Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Petánovics Katalin: Bűn és bűnhődés az egyén és a faluközösség szempontjából

Petánovics Katalin toztatnak földi szokásaikon.

9 Hadd tegyem ezt még egyértelműbbé a következő névvel, időponttal hitelesített - történettel: Az 1930-as években meghalt egy sokgyerekes szegény ember, akinek nem volt olyan rendes vászon gatyája. amelyben illendően eltemethették volna. A jólelkű és jóbbmódú komaasszonyuk hozott egyet saját férje gatyái közül, s abba öltöztették fel. Addig nem történt semmi különös. amíg meg nem halt a koma is. Amint találkoztak a túlvilágon, a ruhadarab eredeti tulajdonosának első tette az volt. hogy lehúzta a komájáról a gatyát. hogy az az övé. A kárvallott szegény ember álomban elmondta a történetet a családjának, s kérte őket. hogy küldjenek utána gályát, mert mégsem járhat hiányos öltözetben a másvilágon. A következő halottal cl is küldték a kért holmit - beletették a koporsójába - s ezzel megoldódott a probléma, nem jelentkezett többé a pórul járt szegény ember."' Köztudott dolog, hogy más ruhájában nem szabad senkit eltemetni, mert azt leveszi róla a halott tulajdonos. Ezért az idősebb korosztály a használt - un. turkált ruhákat se meg nem veszi, se föl nem veszi attól való félelmében, hogy az esetleg egy halotté volt. A hiedelem szerint ugyanis aki más holmiját birtokolja, annak részben hatalma van az eredeti tulajdonos fölött és visszaélhet vele (pl. megronthatja), de a halott is visszakövetelheti a sajátját tőlük. Legbiztosabb tehát, ha maguk készítik elő a halálra való ruhájukat, így kizárnak minden váratlan eseményt.

;: A jó lelkek békességet lelnek, nem kívánkoznak viszsza. ők azok. akik földi életüket emberségesen élték le. és un. szép halállal - szentségekkel ellátva - otthonukban halnak meg. Ha valamiért mégis visszajönnek, akkor is galamb, fecske, pillangó, enyhe szellő vagy fuvallat formájában jelentkeznek, s félelem helyett örömet, boldog érzést hagynak maguk után. Róluk most nem szolunk,'" csak azokról, akik valami okból visszajárnak sokszor heteken át. és zavarják, félelemben tartják az előkel. Kik járnak haza? 1/ Akik a hiedelem szerint „nem kerültek még ítélet alá. Mivel a világon percenként igen sokan meghalnak, ezért időbe telik (40 nap. hat hét) amíg Isten elé jutnak."

13 2/ Akik a tisztítóhelyen vannak és szükségük van a földiek lelki segítségére: imára, értük ajánlott szentmisére. 3/ ,.A letisztult lelkek" a purgatóriumból szabadulnak, de még nem mennek egyenesen az égbe (vagyis a mennyországba). Ők kérhetik elintézetlen ügyeik rendezését, itthon maradt kedves holmijuk utánuk küldését.

14 4/ A „tévölgő lelkek", akik bolyongásra ítéltettek, s esténként a kiválasztott képességű élők látják, amint apró mécsláng alakjában olyan tömegben népesítik be a földet, hogyha mindenki látná őket, nem tudnának hova lépni. Akik nem látják, de tudnak a létezésükről, napnyugta után soha nem öntenek forró vizet a földre, nehogy leforrázzák a lelkeket. A „tévölgő lelkek" szerepe, létezésük oka egyenlőre tisztázatlan. ' 5/ Végül hazajönnek azok, ha tehetik, akik földi bűneik miatt a másvilágon sem nyughatnak: a gyilkosok, öngyilkosok, hamistanuk, másokat megkárosító kapzsiak, a holtig gyűlölködők, az istenkáromlók, a hitetlenek. Dolgozatomban az 5. ponttal foglalkozom. A felsorolt vétkek a közvélemény szerint mind halálos bűnök, s ha elkövetőik bűnbánat nélkül halnak meg, útjuk egyenesen a pokolba visz. Éppen emiatt különösen félnek tőlük. Bár van egy mondásuk, hogy a pokolból nem jöhetnek, a mennyországból meg nem jönnek vissza, de a tapasztalatuk más. Tudják, hogy bármikor megjelenhetnek különös jelek, zajok kíséretében vagy ritkábban saját alakjukban is. Egyesek üvegszám tartanak otthonukban szenteltvizet, s hetenként vagy még gyakrabban meghintik a szobájukat, ágyukat, hogy távol tartsák maguktól a rossz szellemeket, amelyeket leginkább az elkárhozott halottakkal azonosítanak.' Tudnak történeteket olyan egyénekről, akik álmukban vagy önkívületükben megjárták a három túlvilági helyet. és a pokolban ismerősre leltek. A falu közvéleményét leginkább a gyilkosságok foglalkoztatják. A halálos bűnök elkövetői földi életükben sem boldogok, minden napjuk nyugtalan, ők az örökös kedvetlenek, pörlekedők, kötekedők, elégedetlenek, gyűlölködők. Haláluk után is hasonló a büntetésük. A közismert hiedelemmondai kapzsi ember, akit helybeliként névvel illetnek, egész életében azon mesterkedett, hogy néhány centit a szomszédja földjéből a magáéhoz csatolhasson. Odaát is ebben a büntetésben részesült: időtlen időkig vissza kell járnia, s látták, amint éjféltől kakasszóig megállás nélkül le s föl járt a mezsgyéjén.

1 Aki szívében haraggal hal meg. meg kell jelennie haragosánál, hogy bocsásson meg neki, imádkozzon érte. mert addig nem nyugodhat. Más alkalommal délben állt haragosa elé a halott a temetőben, s néma jelenlétének riasztó félelmével zsarolta ki az imát.

18 Az istentelen boszorkány temetésekor koporsójából egy nagy fekete bogár szállt ki. s a körülállók döbbenetére azt mondta: Átkozott légy a földben!

19 A másik „tudálékos" asszony koporsója alól nem lehetett elűzni egy vinnyogó, vonyító fekete kutyát, amelyről senki sem tudta, honnan került oda.

20 Országszerte ismert hiedelem, hogy a lélek egészen a koporsó sírba tételéig a koporsón ül. vagy körülötte, fölötte van láthatatlanul, s azután hagyja el a testet. Sokan úgy gondolják, hogy az átkozódó fekete bogár és a nyüszítő fekete kutya a halott látható gonosz lelke volt. Mindkettő eltűnt a sír behantolásakor. Egy-egy ilyen esemény felkavarja a jelenlévőket, és szinte biztosra veszik, hogy ez a lélek elkárhozik. Életében is azt nézte, hogy kinek ártson, halála után is ezt te-