Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Szőke Béla Miklós: Egy avar kori indavirág (Késő avar kori övgarnitúra Zalaegerszeg–Ola, Új kaszárnya területéről)

Egy avar kori indavirág 109 lékeztetnek, lényeges különbség azonban, hogy a képmezőt lehatároló plasztikus keretet nem vonják be a díszítésbe, ld. pl. Szeged-Kundomb 38. és 124. sírok (4. kép 2, 5) nagyszíjvégei (SALAMON-SEBESTYÉN 1995, X. tábla 12, XI. tábla 12), Regöly A sír nagyszíjvége és 12. sír kisszíjvégei (KISS-SOMOGYI 1984, 104. tábla 16, 19), Bakonykoppány és Bajna (HAMPEL 1905 I., 574, 1803. kép, CIBULKA 1958, XXIV. tábla 3, 7) (5. kép 5), egy ismeretlen lelőhely (HAMPEL 1905, II. 726-727) (5. kép 2), és a Delhaesféle gyűjtemény nagyszíj vége (ArchÉrt 29 [1909] 377) (5. kép 3) stb. Stílusban, kompozícióban, kivitelben közelebb áll a zalaegerszegi véretekhez a Tószegen előkerült ovális fejű, pajzsos testű csat (5. kép 4), ahol a csattest tengelyét olyan összesodrott kétszálű inda alkotja, ami középen kereszt alakban szétágazik, de a mi példányainktól eltérően levélcsokorban végződik és a veret sima keretét nem kíséri belül körbe (HAMPEL 1905.

1. 1821. kép). A tószegi csathoz sok részletben hasonló, de a zalaegerszegi veretek szerkesztéséhez még közelebb állnak a székkutasi 2. sírban talált aranyozott bronz garnitúra (6. kép 1) hasonló alakú csa/ja, továbbá mellékszíj- és lyukvédő veretei (B. NAGY 1993, 1. kép). Az ugyancsak levélcsokrokban végződő kétszálú inda („kötélfonat") ugyanis nemcsak a díszítés tengelyét adja, de (a túl kis díszíthető felületet nyújtó mellékszíj-veretek kivételével) körbefolyik a széleken, azt keretezi is. A csattestet ezen kívül még egy, a zalaegerszegihez hasonló gyöngysorkerettel is ellátták. A garnitúra többi eleme közül fontos keltező értékű darab még az a speciális, „asztragalosz"bújtató, aminek csak Hohenbergben, Vörsön és Soboron vannak meg a párhuzamai (a típusról SZALONTAI 1996 148). Kis- és nagy szíj végeinek analógiái ugyancsak ebben a körben tűnnek fel. A garnitúra többi elemének ismeretében talán már nem meglepő, hogy ezek oldalán is fonott díszítés látható. A harmadik, e körhöz tartozó csat az 1894. évi hohenbergi sírlelet (6. kép 5) aranyozott sárgaréz övgarnitúrájából ismert (FISCHBACH 1895, FETTICH 1937, 111-112, DAIM 1996). Az ovális fejű, pajzsos testű csat pajzsán hangsúlyozottan jelenik meg egy kétszálú indaszárból összesodrott „kötéldísz", ami a középtengelyt és a gyöngysoros kereten belüli széldíszt alkotja. E mellett a kis levélkékből álló csokrok teljesen másodlagos szerepet kapnak, alig észrevehetők. Jellemző, hogy - szinte a horror vacui elve alapján - a csat más példányoknál díszítetlenül hagyott sima felületeit is vésett-poncolt indadíszek, palmetták borítják be. A jól ismert garnitúra többi darabján már nem tér vissza a sodrott indaszár, ehelyett a nagyszentmiklósi típusú pálcikaindákból szerkesztett forgó és a hangsúlyos, nagyméretű gyöngysorkeret válik meghatározóvá. A Szeged-Kundomb 139. sír öntött bronz övgarnitúrájában (SALAMON-SEBESTYÉN 1995, 24, IX. tábla 16-17, 21) a nagyszíjvég képmezőjét szinte teljes egészében a kétszálú csavart indák és a belőlük kiágazó, rövid levelű, kis ívben hajló pálcikaindák alkotják, mégpedig úgy - s ez már közvetlenül a zalaegerszegi veretek felé mutat -, hogy a keret szélénél belül is körbefut a csavart kettős indaszár. A lyukvédő véreteknél ugyancsak egy kétszálú csavart indaszár alkotja a középtengelyt, míg a széleken rövid kis levélkékből álló csokor kapcsolódik a két végen szétnyíló és visszahajló egyes indákhoz. A garnitúra övdíszei egyébként áttört liliomos díszü, keskeny címerpajzs alakú veretek. Ugyancsak a lyukvédők díszítő elemeként jelenik meg a két összecsavart indaszár a Komárom-Hajógyár 139. sír - egyébként eléggé „gyűjtögetett", több „egységcsomagból" válogatott - garnitúráján (TRUGLY 1993, XL

VI. tábla 18-19) (15. kép 3) és egy kunszállási aranyozott bronz garnitúrán (AWAREN 1986, 76, 76. kép; KISS 1995, 114), melynek igen közeli párhuzama Keszthely-Városi temetőben került elő (1882. febr. 24.én feltárt sír) (5. kép 1. ld. alább). Míg az eddigi párhuzamok áttört művű öntvények voltak, egy szőregi vagy csongrádi (?) garnitúra ovális karikájú, címerpajzs testű csatján vésett-poncolt kivitelben jelenik meg a kötélszerüen csavart indadísz: a tengelyt alkotó, lazán összefont két szálból az a fajta indavirág nyílik ki, amelyről alább még bővebb szó esik. A kétlapú nagyszíjvégen pedig szinte karikatúra-szerűén ismétlődnek meg a hohenbergi garnitúra pálcikaindákból szerkesztett forgói (AWAREN 1986, 69, 66. kép, L'OR 1986, 73, 66. kép). A fonatos övdíszek egyik lehetséges továbbfejlődési irányát jelzik a Keszthely-Városi temetőben (Polacsekkertben) 1882. febr. 24.-én feltárt, tüzaranyozású bronz övgarnitúra veretei (5. kép 1). Az övdíszek egységes dekorációs elvekre épülő, azonos stílusjegyeket mutatnak, különös gonddal tervezték meg és öntötték ki őket. A trapéz alakú övdíszeken, csaton és szíjvégeken ágacskák és sodrott, fonott indák alkotják nemcsak a rácsszerüen osztott belső mező középtengelyét és az abból kihajtó ágakat, de a tőlük semmiben sem különböző keretet is, amivel sűrűn egymás mellé helyezett, plasztikusan formált kis levélkékkel és holdsarló alakú tagokból felépített hármas levélcsokrokkal sűrűn telehintett ágfonadék vagy levélkoszorú benyomását keltik (LIPP 1884, 22-23, 55-68. képek). A Hampel által is egészen különálló csoportba (HAMPEL 1905, I. 576, 1822-1828. képek) sorolt keszthelyi díszítmények egyediségük miatt önmagukban szinte keltezhetetlenek. Ám a váz felett több, blatnicai típusú aranyozott lószerszámveret is előkerült, poncolt háttérből kiemelkedő palmetta és indavirág díszítéssel. Még távolabb áll a zalaegerszegi példától a modrai (Morvaország) 22. sír kétlapú, áttört díszű, aranyozott bronz szíjvége (6. kép 4). Ennek a képmezőjét rövid pálcikaindák levélkéihez kapcsolódó girlandok (Cibulka