Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternatívája

200 Straub Péter hető el annyiban, hogy azok a korban interetnikusnak tekinthetők. Erre a vizsgálatra biokémiai feldolgozása mellett azért is a horreumi temető a legalkalmasabb, mert sírjainak rendkívül változatos lelettípusai a többi temetőhöz képest jóval nagyobb európai áttekintést tesznek lehetővé, s leletanyaga alapján egészen biztosan első két generációs temetőről van szó. Bizánci leletanyagú sírok és keltezésük Lengyel Imre második számú, római temetkezésekkel rokonított csoportjába hét sír tartozik, melyek egyetlen kivétellel szegényesek vagy melléklet nélküliek. A kivételt képező 12. sír - 5-10 éves leány temetkezése - a csoport szerológiailag egyetlen olyan sírja, melynek leletanvaga régészeti szempontból is vizsgálható. J E sír24 ! ban ezüst korongfibula és gyöngysor volt (BARKOCZI 1968. Pl. LXI, 1-2), kiindulópontként tehát a korongfibnlát kell alapul venni, aminek irodalma jelentős a hazai régészetben. A Keszthely-kultúrás temetkezések korongfibulái közt a középső mezejükben mélyített, általában vallási témájú - ezért joggal keresztény hitűek viseleti elemeként számon tartott - darabok a legszebbek, melyek eredete jól körülhatárolható. Évtizedek óta közismert, hogy - közel hasonló számú Baranya megyei lelőhelytől eltekintve - tökéletes párhuzamaikat sírleletekben egész Európában kizárólag csak az észak-albániai kora bizánci Koman-kultúrában találni meg. Teljesen ismeretlenek nyugati germán temetkezésekben (GARAM 1993. 122), mint ahogy viselettörténeti kapcsolataik is Bizánc felé mutatnak (SÁGI 1970. 188; GARAM 1993, 127130). A horreumi temetőben még két ilyen típusú korongfibula került elő, mely sírok további leletanyaga nagyobb kitekintést tesz lehetővé. Sajnos az egyik esetében (5. sír) nem maradt elég csontanyag a biokémiai vizsgálathoz, de leletei alapján az nagyon jól elemezhető, míg a másiknál (14. sír) a szerológiai besorolás és a régészeti adatok egész temetőre vonatkozó egyetlen eltérő eredményére kell választ találni. Az 5. sírban a korongfibulán kívül több olyan lelet is volt. melyek arra mutatnak, hogy azokat eredeti bizánci készítményeknek szükséges tartani. Ennek következtében felmerül, hogy nemcsak a készítő műhely, hanem maga a sírba eltemetett kislány is bizánci lehetett. Nem mond ennek ellent a sír késő római ízlésű, jól korongolt korsója (BARKOCZI 1968, Pl. LVIII, 7), de még inkább megerősíti azt a félholdcsüngős arany fülbevalópár és az aram ékszergallér. E fülbevalótípus - főként pávás ábrázolású - példányai éppúgy ismertek a kora avar kori Kárpát-medencében (KISS 1996. Liste 4), mint az Észak-Afrikától a Balkánig terjedő óriási területen, bajor (LANDENBAUER-OREL 1960, 46; ROTH 1979, Abb. 314 a-b) és itáliai langobard temetkezésekben szintúgy (SALVATORE 1981, 131, 152), mint a Koman-kultúrában (MENKE 1990, 194-195), bár többségük sajnos (magán)gyűjtemények ismeretlen lelőhelyeként szerepel a szakirodalomban. Hatalmas területen való elterjedésük egyértelművé teszi - csakúgy, mint a kosaras fülbevalók esetében -, hogy egy bizánci eredetű ékszertípusról van szó, melynek darabjai nagyrészt kereskedelmi úton jutottak el egymástól ily távoli területekre. A hazai kutatás előszeretettel lát az ilyen nagy területen fellelhető, nemesfémből készült népvándorlás kori leletek mindegyikében eredeti bizánci tárgyat, holott több esetben biztosra vehető, hogy nem erről van szó, ezeket ugyanis helyi mesterek mindenhol előszeretettel utánozták. Miután azonban e fülbevalótípus, miként Európában, úgy a kora avar kori anyagban is. a kosaras fülbevalókhoz képest feltűnően kisebb számban ismert, s mivel aranyból készültek, esetükben valószínű, hogy nagy részük joggal minősíthető bizánci műhelyek termékeinek. A kérdés az, hogy a lelőhelyek itáliai és balkáni sűrűsödési pontja - értsd egyben a horreumi temető két etnikai komponense - közül a keszthelyi pár tipológiailag melyikből vezethető le. A válasz mai ismereteink szerint erre az. hogy mivel Itáliából egyelőre szinte teljesen ismeretlen a közepén monogramos díszítésű típus (RIEMER 1992. 127). márpedig a horreumi ilyen (BARKOCZI 1968. Pl. LV 3-4), így azt leginkább délről eredeztethetjük, ami felveti a gyermek bizánci eredetét is. Megerősítik ezt azok. a kislány nyaka körül előkerült háromszögletű. granulált csüngők (BARKOCZI 1968, Pl. 6-25) is, melyeket többször értelmeztek már fülbevaló tartozékként, ám valójában ingnyakdíszeknek tekintendők (GARAM 1991. 173). Ennek, az eddig három további lelőhelyről ismert valamennyi párhuzama - Sadovec (OVCAROVVAKLINOVA 1978, 111), Várna (OVCAROVVAKLINOVA 1978, 116), Tyros (BÁLINT 1996, 940) - a bizánci kultúrkörhöz tartozik, mely így egyértelművé teszi a keszthelyi pendíliumok bizánci ékszergallérokkal való közvetlen kapcsolatát. Mindezek következtében a sírba eltemetett kislány bizánci származása valószínűnek tekinthető. A 12. számú korongfibulás sír tehát szerológiai alapon is joggal tartható bizáncinak, míg az 5. sírba eltemetett kislány vázából ugyan nem maradt meg elegendő csontanyag a biokémiai vizsgálathoz, ám leletanyaga alapján ő is hasonló származásúnak tartható. A harmadik, korongfibulás sír csontszövettani eredménye szerint nem a bizánci, hanem a langobard rokonságot mutató első csoporthoz tartozik, mely így borítani látszik a két különböző tudományos megközelítés - eddig úgy tűnt egybevágó eredményét a két etnikum elkülönítésének lehetőségében. Azonban nem feltétlenül erről van szó. Ez a sír már csak azért is gyanút kell, hogy keltsen, mivel ez az egyetlen eset. amikor a két különböző mód-