Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)
M. Virág Zsuzsanna: A badeni kultúra rézleletei Sármellék–Égenföldről
38 M. Virág Zsuzsanna amikor a kárpáti-balkáni fémművesség, virágkorának végéhez közeledett. A tőrök elterjedési területe e fémművességi kör peremvidékén húzódik s már egy újfajta metallurgia létrejöttének egyik megnyilvánulása, mely nemcsak új fémtípusok feltűnését jelenti, hanem a kárpáti-balkáni körtől technikai és szellemi vonatkozásban is eltérő jellegzetességeket mutat. Mindenképpen ide sorolható jelenség a szegecses tőrtípus feltűnése, melynek közép-európai megjelenése a Mondsee és Pfyn kultúrák körében, valamilyen formában az arzéntechnológia nyugati elterjedésével is összefüggésben állhatott. A középső rézkor második felében, nagyjából a bodrogkeresztúri kultúra végével azonos időben, lehanyatlik a kelet-kárpáti fémművesség, megszűnik a rézgazdagság. A rézmennyiség csökkenése már a késő bodrogkeresztúri időszakban megkezdődhetett, melyet az első keleti hatások megjelenésével hoznak összefüggésbe. (MAKKAY 1996. 43) Még nem világosan körvonalazható a bodrogkeresztúri kultúrát követően, önálló horizontként jelentkező Hunyadihalmi kultúra fémművessége, de ebben az időszakban, (KALICZ 1991. 1. ábra 4. térkép, PATAY 1995. 110) a kevés adat ellenére is, már erőteljesen csökkenni látszik a réztárgyak mennyisége. A korábbiaktól eltérő típusok jelennek meg (PATAY 1995, 1. ábra 1-4), s bár megfigyelhető néhány korábbi fémtípus további használata is. (MAKKAY 1976. 252, ua. 1996. 42) a kelet-kárpáti, balkáni körre jellemző súlyos réztárgyak előfordulásáról nincsenek adataink a Hunyadihalmi kultúra körében. Hasonló jelenség tapasztalható a Dunántúlon is, ahol a Balaton-Lasinja kultúra végét követő kultúraváltás nyomán, erőteljesen visszaeshetett, illetve teljesen meg is szűnt a súlyos rézeszközök használata. Ekkor bontakozik ki és válik fontossá az Alpok vidéki fémművesség, melynek kialakulásában a még érvényesülő, majd háttérbe szoruló, valószínűleg a nyugat-kárpáti fémművességi körön keresztül érvényesülő balkáni eredetű hatások mellett (szimmetrikus laposbalták helyi változatai) (OTT AWAY, 1997, ua. 1976). a keleti összefüggéseket a Mondsee típusú tőrök megjelenése és ezzel együtt az arzéntechnológia elterjedése jelzi. Az Altheim, Pfyn és Mondsee, kultúrákhoz kötődő, a kelet-kárpátitól technológiai és tipológiai vonatkozásban is különböző Alpok vidéki fémművességi tevékenység a középső rézkor második felében, a tűzdelt barázdás kerámia megjelenésével, a Dunántúlra és a kapcsolódó szlovákiai területekre is kiterjedt. (Furchenstich-Retz-Bajc) Ebben az időszakban e térség, kulturálisan is és fémművességét tekintve is szorosabban az Alpok vidékéhez kapcsolódott. (KALICZ 1982, 9) Jelenleg még kevés hiteles rézlelet vált ismertté a középső rézkor második feléből a Dunántúl területéről, s vizsgálatok hiányában jelenleg még nincs adatunk az arzénréz esetleges használatáról. Ennek ellenére mégis megtapasztalható a fémművesség megváltozott jellege, mely a felhasznált rézmennyiség. jelentős visszaesésében és a fémművesség termékeit képviselő kisebb tárgyak, előtérbe kerülésében nyilvánul meg. A kelet-kárpáti, balkáni kör hatása már nem érvényesül ebben az időszakban, de a nyugat-kárpáti fémművességi kör hagyományainak továbbélése megfigyelhető, éppen azokban a tárgytípusokban, amelyek a Balaton-Lasinja. Jordanów-Jordansmühl kultúrák idején kibontakozott nyugat-kárpáti fémművességi kör. keletkárpátitól eltérő jellegét alkották. Az Alpok vidékén széles körben elterjedt, jellegzetes horgas végű rézspirális valószínűleg a nyugat-kárpáti fémművesség szemüveg alakú spirálisaival állhat összefüggésben, csakúgy, mint a Csáford-Stollhof típusú korongok továbbélő, rézből készült variánsa. A badeni kultúra idején (Baden-Cotofeni-Cernavoda II- Ezero IX-VTI. időszak) a fémleletek számának, sokat emlegetett drasztikus csökkenése, egy, már a középső rézkor második felében (Hunyadihalom-Furchenstich időszak) is kimutatható tendencia folytatása volt, mely a kelet-kárpáti, balkáni fémművességi hagyományok lehanyatlásával vette kezdetét. E folyamat megindulása, egyre általánosabbá váló felfogás szerint, a kurgánok népének több hullámban lezajló nyugati, délnyugati irányú mozgásával állhat összefüggésben, (KALICZ 1989, KUNA 1981. MAKKAY 1996. 43) melynek első hatásai közé, egyebek mellett, a szegecses tőrök (KUNA 1981, 64). illetve az arzéntechnológia közép-európai megjelenése is tartozhatott. A rézleletek mennyiségi csökkenése valószínűleg a réztárgyakkal kapcsolatos társadalmi és gazdasági felfogás megváltozására vezethető vissza, melynek lényege már nem a mennyiségi felhalmozás volt. A badeni kultúra réztárgyai ritka, különleges típusokat képviselnek, melyeket csak a társadalmilag vagy szakrálisán megkülönbözetett emberek viseleti tárgyai, illetve rituális cselekmények kellékei lehettek (nyakperecek). A badeni kultúra fémművességében számos olyan elem figyelhető meg, mely a megelőző időszakban kibontakozott kelet-alpi, nyugat-kárpáti fémművességi körrel kapcsolatos. Erre az összefüggésre utal a badeni fémművesség elterjedése, mely szinte kizárólag a Dunántúlra és a nyugatabbi területekre korlátozódik (PLESLOVÁ-STIKOVÁ 1977. 64-65. ECSEDY 1990. 226). A rézművesség hagyományainak szerves folytatásaként értelmezhető a megelőző időszak lelőhelyein széles körben elterjedt olvasztótégelyek (KALICZ 1969. 84-85. 1. ábra. HORVÁTH 1990. 12. t. 2, 14. t. 1-3. PITTIONI 1954, 218. 221. 149. ábra, PRIMAS 1976, 84-85) tipológiai hasonlósága a korai (RUTTKAY 1986. 212. 88. ábra 4, ECSEDY 1990, 221, 224, 226) és klasszikus badeni kultúra településein egyaránt megtalálható tégelyekkel (LOZUK 1995, 8. kép. 58, MINICHREITER 1991, 10. kép). Néhány fémtípus megjelenése ugyancsak hasonló összefüggésre utal. Kalicz N. a vukovári sírt a Furchenstich kerámia idejére
