Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Mende Balázs Gusztáv: A Zalaszabar–borjúállási 9–10. századi temető demográfiai vázlata

226 Mende Balázs Gusztáv zott (149 nő és 143 férfi). Ezen egyensúly arra engedhet következtetni, hogy a gyermekek leány-fiú aránya sem lehetett ettől nagymértékben eltérő. A temető egészét tekintve tehát kiegyenlített, egészséges nemi arányokról beszélhetünk. A gyermekek korcsoporti adatait vizsgálva a következő főbb trendek láthatók: - a születéskor várható élettartam rendkívül alacsony (21,85 év); - a 0 évesek száma és temetőn belüli aránya viszonylag magas; - a legtöbb gyermek az 1-4 éves korcsoportban halt meg, arányuk nemcsak a többi gyermekhez (42,74%), de a temető egészéhez képest is nagyon magas (26,68%); - az 5-9 éves korcsoportban elhaltak száma és aránya szintén magasnak mondható; - a 10-19 évesek száma és aránya átlagos; - a várható élettartam az 5 éves korig alacsony, ezután az 5-9 évesek magas száma ellenére erőteljesen megugrik, s növekedik egyenletesen a 20 éves életkorig. Ezt jól mutatja, hogy míg az 1-4 éves korcsoport várható élettartam értéke 23,86, addig az 5-9 éveseké már 29.43. tehát míg egy első évét betöltött kisgyermek életkilátásai 1+23, 86 évig terjedtek, addig már az ötéves gyermek a már megélt öt éven felül +29, 43 éve túlélésre számíthatott. - a 0-1 éves és a 1-4 éves korcsoportra számított várható élettartam alacsony, két évet alig meghaladó növekedése azt sugallja, hogy a e két életkorcsoport demográfiai szemszögű elválasztása e temető esetében nem biztos, hogy szerencsés. Ezt támasztja alá az e korcsoportba tartozó gyermekek elhalálozási adatainak hónaponkénti, illetve évenkénti különválasztásakor kapott adatsor, amely szerint a meghaltak számának évenkénti megoszlása arányaiban nem mutat lényeges eltérést, a maximális érték (67,2) a 2-3 évesek korcsoportjára esik (1. sz. grafikon). A felnőttek demográfiai adatait tekintve (3. sz. táblázat, 2. sz. grafikon) a nemi megoszlásban jelentősebb eltérést egyrészt a szülőképes korban, másrészt a 60 év feletti életkorban találunk: - a nők 20-30 éves korosztályában, megfelelően a propagatív kor specifikus megoszlásának a d

x érték magasabb, mint a férfiak hasonló korcsoportjában. Ezen eltérés szignifikanciájának megítéléséhez segítene, ha rendelkeznénk a 15-19 évesek nemi arányainak adataival; - 60 éven felül a nők d

x értékei meghaladják a férfiak hasonló értékeit, 70 éven felül kétszeres nő:férfi aránynyal találkozunk; - a női-férfi arány a 30-60 évek közötti korcsoportokban a legkiegyensúlyozottabb. A felnőttek várható élettartamának alakulását tekintve megállapítható, hogy a nők életkilátásai végig jobbak, a 60 éves korig mintegy 2-3 évvel. Ezen adatokból kiindulva mondhatjuk, hogy a zalaszabar-borjúállási felnőtt népesség a főbb demográfiai trendjeit tekintve megfelel a várható értékeknek. A kiegyenlített nő-férfi arány, a korcsoporti halálozási százalék-értékek nemi megoszlásának változásai és a várható élettartam alakulása egy nyugodt, külső hatásoktól mentes, békés népességre enged következtetni. Ugyanakkor a külső genetikus hatásokat csupán demográfiai módszerrel sem kizárni, sem sejtetni nem lehet. Erre a kérdésre talán a csontanyagon végzett folyamatban lévő mérések által kapott adatok (koponyadimenzók, testmagasságszámítás) egymásra vetítésével kaphatunk választ. Л talált értékek korrekciója Általánosan megfigyelt jelenség a történeti korú és antropológiailag vizsgálat alá vont temetők esetében, hogy jelentősen eltérnek a demográfiai modellek által mutatott gyermek-felnőtt aránytól (Acsádi -Nemeskéri 1970). A modelleket a talált értékek korrekciójára ajánló kutatók szerint az eltérés nem csupán a felnőttek számához képest nagyon alacsony a gyermekekszám problematikus, hanem az is, hogy a gyermekeken belül elenyésző a 0 évesek (az 1 évet be nem töltött csecsemők) aránya. A csecsemőhalálozási arány, amely a történeti mintákban a 0 évesek temetőn belüli arányával fejezhető ki, az adott népességet jellemző genetikai-közegészségügyi, s ezen keresztül a társadalmi tényezők indikátora. A régmúlt népességek valószínűsített csecsemőhalálozása jóval felülmúlja azon értékeket, amelyekkel a kutatók a temetőkben találkoznak. A csecsemőcsontvázak hiányát csak részben lehet temetéstechnikai, és a temető területén végzett argármunkák kérdésével magyarázni (Mende 1998). Ezért merült fel, hogy a történeti mintákhoz a csecsemőhalálozás területén leginkább közelítő szintet mutató e századi populációk adataiból egészítsük ki a történeti népességek kapcsán talált adatainkat (Coale-Demény 1966). A történeti anyagon végzett demográfiai számítások megbízhatósága egyrészt az elhalálozási életkor és a nem meghatározásának hitelességén alapul, másrészt olyan statisztikai adatbázist (jelen esetben temetőt) feltételez, amely hű tükre az adott területen élő népesség demográfiai tényezőinek. Az „optimális" temetőtől a demográfus kutató azt várja el, hogy a temetkező népességnek lehető legnagyobb (esetleg teljes) számát tartalmazza, de ne hordozza a tényleges populáción térben és időben kívül élők demográfiai hatásait. Egy több évszázadon keresztül használt temető, ahol a sírok kronológiai helyzete régészeti-topográfiai módszerekkel nem rekonstruálható, erősen eltér az optimálistól. Ezek szerint