Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

M. Virág Zsuzsanna: A badeni kultúra rézleletei Sármellék–Égenföldről

A badeni kultúra rézleletei Sármellék—Égenföldről 39 keltezi, a benne előforduló horgas végű spirálisok alapján (KALICZ 1982, 14). A leletegyüttesben megjelenő spirálcső gyöngyök és lemezdiadém azonban a badeni kultúrában is megjelenő fémtípusok. (BANNER 1956, 87. t, HONTI 1981, 4. kép 11. e-g, KUNA 1981, XXI. t. 5) A spirálcső a stollhofi kincsleletben is megtalálható (KUNA 1981. XX. t. 5) Ezekhez a leletekhez kapcsolódik a kelet-alpi fémművességi körben a Furchenstich időszakban megjelenő, Mondsee típusú réztőr és egyélű rézkés, melyeknek továbbélése a badeni kultúra időszakában, a sármelléki leletek alapján bizonyítható. A fémművesség helyi folyamatosságát igazolja a Furchenstich kerámia és a bolerázi csoport között kimutatható genetikai kapcsolat is. (NÉMEJCOVÁPAVÚKOVÁ. KALICZ 1991, MAKKAY 1996, 42) További összekötő kapocs az arzéntechnológia alkalmazása, mely az Alpok vidéki fémművességi körben kezdetektől fogva megtalálható, s úgy tűnik, a badeni kultúra idején domináns réznyersanyaggá válhatott. (SANGMEISTER 1971. 126-127. NOVOTNÁ 1973. 1976. KUNA 1981, 42-43) A Dunántúlon eddig csak a sármelléki leletek alapján bizonyítható az arzénréz megjelenése a badeni kultúra fémleleteiben, s megjegyzendő az is, hogy az arzénréz felhasználása nem kizárólagos a badeni kultúra körében, mivel néhány esetben eltérő réznyersanyag alkalmazását is kimutatták. (Vörs, Budakalász: KUNA 1981. 43, Lozuk 1995, 56)

17 A fentebb vázolt összefüggések alapján, badeni kultúra rézművessége tipológiai és technológiai szempontból is leginkább a kelet-alpi nyugat-kárpáti fémművesség hagyományaihoz kötődik melyben egyes típusok továbbélésén keresztül folyamatos fejlődés mutatkozik a 3. rézhorizont végétől. Ugyanakkor a badeni kultúra fémművessége egyes keleti formákhoz is kapcsolódik, melyek egyrészt már korábban bekerülve a nyugatkárpátoki. kelet-alpi körbe, onnan érvényesültek (arzéntechnológia, szegecses tőr), másrészt a korábban nem szereplő típusok fellépése további keleti hatások érvényesülésével hozható összefüggésbe (nyakperecek, melldísz. kagyló alakú csüngők, részben diadém, arzéntechnológia). A keleti hatások érvényesülése nemcsak a fémleleteken keresztül nyilvánul meg, hanem a sztélé állítás szokása és a csontvázas temetkezési rítus szélesebb körű elterjedésén keresztül is tükröződik (KALICZ 1989, ENDRŐDI 1997, 131). Összefoglalás A kelet-kárpáti, balkáni fémművesség kiteljesedését képviselő 3. rézhorizont megszűnése valószínűleg a középső rézkor második felére tehető. Ekkor, a Hunyadihalmi kultúra és a Furchenstich kerámia idejére megszűnik a kelet-kárpáti balkáni fémművességi kört jellemző nagymérvű rézfelhalmozás, és a súlyos rézeszközök tömeges készítése. A középső rézkor első felében, még a 3. rézhorizont idején, a kelet-balkáni fémművesség befolyására jött létre, az attól már több tekintetben eltérő, és Közép-Európa felé kapcsolódó, a Dunántúl területét is magában foglaló, nyugat-kárpáti kör. melyben a súlyos rézeszközök szerényebb mértékű használata (és feltehetőleg készítése) mellett, saját fémtípusok is megjelentek, mint a szemüveg alakú spirális, a spirálcső gyöngyök és a Csáford-Stollhof típusú korongok köre. A középső rézkor második felében a Dunántúl területe már kulturális kapcsolódás révén is a kelet-alpi fémművességi körhöz kapcsolódott, melyben, a sajátos arculat kialakulása mellett, bizonyos továbbélő típusok tanúsága szerint, a korábbi fémműves hagyományok is érvényesülhettek. A Kárpát-medence keleti és nyugati fele ebben az időszakban kultúráját és talán fémművességét tekintve is elkülönült egymástól. Egy hasonlóság azonban szembeötlő: a megelőző időszakhoz képest lecsökkent a felhasznált rézmennyiség, megszűnik a 3. rézhorizontot fémjelző rézgazdagság. A Furchenstich kerámia és Hunyadihalmi kultúra időszakában a fémgazdagság jelentős lecsökkenése és új fémtípusok megjelenése figyelhető meg. A metallurgia átalakulása szellemi és fizikai tekintetben is, valószínűleg az e korszakban meginduló népmozgásokkal hozható összefüggésbe, mely egyebek mellett a szegecses tőrök elterjedéséhez és az arzénréz alkalmazásához vezetett. Ez az időszak metallurgiai szempontból már határozottan elkülönül a középső rézkor első felére jellemző 3. rézhorizonttól, s azt a korábban még nehezen körvonalazható horizontot képviseli, melyet a kutatás már előbb. 4. horizontként, illetve a 3. rézhorizont 19 fiatalabb szakaszaként különített el. A középső rézkor végén, a Protobolerázi horizonttal megkezdődik a Kárpát-medencében az a kulturális integráció, amely azután a Badeni kultúra idején teljesedik ki. E korszak fémművessége, mennyiségét és típusait tekintve is határozottan elkülönül a középső rézkor első felére jellemzőtől. A fémszegénység, vagyis inkább a réz kisebb volumenű felhasználása azonban már a megelőző. Furchenstich-Hunyadihalmi, majd valószínűleg a protobolerázi időszakban megkezdődhetett. A fémgazdagság megszűnése valószínűleg nem magyarázható pusztán a réznyersanyag hiányával, bár természetesen számításba kell vennünk a felszínen található és könnyen hozzáférhető nyersanyaglelőhelyek átmeneti kimerülésének lehetőségét is. E jelenség sokkal inkább a réztárgyak gazdasági társadalmi jelentőségének, illetve megítélésének megváltozásával állhat öszszefüggésben. A badeni kultúra különleges, nem tömegcikket képviselő réztárgyai vezetők illetve az akkori társadalmi felfogás szerint különleges hatalommal vagy kultikus szereppel felruházott emberek attribútumai lehettek, melyek körébe diadémok, melldísz, nyakperecek és több menetes spirálkarperecek mellett, a sármelléki tőr is tartozhatott.