Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: Újabb adalék a Keszthely-kultúra eredetéhez egy fenékpusztai sír kapcsány

Ujabb adalék a Keszthely-kultúra eredetéhez egy fenékpusztai sír kapcsán 183 gazdag temetkezésekből ismertek, ám azok egyik esetben sem a derékszíj zárására szolgáltak. Övcsatként tehát nem ismert pontos pannóniai párhuzama a fenékpusztai darabnak, de alig akad annak megfelelője a langobardok 6. század végéig folyamatosan használt szlovéniai temetőiben, valamint új, észak-itáliai hazájában. Ennek tükrében, a fenékpusztai példányhoz hasonló csekély számú 6-7. századi nyugati germán darabok esetében is minden bizonnyal a felhasználás célszerűsége indokolhatta a kevert csatforma alkalmazását, a szíj rögzítésére ugyanis két szegecs is elegendőnek bizonyult. 2/ Poncolt mintájú korongfibula (2. kép 4: 3. kép 4) Miként a csatnak, úgy az ezüst korongfibulának sem találni pontos megfelelőjét sem az 568 előtti langobard, sem az időben azt követő Keszthely-kultúra leletanyagában. A keszthelyi darab mégis több aspektusból is segítséget nyújt a sír értelmezéséhez. A langobard nők Pannoniában nemcsak az S és madárfibulákat viselték meroving szokásnak megfelelően blúzukon párban, hanem az úgyszintén a kisfíbulák körébe tartozó frank, illetve alemann importnak számító brossokat is (1. táblázat). A morva és szlovák területek langobard temetkezéseire még nem, az itáliaiakra pedig már alig jellemző Rajna vidéki ékszerek importjának döntő többsége a Közép-Duna vidéke felé irányult (BÓNA 1993, 139). A hazai darabok közel fele a szentendrei temetőből származik (MRT 1986, 282). E vörös vagy lila üvegkőberakásos. többségében virágsziromrekeszekkel tagolt ezüst korongfibulák átmérője 2,5-3 cm közt váltakozik, méretében tehát hasonló kisfibulának számít a 2,3 cm átmérőjű fenékpusztai példány is. A 6. század első felének eddig ismertté vált bolygatatlan sírjai alapján azonban az nem illik a langobard nők 568 előtti viseletébe. A horreumi páratlan számú kisfibulákhoz hasonlóan (STRAUB 1999), e korongfibula is a germánok körében a 6-7. század fordulóján történt azon divatváltást reprezentálja, melynek következtében mediterrán hatásra négyfibulás viseletüket fokozatosan feladva azok csupán egyetlen kisfibulát kezdtek hordani (ZELLER 1974. 384; MARTIN 1995, 633-638), ami 17 vonatkozik az itáliai langobardokra is. Amennyiben tehát sirrablók által megkímélt Keszthely-kultúrás temetkezésekben a kisfíbulák önmagukban, vagy össze nem illő párként, nagyfibulák nélkül kerülnek elő. azok nem a langobard korra, hanem a 7. század elejére utalnak. Ilyenről további hat esetben tudunk még (4. kép 1-8). Fenékpuszta-Horreum 4. sír: sasos fibula (BARKÓCZI 1968, Pl. LXII, 1) Fenékpuszta-Horreum 11. sír: S fibula (BARKÓCZI 1968, Pl. LXI, 3) Fenékpuszta-Horreum 17. sír: paragrafus és lófibula (BARKÓCZI 1968, Pl. LXI, 1-2) Fenékpuszta-Horreum 32. sír: S fibula (STRAUB 1999. 2. kép 2) Fenékpuszta-déli erődkapu: S fibula (FETTICH 1951, Tábl. XXXI, 2) Lesencetomaj-Piroskereszt 82. sír: S fibula és korongbross (PEREMI 1991a, o. n.) A fibula Pannoniában készültének nemcsak viseletének módja, hanem annak díszítése is ellentmond. A három körrel kitöltött háromszögnek, mint pecsét vagy poncmintának, különböző változatainak sorát találni meg a 3-7. századi germán művészetben (TÓTH 1995, 128-133), ám a fenékpusztai fibula díszítésének pontos megfelelőjét, úgy tűnik, sem az 568 előtti langobard fazekasok (KISS 1992. Tab. 2), sem az ötvösök nem használták. Ellenben népszerű az Észak- és KözépItáliában (ÀBERG 1923. Abb. 74, 6), ahol is fibulán (PASQUI-PARIBENI 1918, Fig. 60; MENIS 1990, Fig. 75i), öwereten (ROTH 1973. 131; MUTINELLI 1961. Taf. 54) lemezkereszten (FUCHS 1938, Taf. 29, 33) és pajzsumbón is megtalálni (MENGARELLI 1902, Fig. 57; HESSEN 1965. Tav. 4, 2, Tav. 6; HESSEN 1968. Tav. 3. lb; HESSEN 1975. Tav. 19. 1; ROTILI 1977. Fig. 35. 1-3; HESSEN 1983. Tav. 18, la-lc, Tav. 2-6; MENGHIN 1983. Taf. 6. 15a), utóbbi díszgombjain rendkívül gyakran. A korongfibula legjobb párhuzamait is itáliai temetőkben találni, melyek egy részén a poncolt illetve pecsételt háromszög-pontkör díszítést is fellelni (4. kép 911). Az ibligo-invillinoi (BROZZI 1989, Tav. 8, 12) és a feltehetőleg Enguisoból származó (MENIS 1990. Fig. II. 31) bronz darabok keltezése problémás, azok ugyanis a langobardok feltűnése előtti, vagy a kontinuus római népesség szegényes régészeti leletanyagába is tartozhatnak. Ám mind a Romans dTsonso-i temető 78. sírjában (GIOVANNINI 1990, Tav. XXII, 5), mind egy testonai temetkezésben talált bronz darabot (FUCHS-WERNER 1950, Taf. 37, СП), miként az egyik cividalei temető múlt században feltárt sírjának (BIERBRAUER 1986, Fig. 6) aranyozott ezüst korongfibuláját az olasz és német régészek egyaránt a 7. század elejére keltezik, melyek részben rómaiak és langobardok által használt temetőkből (BIERBRAUER 1993, 115-116, 171). pár nélkül előkerült darabok. A sír történeti interpretációja Analógiái alapján a fenékpusztai korongfibula egy olyan újabb kisfibulával bővíti a Keszthely-kultúrát, mely a Dunántúlra biztosan Itáliából visszakerült darab21 ként értelmezhető. A fibula párhuzamai nagyszerűen alátámasztják azon - történeti és régészeti alapon már régóta felmerült, ám részleteiben kidolgozatlan - elképzelést, miszerint a kultúra összetevői közt - többek közt - számolni kell az avarok által 610-611 körül Friaulból