Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kiss Attila: A 375 és 1000 közötti kincsleletek, mint a Kárpát-medence kora középkori történeti forrásai. A kincsleletek katalógusa

58 Kiss Attila gj. Petrovci [66,83 g], Brestovac [96,2 g]) keletkezése (Ende des 8. - erste Jahre des 9. Jhs: Nagyszentmiklós; post quem 788/789: Petrovci; 9. sz. eleje: Brestovac) egybeesik az Avar Kaganatus összeomlását okozó frank és bolgár hadjáratokkal és az avar polgárháborúval (791-803/804) (POHL 1988 312-323). Az avar kagáni kincstárat 795-ben Erich friauli herceg kirabolta és 15, négy-négy ökör vontatta szekér rakományát kitevő arany, ezüst és selyem zsákmányát, mint azt a Northumbria-i évkönyvek feljegyezték, (POHL 1988 181) magával vitte Itáliába. A nagyszentmiklósi kincs jellege [23(-24) aranyedény | és súlya (kereken 10 kg, vagy annál is több) arra mutat, hogy az az avar kagáni kincstár részeként kerülhetett elrejtésre. így minden bizonnyal a 8. legvégén ill. a 9. sz. legelején keletkezett arany leletekből álló kincshorizontot (4. kép C) az Avar Kaganatus bukásával lehet magyarázni (NAGY 1907 337. BÓNA 1984 346, 1599-1600, POHL 1988 182). 2.9. A vizsgált korszak végének kincsleletei (5. kép) sem összetételük (Gaj: 210 solidus. Zsennye: 3 arany karperec, Tokaj: solidusok + ékszerek. Királyföld: Hacksilberfunde. ..Huszt": 400 dirhem. Gégény: ezüst csésze + lószerszám-veret), sem keltezésük alapján nem alkotnak egy olyan kincslelet-horizontot, mely az egész Kárpát-medencére kiterjedő középkori Magyarország különböző területein levő lelőhelyek alapján egy egységes történeti eseményre volna visszavezethető. Úgy is fogalmazhatunk: ezek a kincsleletek azok a negatív példák, melyek megerősítik a lényleges kincshorizontok és a nagy történeti események közötti ok - okozati összefüggést. 3. A kincsleletek nemesfém forrása 3.1. A Crasna / Krászna + Feldioara / Földvár lelőhelyek összesen 8,89 kg súlyú aranyrúdjai B. und M. Overbeck véleménye szerint egyfelől a rómaiak által fizetett adókkal, másfelől a gót betörésekből származó zsákmánnyal magyarázhatók (OVERBECK 1985 210). A két felvetett lehetőség közül azonban az utóbbi látszik valószínűbbnek, mert a./ a 367-375 / 375-378 / 378-383 (MOMMSEN 1888 352) ill. 379 februárja (ILIESCU 1965b 280-281) után elrejtett Crasna / krásznai leletek és a 379 (OVERBECK 1985 209) ill. 380 novembere után (ILIESCU 1965b 280-281) földbekerült Feldioara / földvári leletek azért nem származhatnak a gótoknak fizetett adókból, mert egy Themistius nevű szónok szerint 369 után már nem fizettek adót a római császárok a gótoknak (Ammianus Marcellinus XXVII 4,1: HAMPEL 1888 49). b./ A kárpát-medencei barbároknak (hunok, avarok) fizetett, az írott forrásokban szereplő adókra vonatkozóan csak éremmel történt adó/subsidium fizetésre van mind írott, mind régészeti adat. (Sőt az ún. könnyű solidusokban fizetett adók esete azt mutatja, hogy magával a solidusok súlyával is manipuláltak a bizánci hatóságok az avaroknak történt fizetésekkor) (BÓNA 1993 529). A Crasna / krásznai + Feldioara / földvári leletek tehát részben a kronológiai ok, részben a kincsleletekben levő aranyrudak fizikai formája miatt is gót zsákmányként és nem bizánci adóként jutottak Erdély földjére. 3.2. A Hódmezővásárhely - Szikáncs 6,446 kg, Bína / Kisbény: 0,482 kg, Sóshartyán: * >0,454 kg. valamint az ismeretlen súlyú dobrai leletek solidusai és Hida / hídalmási valamint a nyírbátori aranyérmek esetében nem kétséges, hogy e solidusok a hunoknak fizetett subsidiumok/adók formájában kerültek a Kárpátmedencébe, írott források szólnak arról, hogy 'Ruga életében az évi adó összege 350 font (114,60 kg) aranyat tett ki. Ez az összeg a margusi 435. évi béke-tárgyalások eredményeként megduplázódott és elérte az évi 700 font (= 229,215 kg) aranyat. Az ezt követő emelés - a hunok követelésére - a II. Anatolius-féle béke (443) után érte el az évi 2100 fontot (= 687,645 kg). Ebben az időben egyeztek meg egy egyszeri 6000 font (= 1964,70 kg) arany kifizetésben is

1 ((VÁCZY 1940 89-91, BÓNA 1984 271, KISS 1986 108). „450 után Attila semmi adót sem kapott már" (MAENCHEN-HELFEN 1973 182). Egy számítás szerint a hunok 17850 font súlyú (á: 327.45 g) aranyadóban részesültek, ami 5844,9825 kg aranynak felel meg (ILUK 1985 87). (A hunok 450 és 473 között már nem kaptak egyetlen gramm bizánci adót sem. a 474-re számított 2100 font adó viszont 448ban került kifizetésre! - vö. Priscus Panita frg. 8: DOBLHOFER 1955 19) 3.3. Az 5. sz. középső harmadában, tehát a hunkorban elrejtett szilágysomlyói I. és II. kincs arany és ezüst tárgyainak eredete kétféle. A korábbi, 4. sz-i leletek (római medaillonok, onyxcsászár-fibula, korongos fibulapár, oroszlános fibulapár, emailos fibulapár, aranylánc) feltehetően közvetlenül a Római Birodalomból származnak. Valószínű, hogy - legalábbis a medaillonok. továbbá a onyx császár-fibula - a Római Birodalom és a Gepida királyság közötti, császárról császárra megújított szövetséges kapcsolat kapcsán jutott ajándék formájában a gepida dinasztia birtokába (KISS 1991a 253-254, KISS 1991b 118). A későbbi leletek (a három súlyos aranycsésze) pedig már abból az aranyból készülhettek, amit az akkor már hun alattvaló gepidák a hunoknak fizetett római adókból a hunoktól kaphattak szolgálataik fejében (KISS 1982-84 407-408). 3.4. Az 5. sz. második felében és a 6. sz. folyamán elrejtett erdélyi, gepida tulajdonban volt kincsek (Someseni / Szamosfalva, Kisselyk / Klein Schelken / §eicá Mica) esetében sem kétséges a kincsekben levő aranytárgyak ill. solidusok eredete: mindkét esetben a hunok-