Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kiss Attila: A 375 és 1000 közötti kincsleletek, mint a Kárpát-medence kora középkori történeti forrásai. A kincsleletek katalógusa

A 375 és 1000 közötti kincsleletek, mint a Kárpát-medence kora középkori történeti forrásai. A kincsleletek katalógusa. 57 centrum a mai Apahida területén volt (KISS 1987 209). Az is logikus következtetés, hogy a három egykorú, öszszesen > 3816 g aranyat tartalmazó sírnál későbbi, hasonló gazdagságú sírok hiánya, és a cca 1000 g súlyú someseni / szamosfalvi lelet elrejtése logikailag összefügg és annak az erdélyi királyi családnak (*Ardariking) detronizálásával és pusztulásával magyarázható, melynek kezén a sírok és a kincslelet aranya összegyűlt (BÓNA 1986 149. BÓNA 1990 85). 2.5.4. A mai Budapest területén levő, egykori aquincumi katonavarosi amphiteatrum déli főbejáratánál, egy kő burkolatlap alá rejtett, több mint 440 g ezüst leletet (fibulapárt. gyöngyöket, ezüst csészepárt) tartalmazó kincsleletet a kutatás a 6. sz. első harmadára keltezi és a kincs elrejtését a svéb szállásterület langobard elfoglalásával hozza kapcsolatba (NAGY 1993 356). 2.5.5. Az erdélyi kisselyki / Klein Schelken / §eica Mica-i. egykor cca 100 solidusból álló éremlelet 75%-a a lelet megtalálása után elveszett (KISS 1992c 62), így az éremlelet megítélése nehézségekkel jár. A megmaradt érmek alapján a kincs összegyűjtése még a hunkorszakban megkezdődött és folyamatosan tartott - a kutatás rendelkezésére álló - „záróérem" szerint Justinus I. (518-527) koráig. Mivel a kincsben talált solidusoknak csak 25%-a áll rendelkezésre, nem dönthető el a kutatásban folyó vita. hogs a lelet elrejtését egy erdélyi gepida királyi dinasztia detronizációja okozta-e. (BÓNA 1986 158. BÓNA 1990 89) vagy pedig a leletet alkotó solidusok sora Justinianus I. (527-567) ideje alatt is tovább gyarapodott-e. s ennek megfelelően a kincs elrejtése a gepidáknak az avarok uralma alá való kerülésekor (567) történt-e (HOREDT 1986 54). 2.6 A kora avar kori kíncsleletek (4. kép A) közé tartozik az erdélyi Firtoç / Firtosváralja / Firtosch lelőhely, ahol 1831-ben egyes adatok szerint 300, más adatok szerint 5000 solidusból álló éremleletet találtak. (4. kép A) Az éremlelet folyamatosan gyarapodott a hunkorszaktól a záróérmek alapján a 7. sz. második negyedéig. A hun / gepida (454/455) és a gepida / avar (567) uralomváltást töretlenül „túlélő" lelet gepida tulajdonban volt, s a 7. sz. második negyedében történt elrejtése minden bizonnyal a 7. sz. második negyedének elején történt avar belháborúval („polgárháborúval") (630/631) (POHL 1980 269. 499, BÓNA 1984 316) lehet összefüggésben ill. azzal magyarázható (FERENCZI 1934 11, FERENCZI 1939 75, HOREDT 1956 105. HOREDT 1986 56. BÓNA 1986 169, BÓNA 1990 94). A csak említésekből ismert Backi Monostor / Monostorszeg-i Mauricius Tiberius-solidusokból ill. a Kupusina / Bácskertes-i Phocas-solidusokból álló bizonytalan összetételű leletek létrejöttét feltételesen ugyanúgy az avar belháborúval lehet magyarázni, mint a Dunaújvárosban talált, egy 619/620-as záróéremmmel záródó bronz érmekből álló depot esetében. Ugyanez lenne az eset a Bernece-i lelet esetében is, ha bizonyítható lenne, hogy a bizonytalan összetételű lelet valóban 7. századi és nem a 16. században került elrejtésre. A jelen tanulmány megírása közben publikált, az állítólag fémkeresővel az egykori Sirmium körzetében, tőle cca 20 km-re fekvő Divos falu határában 1992-ben megtalált, csonkultságában is egy kilónál több összsúlyú arany bizánci csatból, öweretekből és nagyszíjvégből álló feltehetően kincsleletnek az elrejtése a 6. sz. végén vagy a 7. sz. első harmadában történhetett. Az 582-ben avar kézre került bizánci város közelsége, a bizonytalan leletkörülmények, a lelet kiemelkedően magas aranysúlya és az öv vitathatatlan bizánci stílusa miatt nem tudom eldönteni, hogy amennyiben valóban kincsleletről van szó, akkor az elrejtés oka valami esetleges egyéni vagy történeti okra (pl. avar belháború) vezethető-e vissza (KISS 1999). 2.6.1. A 7. sz. közepén vagy a 7. sz. második felére keltezett Tépe-i lelet különös helyet tölt be a kárpátmedencei kincsleletek között. Összetétele (arany álcsatja, arany kard-veretei. ezüst kelyhe és egy ezüst tál negyede) alapján egy Kunbábony gazdagságú, kb. 3000 g (vagy annál több!) aranyleletet tartalmazó sír (TÓTH HORVÁTH 1992) kirablásából származó, elrejtett zsákmány-rész lehet. Ezért, éppen egyedi jellege miatt, egy sírrablás és nem egy történeti esemény emléke lehet (KISS 1999). 2.7. Az egy IV. Constantinus éremmel záródó, összesen 18 bizánci ezüst éremből és bizánci jellegű ezüst ékszerekből valamint egy szasszanida - szogd ezüst csészéből (BÓNA 1992 137) és egy ezüst kehelyből álló Zemiansky Vrobovok / Nemesvarbók-i kincslelet (4. kép B) elrejtése 677-681 utánra esik. Ez az időpont egybeesik a dunai bolgárok honfoglalásával, a közép avar kor kezdetével és minden bizonnyal abban is leli okát a kincs elrejtése (SVOBODA 1953 108, BÓNA 1992 137). Az 1878-ban megvásárolt Halic / Gács-i - és újabban kincsleletnek minősített (GARAM 1993 65) - bizánci eredetű arany leletek a kutatás szerint a 6. században GARAM 1993 65 ill. a 6. század végén és a 7. század első harmadában készültek (GARAM 1993 23-24) és elrejtésük a 7. század végén Közép-Szlovákia középavarkori betelepülésével lehet összefüggésben (GARAM 1980 173. 174). E két kincsleletnek az egész Kárpát-medencében való időbeni viszont arra utal. hogy a közép avar kori újabb bevándorlás és az avar kori településterület megnövekedése az avar kagáni hatalom jóváhagyásával, irányításával békésen történhetett. Hiszen ellenkező esetben hatalomváltás, hadi események stb. alkalmával - a kárpát-medencei intenzív földmunkák és kétszáz éves régészeti adatgyűjtés alapján több hasonló lelettel kellene számolni. 2.8. A következő, jelentős arany-mennyiséget tartalmazó lelethorizont (4. kép C) (Nagyszentmiklós [9926