Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Szőke Béla Miklós: Egy avar kori indavirág (Késő avar kori övgarnitúra Zalaegerszeg–Ola, Új kaszárnya területéről)

Egy avar kori indavirág 115 rek véretekkel, övforgóval és kisszíj véggel, míg nagyszíjvége kétlapú, laposindás díszü (BÖRZSÖNYI 1906, 312) -, s ami talán még érdekesebb, a mindkettőtől meglehetősen távoli szilágynagyfalui (Nuçfalu) szláv halomsírban is (HAMPEL 1905, III. 101. tábla) (9. kép 3). Érdekes egyébként, hogy a fentieken kívül csatot nem díszítettek indavirággal, még ha a garnitúra többi elemét ez a díszítmény is uralta. Lószerszámdíszek A Komárom (Komárno) - hajógyári temetőben további időrendi megfontolásokra csábítanak a 72. és 36. sírok (TRUGLY 1987, 258, 8. tábla) (14. kép 1-2) lószerszám-garnitúrájának trapéz alakú veretei, amelyeket két, szimmetrikus szerkesztésű, egymásnak forduló hullámos indából nyíló virágokkal díszítettek. Míg e két sír azonosan megformált, kissé elmosódó indavirág-díszű lószerszám-veretei között alig látszik különbség, a 134. sírban (TRUGLY 1993, 210, 43. tábla) talált éles kontúrú, gondosan poncolt, mélyített hátterű példánya minden bizonnyal mindkettő közös elődje volt. Végül itt érdemes utalni arra, hogy a phalerák közül a Komárom (Komárno)—Várady utca 18. sír (CILINSKA 1982, 8. tábla) (16. kép 2) és a Komárom (Komárno)— Hajógyár 108. sírjának (TRUGLY 1993, 197, 15. tábla) (16. kép 3) phaleragombjain részleteiben is azonos módon szerkesztették a kompozíciót úgy, hogy a négy indavirág rövid szára átbújik az indaszár-kereten. Utóbbi temető 85. sírjában (16. kép 5) a félgömbös lószerszámdíszen a díszítés szerkezete még hasonló, a klasszikus indavirágot azonban tovább gazdagították, a csészeleveleket is hármasosztású levéllé duzzasztották fel (TRUGLY 1993. 27. tábla). A „kisalföldi indavirág" talán legszebb kompozíciója Komárom (Komárno)—Hajógyár 149. sír aranyozott bronz phaleráját díszíti (TRUGLY 1993, 53. tábla 1-2) (16. kép 4). A poncolt, mélyített háttérből éles kontúrokkal kiemelkedő, hullámvonalas indából egy végtelen forgót alkottak, amiből a kacsok hol jobbra, hol balra átbújva hajtanak ki, végükön a klasszikus indavirágokkal - és sziklevelük alatt még egy harmadik, rövid kis levélkével. Utóbbi levélke talán azért sarjad ki, hogy a virágokkal szemben kihajtó másik kis levélkének szimmetrikus párja legyen. A harmadik levélke kevésbé egyértelmű tartalommal a fentebb idézett többi phalerán is megjelenik, sőt Morvaszentjános (Moravsky Sv. Ján) és Kékesd szíj végein is felbukkan (ld. fentebb). Egyéb veretek Csak ritkán jelenik meg az öv egyéb veretein is az indavirág: Szebény I. 100. sírban a propeller-veretet díszíti (GARAM 1975, 8. tábla) (10. kép 6), ugyanezen temető 335. sírjában az öv bújtatóján térkitöltő elemként poncolt háttér előtt jelennek meg a hármasosztású sziromlevelek (GARAM 1975, 23. tábla) (10. kép 5). Ugyancsak bújtatót díszít Szeged-Kundomb 152. sírban (4. kép 3), ahol a poncolt hátterű, vésett virágmotívum hármasosztású sziromrésze gazdagon burjánzó levélcsomó levélkéinek végén jelenik meg. Ugyanez a szirommotívum tűnik fel a mellékszíj-véreteken is (SALAMON— SEBESTYÉN 1995, 23. tábla) Összefoglalás 1) Az indavirág legkorábban a nagyszíjvégeken jelenik meg. a) A kiskőrös-vágóhidi első, még lemezes alapra rajzolt, szimmetrikus szerkesztésű, kettős indakompozícióját viszonylag kis számú, időben és térben egymástól viszonylag távol eső öntött utánzat követi, melyeknek azonban közös vonása, hogy a minta nem áttört, hanem mélyített alapból emelkedik ki, s minden esetben egy-egy jelentősebb hatalmi központ közelében kerülnek elő. b) A nagyszíjvégek jelentősebb csoportját alkotják az egy lapú, áttört művű, tokos vagy lemezalátétes példányok, amelyeken a hullámosan kígyózó indaszárról kihajtó kacsból feltűnően elnagyolt rajzolatú, néha már felismerhetetlenül rosszul kivitelezett indavirág nyílik. A képmezőt a sima vonalkerettől a plasztikus zeg-zug mintás és a félkörös („hullámvonalas") díszün át a gyöngysordíszesig változatos keretbe foglalják. Kísérő leleteik feltűnően hasonlóak, s mindig a késő avar kor korai fázisát jelzik (kimetszet díszü, lemezes csat vagy veret, és/vagy öntött griffes veret). c) Ezzel szemben a gondosabban öntött, tisztább rajzolatú, néha egyedi részlettel is gazdagított indavirágdíszek részben már fülecses felerősítésű nagy szíj végeken jelennek meg, a későbbi fázisba sorolható kísérő leletekkel együtt (széles címerpajzs alakú, indadíszes veretek). 2) A nagy szíj végeket bizonyos fáziskéséssel követik az első indavirágos kisszíjvégek, melyeken egy vagy másfélszeres S-hajlású, hullámos indáról hajtanak ki a klasszikus indavirágokban végződő kacsok. A kisszíjvégek külön csoportját alkotják a mélyített hátlapú, éles kontúrú indadíszek („kisalföldi faciès"). E kisszíjvégek jellemző kísérő leletei a széles címerpajzs alakú vagy a kerek veretek, és az ovális fejű, pajzsos testű csatok. 3) Az övvé retek minden fajtáját díszítik indavirággal. Már az áttört művű, téglalap-alakú véreteken feltűnik, ahol fekvő S-alakú indából kihajtó kacs végén nyílik (kezdve a zamárdi női szíjveretektől), majd megjelenik széles címerpajzs alakú véreteken is szimmetrikus szerkesztésű, életfa-szerű kompozícióba szerkesztve. A kerek véreteken felbukkanó, mélyített és poncolt hátterű, éles kontúrú indavirágokat („kisalföldi faciès") forgóba komponálták. Végül a keskeny cí-