Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

M. Virág Zsuzsanna: A badeni kultúra rézleletei Sármellék–Égenföldről

A hadeni kultúra rézleletei Sármellék-Egenföldről 37 jellegzetességek jól elkülöníthetők a bolerázi csoportot meghatározó jelenségektől. Kevés párhuzam ismerhető fel az idősebb klasszikus időszakot reprezentáló fonyódi stb. típusú lelet együttesekben is. A klasszikus időszakon belüli kronológiai finomítás, a kutatás jelenlegi helyzetében csak tipológiai alapon, a leletanyagot meghatározó jellegzetességek együttes előfordulása alapján lehetséges. A karcolt díszítés uralkodó jellege, a karcsú, lapos aljú mericék. a kis gombos kétosztatú tálak, a sraffozott háromszögekkel díszített kétosztatú. illetve lágy S profilú tálak, az egysoros bordadíszes fazekak együttes megjelenése a klasszikus badeni fejlődés középső szakaszának végén figyelhető meg. Ugyanakkor a kannelurás díszítés igen ritka megjelenése, a pontsorral kísért karcolt díszítés, továbbá a pontozással díszített bögre, illetve fazéktípus előfordulása már a késői klaszszikus időszak felé mutató elemek. Mindezek alapján a sármelléki leletegyüttest és a rézleleteket a klasszikus badeni kultúra középső szakaszának legvégére, illetve a későklasszikus időszak kezdetére, a Pécs-vasasi lelőhelylyel jellemezhető időszak elé keltezhetjük (V. Némejcová-Pavúková: Baden III legvége, illetve IVa, E. Neustupny: C-D fordulója) Л sármelléki réztőr és a fémművesség kérdései A sármelléki objektumból származó réztárgyak olyan lelettípusokat képviselnek, melyek eddig hiányozlak a badeni kultúra hitelesen keltezhető együtteseiből. Az erőteljes bolygatás miatt nem lehetünk biztosak a réztárgyakat tartalmazó objektum jellegét, illetve eredeti funkcióját illetően. A gödör szabálytalan formája, a különböző edényekből származó, viszonylag nagy mennyiségű kerámiatöredék előfordulása leginkább hulladékgödörre utal, melybe a réztárgyak is sérülten, törötten kerültek. A badeni kultúra időszakában a rézleleteket zömében sírokban ritkán előforduló ékszerek képviselik, melyeknek egy része gazdaságilag és társadalmilag is megkülönböztetett személyek viseleti tárgyai, illetve temetkezési kellékei lehettek/ A réztárgyak e különleges jelentőségére a rituálisnak tartható temetkezések, illetve az ékszerekben különlegesen gazdag sírok hívják fel a figyelmet. (Balatonboglár: HONTI 1981, Velvary: MOUCHA 1960, Leobersdorf: WILLVONSEDER 1937, Vörs: BANNER 1956. KUNA 1981, 52, MAKKAY 1996) Az egyszerűbb rézgyöngyök, huzalgyűrűk mellett, a melldísz, a spirálkarperec, a nyakperecek és diadémok különleges típusokként jelennek meg. Rézből készített használati tárgyak, eszközök, fegyverek ugyancsak ritkán kerülnek elő a badeni kultúra köréből. Típusaikat eddig csak néhány súlyos rézeszköz, és főleg az árak képviselték, melyek, ez utóbbiak kivételével, leggyakrabban a kultúra településeinek területéről váltak ismertté. J Ebbe a körbe tartozik, a Sármelléken előkerült, két újabb típust képviselő réztárgy is. A sármelléki réztőr, a markolatnyúlvány nélküli szegecses tőrtípus, ovális keresztmetszetű változatát képviseli.' A hasonló jellegzetességekkel rendelkező tőröket M. Kuna egységesen Mondsee típusként foglalta össze (KUNA 1981). I. Vajsov a markolatnyúlvány nélküli szegecses tőrökön belül több változatot különített el, (VAJSOV 1993)

8 míg legutóbb I. Matuschik több variáns elkülönítésével Cucuteni típusként foglalta össze a markolatnyúlványos szegecses tőröket. (MATUSCHIK 1998)

9 A viszonylag kis számban ismert, sármellékihez ha10 sonló szegecses tőrök, széles körű elterjedése figyelhető meg Közép- és DK-Európában (KUNA 1981, IV. tábla. 64, VAJSOV 1993, 35. ábra, MATUSCHIK 1998, 230. ábra). Elsősorban a Kárpát-medencétől északra, az Alpok vidékétől Ny-Ukrajnáig húzódó sávban, illetve a Kárpátoktól keletre, a Fekete-tenger partvidékén, valamint az Al-Duna vidékén fordulnak elő, de szórványosan Bulgáriában és Horvátországban is megtalálhatók. A keltezhető példányok alapján, a markolatnyúlvány nélküli szegecses tőrök elterjedése elsősorban a badeni kultúrát megelőző időszakban, a Mondsee(Furchenstich)-Pfyn-Wyciazie/Zlotniki-Cucuteni/B-B2 - PevecCernavoda I- Hunyadihalom-Salcuta IV- Tripolje/C2 horizontban mutatható ki. az Alpok és a Kárpátok már említett peremvidékén. A tőrök további, második horizontja a Cotofeni I-II, illetve a sármelléki tőr alapján a badeni kultúra időszakára tehető. (ROMAN 1976, 40. t. 6) majd későbbi példányai a Cotofeni Ill-ban is megjelennek. Minden jel arra mutat, hogy a szegecses tőrtípus használata leginkább a Kárpát-medencei középső rézkor második felének időszakában lehetett jellemző, s a Badeni-Cotofeni időszakban a fémművesség egyfajta folyamatosságát bizonyító továbbélő típusként jelenhetett meg. A sármelléken előkerült egyélű rézpenge valószínűleg kés, vagy borotva töredéke. Párhuzamaikat a keleti Alpok vidékén találjuk, ahol Attersee környékén több hasonló példány ismert, melyek feltehetően a szegecses tőrtípussal azonos időszakra keltezhetők. (OTTAWAY 1976. 119.) Az egyélű késeknek nincs előzménye a kelet-kárpáti fémművességben, s csakúgy, mint a szegecses tőr, új típusként jelenik meg, valószínűleg a középső rézkor második felében. Késői előfordulására egy, a Cotofeni kultúra idejére keltezhető késpenge utal. (ROMAN 1976, 8. t. 12)

12 Úgy tűnik, hogy az egyélű kések és a szegecses tőrtípus használata nagyjából azonos időszakokban figyelhető meg a rézkor folyamán. A markolatnyúlvány nélküli szegecses tőrök megjelenése Közép- és DK-Európában. minden jel szerint a bodrogkeresztúri kultúra életének végéhez közel tehető.