Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Szőke Béla Miklós: Egy avar kori indavirág (Késő avar kori övgarnitúra Zalaegerszeg–Ola, Új kaszárnya területéről)

114 Szőke Béla Miklós oldalra hajló és kis medaillont alkotó indából nyíló, felfelé forduló indavirágot találunk Szeged-Kundomb 111. sírban (SALAMON-SEBESTYÉN 1995, 17. tábla) (4. kép 7) áttört liliomos díszü nagyszíjvéggel, kisméretű pajzsos testű, trapéz fejű csattal. Ugyanilyen veretek Orosháza-Béke Tsz. 150. sírban (JUHÁSZ 1995, XXIII. tábla) (8. kép 2) egyrészt még tokos szíjbefogós, hegyes végű, vonuló griffes-lapos indás nagyszíjvéggel, másrészt már poncolt hátterű vésett palmettadíszes mellékszíj-véretekkel és kétlapú, laposindás kisszíj végekkel együtt alkottak garnitúrát. Keszthely-Városi temető egyik, sírhoz nem köthető garnitúrájában (LIPP 1884. 25, 114-125. képek) (72. kép 2) ugyancsak ez a fajta indavirágos, széles címerpajzsalakú veret került elő, aminek azonban a csuklós csüngőjét is egy rövid szár végén nyíló indavirág díszítette. De klasszikus indavirágok hajtanak ki a nagyszíjvég másfélszeres S-hajlású indaszárából, s a virág hármas tagolású szirmaiból szerkesztett díszítés jelenik meg ugyanezen (?) garnitúra kerek veretein is. A Mohács-Göröghegyen szórványként előkerült garnitúrának (8. kép 5) nemcsak a szinte már ötszögüen pajzsos veretét díszíti egy, indavirágokban végződő, életfa-szerű kompozíció, hanem kis- és nagy szíj végét is, amelyeken az S-alakban kígyózó indaszárról lehajló kacsok végén tisztán és plasztikusan hajtanak ki az indavirágok (KISS 1977, XXVII. tábla 1-8). Nemesvölgy (Edelsthal) 22. sír garnitúrájának (HAMPEL 1905, III. 105. tábla) (12. kép 3) közel oválissá nyomott veretén szimmetrikus megfogalmazásban ugyancsak két klasszikus indavirágot ábrázoltak, ami a garnitúra vadkanfejes nagy szíj végének hátlapján kétszeres S-alakban tekeredő indából jobbra-balra hajladozó kacsokból úgy nyílik ki, hogy a kacs előbb átbújik az indaszár alatt. Keskeny címerpajzs alakú véreteket a késő avar kor végén többször díszítenek poncolt-vésett hátterű, egyszerű, szár nélküli indavirággal. A nagyobb számú példából itt csak a többször idézett Szebény I. temető 142. sírját (GARAM 1975, 11. tábla) (10. kép 7) vagy Kiskőrös-Város alatti temető 147. sírját (HORVÁTH 1935. XXX. tábla 17-29) említeném meg. Kerek vereten indavirág díszítés Győr 696. sírjában (BÖRZSÖNYI 1906, 312) (77. kép 5) és Komárom (Komárno)—Hajógyár temetőjében a 9. 71. és 128. sírokban (13. kép 1-3) található meg. A. veretek díszítése azonos szerkezeti elemekből felépített, egyazon kompozíció egyre romló mutációi (TRUGLY 1987, 253-254, 265, 2. és 15. tábla; TRUGLY 1993, 205-207, 33. tábla): Magát a kompozíciót akár a Kiskőrös-vágóhídi nagyszíjvég mustrakönyvéből is kivághatták volna: a szimmetrikus szerkesztésű indavirág szára alábújik a következő kétfelé hajló inda szárának, a szétnyíló indaszárakat pedig hármas sziromlevél köti össze. A komáromi 128. sírban (13. kép 2) talált veret látszik a sorozat első darabjának, ez ugyanis a legtisztább rajzolatú, leginkább kidolgozott és legtöbb részletet tartalmazó: a finoman poncolt háttérből határozottan kiemelkedő, éles vonalakkal megvont kontúrú indavirág sajátos, kissé lebegő szirmain még további nagyobb, kör alakú poncok is láthatók. Az indavirágnak ez a változata szinte kizárólag kisalföldi lelőhelyekről (műhelyből?) ismert, ezért akár az indavirág kisalföldi facies-ének is nevezhetnénk. A 9. sírban (13. kép 1) a nála egy fokkal rontottabb példány a kör alakú poncokat már nélkülözi, sőt a hármasosztású sziromlevél is absztraháltabb, kevésbé naturalisztikus hasonlóan a győri 696. sír véreiéihez -, a 71. sírban (13. kép 3) pedig már annyira elmosódnak a részletek, hogy csak a teljesen szétesett minta szerkezete utal a közös kezdetre. Furcsa véletlen, hogy mégis éppen ebben a sírban bukkan fel az a nagyszíjvég, ami a Kiskőrös-vágóhídi előkép kevésbé rontott, a Kiskőrös-város alatti temetőben találtnál közelebbi másolatnak látszik (ld. fentebb), ezért sokkal inkább a 128. sír, mint a 71. sír garnitúrája részének gondolnánk. A komáromi temető leletein egyébként is különös előszeretettel jelenítik meg az indavirágot, változatai a temetkezések relatív kronológiája meghatározásához is jól kiaknázhatók. Ahogy fokozatosan romlik a kerek veretek mintája, úgy jelennek meg új veretfajták is a sírban, így. a 128. sír kisszfjvégénék (13. kép 2) egyébként ugyancsak indavirágos motívuma elmosódottabb formában jelentkezik a 9. sír kisszíjvégén (13. kép 1), míg a 9. sír egészen egyedi lyukvédő vereté kevésbé jól sikerült másolatban tűnik fel a 71. sírban (73. kép 3). Ez utóbbi két sírban a lószerszámveretek is ezt a romlási tendenciát követik: a 9. sír gondosabban kialakított pikkelydíszes lószerszámveretének egy kevésbé igényes utánzata tűnik fel a 71. sírban. Más szinkronjelenségek is kimutathatók a temetőben. így pl. a 128. sírban talált indavirágdíszes kisszíjvéggel (73. kép 2) a részletekig azonos példány került elő a 63. sírban (TRUGLY 1987, 262-263, 12. tábla) (75. kép 7), míg ennek a kisszíj végnek egy kevésbé igényes, de a 9. sírban találtnál jobb minőségű példánya a 72. sír garnitúráját díszítette (14. kép 1). Részletekig hasonló a két sír (a 128. és 63 sírok) mellékszíj véreiéinek formája, díszítése is. A garnitúra kerek vereteit azonban csak a 128. sírban díszíti indavirág (73. kép 2), a 63. és 72. sírokban hátraforduló oroszlán - közülük az eredeti a 63. sírban, míg utánzata a 72. sírban - jelenik meg. Hasonló a viszony e két utóbbi sír azonos díszű nagyszíjvégei között is. Csatok Már a komáromi temetőn kívüli kapcsolatokat is érinti a 72. sír csatja (14. kép 7), amelyik nyújtott pajzs alakú csattestén poncolt hátterű, bemélyített alapból kiemelkedő két, egymásnak „hátat fordító" hullámos inda végei kerek poncokkal díszített virágokban végződnek. Ugyanilyen keretben és díszítéssel fordul elő ez a csattípus Győr 696. sírjában (77. kép 5) - indavirág-díszes ke-