Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)
Mende Balázs Gusztáv: A Zalaszabar–borjúállási 9–10. századi temető demográfiai vázlata
A Zalaszabar-borjúállási 9-10. századi temető demográfiai vázlata 227 a demográfiai vizsgálatokra alkalmas történeti anyag elé a következő feltételek állítandók: - a temető használatának időtartama behatárolt legyen (3-4 generációt felölelő); - megfeleljen a statisztikai mintavétel követelményeinek, azaz lehetőleg legyen teljes, mind a teljes létszámában, mind korcsoporti arányaiban; - minél nagyobb egyedszámú minta legyen (jelen esetben több száz sír); - a csontok megtartási állapota megfeleljen az életkor és nemmeghatározási módszerek által megkívánt követelményeknek; - a temető demográfiai képe korrekció nélkül se térjen el nagymértékben a várható korcsoporti és nemi arányoktól Ha ezen követelményekhez tételesen hozzárendeljük a Kárpát-medence történeti népességeinek feltárt temetőit, megállapítható, hogy valójában nagyon kevés felel meg ezen elvárásoknak. A korrekció által adott eredmény megbízhatóságának alapja, hogy a megfelelő modellt használjuk a korrekció alapjául. A Coale-Demény által szerkesztett modellek típusonként és szintenként is más-más halandósági viszonyokat jelölnek, amelyek közül többféle érték egyeztetésével lehet kiválasztani a megfelelőt. A magas gyermekszázalékot mutató temetők esetében pl. érdemes az Észak típus különböző szintű modelljeit használni, a gyermekszámot tekintve ugyanis ez adja legkisebb eltérést a talált és a modellben jelölt adatok között. A korrekció várhatóan ugyanis annál kevésbé fog torzítani, minél kisebb az a kiindulási eltérés a temető és a választott modell között. Más esetben a születéskor várható élettartamot veszik a modellkiválasztás alapjául, az e x ° adat azonban nem az egész gyermekkorosztály (0-14 év), hanem elsősorban a 0 éves korosztály temetőn belüli százalékos adataira épül. Miután a korrekciót a Kelet. Nyugat, Észak és Dél típus 3-4-5. szintjei alapján is elvégeztem (4. sz. táblázat), kitűnt, egyik tábla szerinti szint sem alkalmas igazán a zalaszabar-borjúállási temető csecsemőhiányának korrigálására, bár a temetőben talált várható átlagos élettartam 21,85 éves értéke leginkább a 3. korrekciós szint (pl. e x ° Kelet 3. szint = 23,7 év) alkalmazását vélelmezte. A különböző korrekciókkal kapott gyermekkori halálozási százalékok (3. sz. grafikon) azt mutatják, hogy csak a 0 és a 0-14 évesek korosztálya szorul gyermekszám-kiegészítésre, az 1-4, 5-9, 10-14 éves korcsoportok nem. A korrekciós értékekből kitűnik, hogy a gyermekhiány valós értéke tehát nem kizárólag a 0 évesek hiányát jelenti, a korrekció mértéke sokkal visszafogottabb akkor, ha azt a 0-14 évesek összevont korosztályára vonatkoztatjuk, így amíg temetőnkben a 0 évesek hiánya szinte minden modell szerint 50% feletti (4. sz. grafikon), addig a 0-14 évesek összevont korosztálya körében már alig 10% körüli. Elgondolkodtató, hogy míg a csecsemőkorosztályból általában hiány mutatkozik, addig az 1-9 éves korcsoport a modellektől eltérően magas számmal van reprezentálva a 9. századi történeti népességekben (Ery 1992). A modellek alapján végzett korrekciók elméleti kritikája A gyermekkorcsoportok halálozási arányainak megállapításakor és a levont konzekvenciák tárgyalásakor két alapvető tényt szükséges szem előtt tartani. Az első a paleodemográfiai számítások elméleti problémája: az Acsádi-Nemeskéri-féle metódus feltételezi, hogy a vizsgált temető egy un. stacioner népességet rejt magában. Ez azt jelenti, hogy a temető használatának minden egyes évében a születések száma és a halálozások száma megegyezett, vagyis a népesség se növekvő, se csökkenő tendenciát nem mutatott. Ugyanis csak ebben az esetben mondhatjuk, hogy a kiszámított e x érték nemcsak a meghaltak átlagos életkorát, de a születéskor várható élettartamot is jelöli (ez un. e x ° érték). Elméleti megfontolások alapján, minthogy a népességek túlnyomó része nem stacioner, hanem ún. stabilan dinamikus és ezen temetőben ennek ellenkezőjét - tehát a stacioner voltát - bizonyítani nem tudjuk, kimondható, hogy a paleodemográfiai számítások eredményei - nemcsak e temetőt illetően - erősen megkérdőjelezhetők (VALKOVICS 1981) A másik probléma a korrekciós modellek használhatósága. Leszámítva a 0 évesek általánosan nagyfokú hiányát, úgy tűnik, hogy az 1-14 éves korig terjedő gyermek-korosztályok modell-adatait nem sikerül rekonstruálnunk a történeti korú temetőinkben (Ery et al. 1997), s ez a megállapítás nem csupán az ominózus 9. századra igaz. A 4. sz. táblázat adatai mutatják, hogy a zalaszabari népesség gyermekkorosztály-adatai mind önmagukban, mind a különböző típusú korrekciók után jócskán eltérnek a modell-táblákban megadott értékektől. A teljes gyermekkorcsoportot (0-14 év) tekintve ez az eltérés mérséklődik és megfelelő szintű táblaértékhez viszonyítva nem tűnik jelentősnek. Esetünkben az 59,18%-os talált 0-14 éves százalékos arány közelít a Kelet-modell 3. szintjének 56,10%-os értékéhez, de ugyanezen modell alapján végzett korrekció már 71,81%-ot ad ugyanezen korosztályra. A felnőttek százalékos korcsoporti halálozási adatai ezzel szemben meglehetősen jó egyezést mutatnak a modellek adataival. Úgy tűnik ugyanis, hogy a modellekben szereplő és a történeti népességek felnőtt korosztályának haláloki megoszlása jobban egyezik, mint a gyermekeké, vagyis a gyermekek esetében jobban megváltoztak a halálozások időbeni, okozati összefüggései." Csupán egy példa: a modellek többsége 20. századi fejlett népességek demográfiai viszonyait alapul véve lett kidolgozva, ahol pl. a
