Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: Újabb adalék a Keszthely-kultúra eredetéhez egy fenékpusztai sír kapcsány

ZALAI MÚZEUM 9 1999 Straub Péter Újabb adalék a Keszthely-kultúra eredetéhez egy fenékpusztai sír kapcsán 1976 és 1980 között Erdélyi István vezetésével, magyar-szovjet együttműködés keretében régészeti feltárások folytak a keszthely-fenékpusztai római erőd területén. A több lelőhelyre kiterjedő ásatások nagyobbik részére a déli erődfal közelében, az erődítményen kívül került sor. A feltárt népvándorlás kori teleprészletek és temetkezések közül csupán az erődtől délre előkerült 31 sírós, nagyrészt torzított koponyájú keleti gót temető került publikálásra (ERDÉLYI 1982). Ám több, késő római és Keszthely-kultúrás temetkezés is napvilágot látott, ezek közlése mindeddig azonban nem történt meg. E sírok, ahhoz a Lipp Vilmos által már 1883-ban és 1885-ben megásott temetőhöz tartoznak (LIPP 1886). melynek - miután Lipp egyik ásatási munkása, Sirsom János 1898 és 1901 közt újabb leleteket ajándékozott a keszthelyi múzeumnak - további temetkezéseit 1901ben Csák Árpád tárta fel (KUZSINSZKY 1920, 70).

2 1970-197l-ben a déli erődkapuhoz vezető út nyugati oldalán Horváth László és Müller Róbert újabb 120 sírt tárt fel, melyből tizenegyet kelteztek a 6-7. századra (MÜLLER 1992). Az 1976. évi magyar-szovjet ásatás során Erdélyi István a temetőnek további huszonkilenc 3 sírját találta meg. A déli erődfalnál száz év alatt ismertté vált több száz sírós temető nyugati részén Sági Károly 1963-ban harminchat majd 1966-1967-ben több mint hatvan sírt tárt fel, melyek a múlt század vége óta kutatott temető nyugati szélét képezik (SÁGI 1970, 161). Ezek közelében, a már említett tervásatás utolsó évében, az erőd délnyugati sarokbástyája melletti déli első torony feltárása során, az erődfal előtt Tóth Endre újabb sírokat talált (1. kép l).

5 A keszthely-fenékpusztai erőd területén 1980-ban hat lelőhelyen történt régészeti feltárás. A sírok az egyes számú munkahelyen kerültek elő, melyen 1980. május 28-a és június 12-e közt folyt ásatás. A déli erődfal legelső nyugati tornyánál nyitott hatodik szelvényben három sírt sikerült megfigyelni. Az első számú sírnak kisebb, a harmadik számúnak pedig nagyobb része a szelvényfalon túlra nyúlt, ezekre nem bontottak rá. (1. kép З).

6

^ A 2. sír - az eddig publikált Keszthely környéki temetkezések közt feltűnően egyedi leletei miatt - különösen érdekes a Keszthely-kultúra kialakulása szempontjából. Az abban talált poncolt mintájú ezüst korongfibula és pajzstövises bronzcsat ugyanis újabb fontos adalékot szolgáltat a kultúra nyugati germán kapcsolatához. Sír és tárgyleírások 1980/1. sír: T.: Ny-K, M: 160 cm.

7 A szelvényfal miatt csak nyugati felében feltárt sír korabeli rablás következtében - teljesen üres volt. 1980/2. sír: T.: Ny-K, M.: 310 cm, h.: 170 cm. sz.: 90 cm (1. kép 2). A sírgödör déli felében 160 cm mélységben sok, valószínűleg az erődfalból származó kő feküdt. A betöltés földje a kövekkel együtt lazának és bolygatottnak tűnt. A sír korábban megkezdett kiásását minden bizonnyal annak mélysége miatt hagyták félbe. A sír földje 170 cm-től mélyülve kemény és érintetlen volt. A váz maradványai 310 cm mélységben, fakoporsó nyomai közt kerültek elő. A sírgödör nyugati végében falazótégla, a keletiben pedig latertöredék feküdt, mindkettő szabálytalan alakú. A falazótégla aljára kiégetése előtt kézzel sztaurogramot húztak. A koponyának alig maradt nyoma, a csontváz részben felszívódott, a megmaradt hosszúcsontok feltűnően rossz állapotúak voltak. Mell.: 1. Korong alakú, sérült mészkőgyöngy (2. kép 1; 3. kép 1) a váz nyakrészénél. Átm.: 19 mm. v.: 9 mm. 2. 40 darab, különböző színű, méretű és formájú üveggyöngyből álló nyaklánc (2. kép 2; 3. kép 2): 1 db nagyobb, millefiori gyöngy, barnás széllel és zöld alapon fehér mintával; 5 db fehér- és 4 db zöld színű, nyomottgömb alakú gyöngy; 2 db kék illetve zöld, valamint 3 db kisebb, barna színű, négyszögletes üveggyöngy; 2 db barna- és 6 db drapp színű, hasáb alakú gyöngy; 5 db barnásvörös- és 5 db fehér színű, hengeres formájú darab; 4 db fehér- és 3 db kék színű, apró, gömb alakú gyöngy. 3. Kerek ezüstfibula (2. kép 4; 3. kép 4) a mellrészen. A fibula felülete poncolassal díszített. Az ékszert körben pontsor keretezi, melyen belül farkasfogként szembefordított, három körrel kitöltött háromszögmintasort találni. A kompozíciót legbelül kettőskörös keretelés zárja. A fibula hátoldalára forrasztott tűrögzítő két szárnya