Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: Újabb adalék a Keszthely-kultúra eredetéhez egy fenékpusztai sír kapcsány

184 Straub Péter átköltöztetett langobardok népességével. A frissen áttelepített germánok a Balaton közelében Itáliából magukkal hozott ékszereikkel temetkeztek, melyek használata nagyrészt az első két. generációra korlátozódott." Nem elképzelhetetlen, hogy a Dunántúl azon keresztény rétege, mely vagyon hiányában nem tartva fontosnak lakóhelye feladását és a menekülést, s teljesen elszegényedve megélte a 7. század elejét, ekkor - autochton itáliai vagy szlovéniai lakosság révén - újabb római eredetű népeséggel is kiegészült. A Keszthely-kultúra eredetének vizsgálatára leginkább alkalmas, a korabeli társadalmi hierarchia csúcsát jelentő, nemesfémben gazdag korai sírok leletanyagát azonban nem ők. hanem az az etnikai komponens határozza meg, mely történeti, régészeti és szerológiai alapon Itáliából visszakerült langobard közösségként értelmezhető. A fenékpusztai sírnak a Keszthely-kultúra egészét tekintve is szembetűnően egyedi leletei a kultúra nagyon korai temetkezésére utalnak, melyre a 7. század első évtizedében kerülhetett sor. A fiatal leány korongfibuláját és övcsatját előző szállásterületéről hozta magával, ilyenek a Dunántúlon már nem készültek. A déli erődfal temetkezései a horreumi temető feladásával és a bazilikái temetkezések felhagyásával egyidőben szűntek meg, melyek használatának felső időhatárát 630-ra teszik, bár előbbi esetében a 7. század végéig feltételeznek még szórványos temetkezéseket (MÜLLER 1996a, 99). ' A köznép Keszthely mai belvárosának területén nyitott új, nagy kiterjedésű temetőt, melyet az avarokkal közösen használtak, egészen a 9. század elejéig." Jegyzetek: ' Ásatási jelentéseik: RégFüz Ser. I. No. 30. (1977) 3334: RegFüz Ser. I. No. 31. (1978) 12-13; RégFüz Ser. I. No. 32. (1979) 94; RégFüz Ser. I. No. 33. (1980) 62-63; RégFüz Ser. I. 34. (1981) 35-36; ArchÉrt 105 (1978) 271-272; ArchÉrt 107 (1980) 247-248; ArchÉrt 108 (1981) 267; MittArchbst 8-9 (1978-1979) 151-156; MittArchlnst 10-11 (1980-1981) 207-209; MittArcliInst 12-13 (1982-1983) 268; TITOVERDÉLYI 1980, 135-145. ' Fél évszázaddal később e 150 sírból Pekáry Tamásnak 28 késő római temetkezést sikerült azonosítania (PEKARY 1955). 3 КБМ, leltarozatlan Ehhez kapcsolódnak északról az Erdélyi István által leli sírok (ERDÉLYI 1983, 1. kép). Ezúton is köszönetemet fejezem ki Tóth Endrének, a sír publikálásának megtisztelő lehetőségéért. A nyugati szelvényfal alá nyúló 3. sír egyáltalán nem került feltárásra. Az ásatási napló a feltárt síroktól nyugatra további temetkezéseket valószínűsít. Miután a temető múlt század óta előkerült sírjainak számozását ma már képtelenség egységesíteni, az 19701971-ben feltárt temetkezesek nyomán célszerű a jövőben publikálásra kerülő sírok esetében is azok feltárási évük szerinti megkülönböztetése. A sírgödör végében fekvő téglák és a sztaurogram lefelé fordítása arra utal, hogy nem kultikus, hanem praktikus okból tették a keresztény jelképű téglát a sírba. A téglákra eresztett fakoporsó alól a köteleket a mély sírból ugyanis könny ebben ki lehetett húzni. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött leletek leltározatlanok, dokumentációjuk adattári jelzete: VII.86.1981a. A dokumentáció egy példányát 1441.94 számon a Balatoni Múzeumban is találni. 10 A változatos színű és formájú üveggyöngyökből fűzött nyaklánc gyakori 5-7. századi sírlelet Pannoniában. Millefiori gyöngyöket a 6. század második hannadától gyakran találni germán nyakláncokban (LOHE 1994, 26), de azok Keszthely-kultúrás sírok akár több száz gyöngyből álló nyakdíszeiben is előfordulnak. Nem adnak közelebbi támpontot e korban sírleletként rendkívül ritka láncpáncél töredékek sem. teljes római láncing egyébként feltárásra került egy erődön belüli 4. századi házban (RégFüz Ser. I. No. 30. 1977, 34). 1 Közlésére a Zalai Múzeum kilencedik számában Müller Róbert részéről kerül sor. 12 A keszthely-dobogói mélyebb sírok sarkaiba helyezett kövek szintén a koporsókötelek kihúzását segíthették, mint ahogy a fenékpusztai sír földjének kőpakolására is több példát találni, mely a sír kirablását volt hivatott megakadályozni. 13 A teljesség kedvéért azonban megjegyzendő, hogy a kultúra legkorábbi szakaszában a fenékpusztai sírokra még nem jellemzőek a kígyófejes karperecek (GARAM 1993, 132), a melltűk hasított szárú típusai pedig a későbbi fázisba tartoznak (PEREMI 1991a, 158). 14 Az ausztriai bronzcsatok használata egyértelmű, azok a fej hámon a pofaszíjat rögzítették. A mosonszentjánosi két mellódíszes ezüstpéldány pedig saruszíj csatjaként funkcionált (BÓNA 1993, 127). ' Ez nemcsak az eddig publikált leletek ismeretében jelenthető ki biztonsággal, hanem Bóna István szíves tájékoztatásából tudom, hogy hasonló darab az általa feltárt, közöletlen langobard sírok egyikében sincs. A fenékpusztai leletek keltezése és etnikai meghatározása szempontjából nem érdektelen, hogy a jutási avar kori temető