Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Szőke Béla Miklós: Egy avar kori indavirág (Késő avar kori övgarnitúra Zalaegerszeg–Ola, Új kaszárnya területéről)

114 Szőke Béla Miklós oldalra hajló és kis medaillont alkotó indából nyíló, fel­felé forduló indavirágot találunk Szeged-Kundomb 111. sírban (SALAMON-SEBESTYÉN 1995, 17. tábla) (4. kép 7) áttört liliomos díszü nagyszíjvéggel, kisméretű pajzsos testű, trapéz fejű csattal. Ugyanilyen veretek Orosháza-Béke Tsz. 150. sírban (JUHÁSZ 1995, XXIII. tábla) (8. kép 2) egyrészt még tokos szíjbefogós, hegyes végű, vonuló griffes-lapos indás nagyszíjvéggel, más­részt már poncolt hátterű vésett palmettadíszes mellék­szíj-véretekkel és kétlapú, laposindás kisszíj végekkel együtt alkottak garnitúrát. Keszthely-Városi temető egyik, sírhoz nem köthető garnitúrájában (LIPP 1884. 25, 114-125. képek) (72. kép 2) ugyancsak ez a fajta in­davirágos, széles címerpajzsalakú veret került elő, ami­nek azonban a csuklós csüngőjét is egy rövid szár végén nyíló indavirág díszítette. De klasszikus indavirágok hajtanak ki a nagyszíjvég másfélszeres S-hajlású inda­szárából, s a virág hármas tagolású szirmaiból szerkesz­tett díszítés jelenik meg ugyanezen (?) garnitúra kerek veretein is. A Mohács-Göröghegyen szórványként elő­került garnitúrának (8. kép 5) nemcsak a szinte már öt­szögüen pajzsos veretét díszíti egy, indavirágokban vég­ződő, életfa-szerű kompozíció, hanem kis- és nagy szíj végét is, amelyeken az S-alakban kígyózó inda­szárról lehajló kacsok végén tisztán és plasztikusan haj­tanak ki az indavirágok (KISS 1977, XXVII. tábla 1-8). Nemesvölgy (Edelsthal) 22. sír garnitúrájának (HAMPEL 1905, III. 105. tábla) (12. kép 3) közel ová­lissá nyomott veretén szimmetrikus megfogalmazásban ugyancsak két klasszikus indavirágot ábrázoltak, ami a garnitúra vadkanfejes nagy szíj végének hátlapján kétsze­res S-alakban tekeredő indából jobbra-balra hajladozó kacsokból úgy nyílik ki, hogy a kacs előbb átbújik az in­daszár alatt. Keskeny címerpajzs alakú véreteket a késő avar kor végén többször díszítenek poncolt-vésett hátterű, egy­szerű, szár nélküli indavirággal. A nagyobb számú pél­dából itt csak a többször idézett Szebény I. temető 142. sírját (GARAM 1975, 11. tábla) (10. kép 7) vagy Kiskő­rös-Város alatti temető 147. sírját (HORVÁTH 1935. XXX. tábla 17-29) említeném meg. Kerek vereten indavirág díszítés Győr 696. sírjában (BÖRZSÖNYI 1906, 312) (77. kép 5) és Komárom (Komárno)—Hajógyár temetőjében a 9. 71. és 128. sí­rokban (13. kép 1-3) található meg. A. veretek díszítése azonos szerkezeti elemekből felépített, egyazon kompo­zíció egyre romló mutációi (TRUGLY 1987, 253-254, 265, 2. és 15. tábla; TRUGLY 1993, 205-207, 33. tábla): Magát a kompozíciót akár a Kiskőrös-vágóhídi nagyszíjvég mustrakönyvéből is kivághatták volna: a szimmetrikus szerkesztésű indavirág szára alábújik a kö­vetkező kétfelé hajló inda szárának, a szétnyíló indaszá­rakat pedig hármas sziromlevél köti össze. A komáromi 128. sírban (13. kép 2) talált veret látszik