Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Szőke Béla Miklós: Egy avar kori indavirág (Késő avar kori övgarnitúra Zalaegerszeg–Ola, Új kaszárnya területéről)

108 Szőke Béla Miklós Karoling-kori, poszt-avar fejedelemségek és Pannónia provincia műhelyei, melyek késő hellenisztikus—perzsa (FETTICH 1937, 115) vagy „bizánci-orientális" (EISNER 1947) ízlésvilágáról már újra több ismerettel rendelkezünk. Az övdíszek ornamentikája A zalaegerszegi széles, címerpajzs alakú veretek díszítésének két fő eleme a kötélszerüen sodrott indaszár és az egyszerű elemekből, azaz két félkörívben kihajló csészelevélből és egy hármas tagolású sziromlevélből komponált virágmotívum. Utóbbi ismétlődik a nyújtott U-alakú szíjvégen, míg a másik, tömzsibb szíjvégen egy háromlevelű palmetta, egyszerű liliomdísz jelenik meg. Háromlevelű palmetta (heraldikus liliom) Az áttört liliomos, fülecses-tokos felerősítésű kisszíjvég kimélyített /láí/ap-megoldásához kevés biztos párhuzamot idézhetek. Egy közeli párhuzam SzegedKundomb 38. sír kisszíj vége (4. kép 5), felbomló lapos levelű, hullámvonalas indával (SALAMONSEBESTYÉN 1995, X. tábla 9, 11), valamivel távolabbi pedig Leobersdorf 69. sír SpA Il-be sorolt aranyozott bronz kisszíjvége, előlapon profilban ábrázolt emberfejekkel, a hátlapon pedig három levélkére bomló, hullámos indával díszítve (DAIM 1987, 240, 64 tábla). Feltehetően hosszabban sorolhatnám a párhuzamokat, ha a század elejének közleményeit és a későbbi nyugati példákat követve nálunk is gyakorlat maradt volna a leletek részletes leírása, és/vagy a szerkezeti részleteket is ábrázoló, pontos rajz közlése (ld. Falko Daim avar temetőközleményeit). A liliomos övdíszek jegyzékét és kísérő leleteik szeriációs módszerrel rendezett kombinációit legutóbb Szalontai Csaba állította össze (SZALONTAI 1995). Bár katalógusa közel 140 sír adatait tartalmazza, zalaegerszegi darabunknak nem akadunk pontos párhuzamára. Ennek oka talán az, hogy kisszíj végünk e csoport egyik korai, még analógia nélküli példája. Már Hampel József felismerte, hogy a háromlevelű palmetta vagy heraldikus liliomdísz különösen a nyújtott felületek (szíjvégek) kitöltésére volt alkalmas: a középső levél alkotta a tengelyt és tartotta két motívum közt a kapcsolatot (HAMPEL 1905,

1. 571-573, 1783-1800. ábrák). Horváth Tibor a félkörből kiágazó hármas leveleket és ennek gazdagabb változatát, amikor „a félkört helyettesítő gömbből nemcsak a három felső levél sarjad ki, hanem a gömb aljából külön még kettő" (ld. a kiskőrösi 147. sír szíjvégei, HORVÁTH 1935, 119, XXX. tábla 18-27) a 750-775 közötti időre keltezte, a nagyszentmiklósi kincs (az aláhúzott В és az albán kincshez való viszonya alapján - HORVÁTH 1935, 117-118) általa feltételezett készülési idejének (760-790) első felére. A liliomszerü motívum, azaz egy félkörből vagy egy gyűrűből kihajtó kettős- vagy hármas levél, amivel gyakran „levélrács"-ot alkotnak, s a nagyszentmiklósi kincs 13. és 14. edényén nagyobb felületeket borít be, Szőke Béla szerint is a késő avar kor egyik legkedveltebb növényi dísze, amelyet az övvereteken és szíjvégeken magas, sima vagy gyöngydróttal tagolt keretbe foglaltak (SZŐKE 1960, 87,4. tábla 7). Kötélszerüen csavart, fonott indaszár A motívum egyfajta előzményének talán azokat a közép avar kori négyszögletes, préselt lemezes véreteket tekinthetjük, melyeken mintha a felbomló germán szalagfonat (pl. Alattyán 224. sír - KOVRIG 1963, 27, 18. tábla) (3. kép 1) ötvöződne növényi elemekkel, levélkékkel: Alattyán 214. sír veretén a két indaszár lazán egymásba csavarodva osztja ketté a négyzet alakú véreiét (KOVRIG 1963, 26, 17. tábla) (3. kép 2), a kompozíció azonban még széteső, az egyes elemek nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz. A motívum letisztultabb formái, amikor a négy sarok felé forduló levéldísz indaszára kereszt alakban elrendezve önmagával csavarodik össze, már kizárólag öntött véreteken jelenik meg. így pl. egyetlen öntött bronz veretként Tiszafüred 692. sírban (3. kép 8) még griffes véretekkel és vonuló griffes, tokos felerősítésű nagyszíjvéggel együtt, ugyanezen temető 1139. sírjában azonban már önálló garnitúraként (GARAM 1995, 112 és 152. tábla). Ugyanez a kompozíció alkot egységes garnitúrát Komárom (Komárno)— Hajógyár 107. sírjának (TRUGLY 1993, 196, 11. tábla 9-20) (3. kép 4) négyzet alakú, aranyozott öntött ezüst veretein és (még bonyolultabb szerkesztésben) nagyszíjvégén is - melyeket éppen a préseltekkel való közeli rokonság miatt a 8. század elejére keltez az ásató (TRUGLY 1994, 23). A fejlődés következő állomása Homokmégy-Halom 111. sír övgarnitúrájának széles címerpajzs alakú övverete (3. kép 5), amelyen a csavart indaszár kereszt alakot ír le, ám az indák végei már lapos indába fordulnak (GARAM 1975a, 10. tábla). A zalaegerszegi véretekhez legközelebb az a zimonyi (Zemun-Govedi brod) (3. kép 3) szórvány lelet áll, ami 1960-ban, a Duna partján került elő. Az áttört díszű, öntött bronz veret tengelyét egy csavart indaszár alkotja, két oldalán nehezen értelmezhető (vagy a rajzoló által meg nem értett) levél- és/vagy virágmotívumokkal (SEOBA NARODA 1962, 105. 6). A kötélszerüen csavart indaszár és a kereszt alakba rendezett kompozíció egyéb övdíszen is feltűnik. Az öntött bronz szíjvégek egy csoportján a kompozíció elemeit rácsszerüen áttört belső mezőben sima, egyszerű indák és virágmotívumok vagy kettős-hármas levélkék alkotják. Ezek a szíj végek az indák, virágok és az áttörések megkomponálásában a zalaegerszegi véretekre em-