenti példák talán igazolják, hogy 1963-ban nem annyira szakmai, tudományos, sokkal inkább helyi, társadalmi okok sürgették a Falumúzeum felépítését. Az egyéni szándékokon, néhány megyei vezető tettrekészségén kívül az elszántságnak társadalom-lélektani okai is voltak. Talán sehol másutt az országban nem lehetett annyira látványosan érzékelni a hagyományos falukép átalakulását, mint az ötvenes években éppen Göcsejben, ahol a változást a kőolajtermelés, a kőolajipar is gyorsította. Az itt élőknek szinte napi élményévé vált a rohamos változás, s vele együtt a vágy is, hogy .gyermekkoruk tovatűnő világából emlékeztetőül valami megmaradjon. Csak ezzel magyarázható, hogy az építést nemcsak nagy ellenkezés kísérte, hanem hathatós társadalmi segítség is támogatta, vele együtt nagy várakozás is siettette. Még Hadnagy László megyei tanácselnök-helyettes (1962-től haláláig művelődési miniszterhelyettes), karolta fel 1961-ben Tóth Jánosnak a göcseji népi építészettel kapcsolatos kutatásait. (Eredményeként jelent meg 1965-ben a Göcsej népi építészete című kötet.) Ugyancsak Hadnagy támogatásával kezdődött el 1961-ben elsőként az országban Zala megye földrajzi neveinek összegyűjtése, s a Zala megye földrajzi nevei című kötet - 1964-es évszámmal - 1965-ben hagyta el a szegedi nyomdát. A létrehozás szubjektív előfeltétele Kiss Gyula megyei tanácselnök-helyettes energiája, fáradhatatlan, sokszor erőszakos szervező munkája volt. Kiss Gyula majdnem két évtizeden keresztül volt megyei művelődési vezető: előbb 10 éven át a művelődési osztályt irányította, 1962-ben tanácselnök-helyettes lett. Színes, ellentmondásos, jobbára tervszerűtlenül dolgozó, kampányfeladatokban gondolkodó és cselekvő, sok embert megsértő egyéniség. Nélküle bizonyára sok tekintetben jobban, kedvezőbben alakult volna a megye kulturális élete. Nélküle biztosan nem vagy csak később valósult volna meg néhány ma is jól működő, fontos intézmény. A Göcseji Falumúzeum biztosan az utóbbiak közé tartozik. Mivel a Falumúzeum az ország első szabadtéri néprajzi gyűjteménye volt, létrehozói nem rendelkeztek megfelelő gyakorlattal, tapasztalatokkal. A Göcseji Múzeum is igen kis létszámmal dolgozott, (1 néprajzos igazgató, 1 régész, 1 gazdasági előadó, 1 hivatalsegéd, 1 takarító, 2 teremőr), e sokrétű, szerteágazó feladatra önmaga nem vállalkozhatott. Ezért 1964. október 20-án egy szélesebb körű bizottság alakult, melynek tagjai közt ott voltak a művelődési, pénzügyi, jogi, műszaki szakemberek, a zalaegerszegi és nagykanizsai múzeum munkatársai. Vezetője névlegesen Török Lajos megyei tanácselnök, ténylegesen Kiss Gyula elnökhelyettes. Később az üléseken részt vett a városi tanács elnöke vagy annak helyettese is. A testület nem elvi dolgokkal foglalkozott, hanem minden szükséges gyakorlati teendővel. Általában kéthetente, szükség esetén hetente ülésezett, 1967-68-ban még ennél is gyakrabban. A létesítés 1964-ben a kijelölt terület kisajátításával kezdődött: közel húsz parcella harminc tulajdonosával kellett megállapodni, őket kártalanítani. Ezzel párhuzamosan az Országos Műemléki Felügyelőség megkezdte a vízimalom helyreállítását. 1965-ben elkészült a programterv: Barabás Jenő egyetemi docens, Tóth János építészmérnök és Szentmihályi muzeológus közös munkája. Kiválasztották a betelepítendő épületeket, kidolgozták azok elhelyezési rendjét. Tisztázódott a Falumúzeum jellege is: „A szabadtéri néprajzi múzeum nem az egész megye, hanem a tágabban értelmezett Göcsej területének anyagát mutatja be... Indokolt a területi szűkítés, mert Göcsej a megye néprajzilag legjellegzetesebb s egyben leghíresebb tája, s itt állnak rendelkezésre olyan épületek, amelyek képviselhetik egy korszak jellegzetes építkezési kultúráját." E megoldással a Falumúzeum eltér minden más hasonló magyar intézménytől: az egyetlen regionális, egy néprajzi tájegységre figyelő bemutatóhely, a többiek (a szennai, a szombathelyi, a nyíregyházi egyaránt) legalább megyényi területet vesznek alapul. A tervek szerint a jövendő múzeum a századvégi paraszti építkezési és lakáskultúra bemutatására hivatott, s ezen keresztül főleg az életforma szemléltetésére törekszik. Éppen ezért nem különálló épületeket, hanem komplex gazdasági együtteseket kíván rekonstruálni. Ma már tudjuk, hogy nem volt szerencsés csak az archaikusnak számító épülettípusokra, a boronafalú, zsúppal fedett, füstöskonyhás lakóházakra korlátozni a figyelmet. Már a századforduló göcseji falvaiban is jelen volt a kéményes lakóház, előfordult a vert falú épület, s megjelent a téglából rakott, cseréppel fedett parasztház. Ezekre már Gönczi Ferenc is felfigyelt, töméses ház fényképét is közölte. Az előzetes terv a költségeket valamivel több, mint 2 millió forintra becsülte, de ebbe beleszámította egy gondnoki lakás és iroda árát is. A ténylegesen felhasznált összeg meghaladta a négy és fél milliót, de ebből nem készült gondnoki lakás és iroda, s a készpénz ráfordításnál is nagyobb volt a társadalmi munka. (Az Országos Műemléki Felügyelőség 814.000, Zala Megye Tanácsa 1,209.000, a Művelődési Minisztérium 500.000, az Országos Tervhivatal 500.000, Zalaegerszeg Város Tanácsa 1, 32.000, a SZŐ VOSZ 40.000, az Országos Idegenforgalmi Tanács 500.000 forintja tette lehetővé a felépítést.) A központi segítség, a megyei tanács mind nagyobb hozzájárulása is kevés lett volna, ha nem társul hozzá az