a sorozat első darabjának, ez ugyanis a legtisztább rajzolatú, leginkább kidolgozott és legtöbb részletet tartalmazó: a finoman poncolt háttérből határozottan kiemelkedő, éles vonalak­kal megvont kontúrú indavirág sajátos, kissé lebegő szirmain még további nagyobb, kör alakú poncok is lát­hatók. Az indavirágnak ez a változata szinte kizárólag kisalföldi lelőhelyekről (műhelyből?) ismert, ezért akár az indavirág kisalföldi facies-ének is nevezhetnénk. A 9. sírban (13. kép 1) a nála egy fokkal rontottabb példány a kör alakú poncokat már nélkülözi, sőt a hármasosztású sziromlevél is absztraháltabb, kevésbé naturalisztikus ­hasonlóan a győri 696. sír véreiéihez -, a 71. sírban (13. kép 3) pedig már annyira elmosódnak a részletek, hogy csak a teljesen szétesett minta szerkezete utal a közös kezdetre. Furcsa véletlen, hogy mégis éppen ebben a sír­ban bukkan fel az a nagyszíjvég, ami a Kiskőrös-vágó­hídi előkép kevésbé rontott, a Kiskőrös-város alatti te­metőben találtnál közelebbi másolatnak látszik (ld. fen­tebb), ezért sokkal inkább a 128. sír, mint a 71. sír gar­nitúrája részének gondolnánk. A komáromi temető leletein egyébként is különös előszeretettel jelenítik meg az indavirágot, változatai a temetkezések relatív kronológiája meghatározásához is jól kiaknázhatók. Ahogy fokozatosan romlik a kerek ve­retek mintája, úgy jelennek meg új veretfajták is a sír­ban, így. a 128. sír kisszfjvégénék (13. kép 2) egyébként ugyancsak indavirágos motívuma elmosódottabb formá­ban jelentkezik a 9. sír kisszíjvégén (13. kép 1), míg a 9. sír egészen egyedi lyukvédő vereté kevésbé jól sikerült másolatban tűnik fel a 71. sírban (73. kép 3). Ez utóbbi két sírban a lószerszámveretek is ezt a romlási tendenciát követik: a 9. sír gondosabban kialakított pikkelydíszes lószerszámveretének egy kevésbé igényes utánzata tűnik fel a 71. sírban. Más szinkronjelenségek is kimutathatók a temetőben. így pl. a 128. sírban talált indavirágdíszes kisszíjvéggel (73. kép 2) a részletekig azonos példány került elő a 63. sírban (TRUGLY 1987, 262-263, 12. tábla) (75. kép 7), míg ennek a kisszíj végnek egy ke­vésbé igényes, de a 9. sírban találtnál jobb minőségű példánya a 72. sír garnitúráját díszítette (14. kép 1). Részletekig hasonló a két sír (a 128. és 63 sírok) mellékszíj véreiéinek formája, díszítése is. A garnitúra kerek vereteit azonban csak a 128. sírban díszíti indavi­rág (73. kép 2), a 63. és 72. sírokban hátraforduló oroszlán - közülük az eredeti a 63. sírban, míg utánzata a 72. sírban - jelenik meg. Hasonló a viszony e két utóbbi sír azonos díszű nagyszíjvégei között is. Csatok Már a komáromi temetőn kívüli kapcsolatokat is érinti a 72. sír csatja (14. kép 7), amelyik nyújtott pajzs alakú csattestén poncolt hátterű, bemélyített alapból kiemel­kedő két, egymásnak „hátat fordító" hullámos inda végei kerek poncokkal díszített virágokban végződnek. Ugyanilyen keretben és díszítéssel fordul elő ez a csattí­pus Győr 696. sírjában (77. kép 5) - indavirág-díszes ke-

Next

/
Thumbnails
Contents