Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Müller Róbert: Sági Károly temetőfeltárása a Keszthely–fenékpusztai erőd déli fala előtt (1963–1967)

Sági Károly temetöfeltárása a Keszthely-fenékpusztai erőd déli fala előtt (1963 1967) 165 helyezkedtek el a viseleti tárgyak a síron belül? Nem sikerült megtalálnunk a Lengyel I. vizsgálatairól készült feljegyzéseket, holott nemcsak az ő dolgozatában szerepelnek ezek egy összesítő táblázatban, de Sági is hivatkozik arra. hogy a 99 sír csontmintáit Lengyel I. megvizsgálta, és eredményei alátámasztják a régészeti leletekből levonható következtetéseket.

33 A sírok tájolása döntően Ny-K, kisebb-nagyobb eltérésekkel. Észak felé leginkább a 15.. 9. és a 18. sír tér el, míg dél felé a 30., a 31. és a 23. A két szélsőség között több mint 60 az eltérés. A temetőrészleten belül eloszlásuk egyenletesnek tekinthető. A sírgödrök formája a temetőtérképen kivétel nélkül lekerekített sarkú négyszög, hossza a halott termetéhez igazodott. A sírrajzokon valószínűleg csak az egyszerűség kedvéért rajzolták a sírfoltok sarkait az esetek 2/3-nál szögletesre. A sírok mélysége nagy eltérést mutat: a legsekélyebb 92 cm mély. a legmélyebb 230 cm. Általában a gyermeksírok a sekélyebbek, de a nagy különbségek oka. amint arra az ásatási napló is utal. a későbbi feltöltődés. A legmélyebb sírok a 3. és 4. árokban kerültek elő, a déli erődfal közelében. A 28. sírról írja a napló, hogy a „fejfa" felett 74 cm-es feltöltést figyeltek meg. Az ásató úgy vélte, hogy ez a törmelékréteg a 630 körüli pusztulás eredménye,

34 szerintünk itt sokkal későbbi jelenségről van szó, az erőd középkori természetes pusztulásának, majd a falak kibányászásának következménye ez a réteg. Ezen a szakaszon még az alapfalak nagy részét is kibányászták. Külön kell megemlítenünk a fejfák kérdését. Az ásatási napló és a sírrajzok három sírnál jelzik a fejfákat (23.. 25., 28.). A temetőtérképen a 26. és a 30. sír nyugati végénél is van a sír tengelyében cölöplyuk. A 28. sír rajzán metszet is látható. Az ásató véleménye szerint a 630 körüli támadás előtt kihúzták a fejfákat, és eltüntették nyomaikat. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért nem rabolták ki a sírokat. A 23 sír kivételével a fejfák a sírgödrön kívül helyezkednek el. Valószínű, hogy a fejfákat a 6-7. században is a sírgödör fejfelőli végébe helyezték, és nem a gödrön kívül ástak külön gödröt részükre. A 23. sírnál a sírrajzon a sírgödör tengelyében, a temetőtérképen az ENy-i sarok közelében volt a fejfa. Véleményünk szerint itt nem fejfákról van szó, hanem a fenéki ménes kifutóinak cölöpkerítéseiről. Lipp is említi ezeket a kerítéseket, és Csák is cölöpkerítésekhez mérte be az általa feltárt árkokat. Ezek nyomvonalát időről időre megváltoztathatták, és a kihúzott cölöpök helyére köveket is tehettek. Egyébként is, mint látni fogjuk a temetőt a 630-as pusztulást követően még használták az erőd lakói. A horreumi temető jellegzetessége a sírokban megfigyelt részleges kőpakolás. Barkóczi ezt a szokást a késő római kőlapokkal bélelt sírokból vezette le, és nyersanyaghiánnyal illetve a vagyoni helyzettel magyarázta, hogy csak néhány követ helyeztek a sírgödörbe.

35 Ezt az elképzelést épp a horreumi temető cáfolja. Temetőnkben a 36 sír közül 27-ben figyelhető meg ez a szokás. Az ásató úgy vélte, hogy helyi késő római előzményei vannak ennek a szokásnak. Példaként a 22. sírt említette, és rajzát is közölte.

36 Úgy véljük a temető többi sírjához hasonlóan ezt sem rabolták ki, a bal karcsont fordított helyzete feltehetően állati bolygatás következménye. Azzal sem értünk egyet, hogy a sírföldben talált torzult sarkantyú keltezi a sírt a késő császárkorra. Ez a tárgy másodlagos lelet a sírgödörből, nem mellékletként került oda, a sír a többi 6-7. századi melléklet nélküli sír közé sorolandó. Sági önmagával is ellentmondásba került amikor azt írta, hogy Lengyel I. a 99 mintából 20-at más jellegűnek határozott meg. és éppen ezekre jellemző a szegénység, a kőpakolás hiánya. Ezeket tartotta ő az autochton népesség temetkezéseinek.

37 A napló és a sírrajzok alapján a temetkezések egy részénél - 12 sírban - a koporsó nyomai is megfigyelhetők voltak. További négy sírban csak a rövid oldalakon jelez a sírrajz deszkanyomot, közülük kettőről azt írja, hogy a halottat deszkára fektették.

38 A vázak nyújtott testhelyzetben lettel eltemetve, döntő többségüknél a karok is kinyújtva a törzs mellett kerültek elő. A 18. sírban a jobb alkart hajlították be kissé, a 27. és a 28. sírban a balt, a 23.-ban mindkettőt, a 32.-ben a balt derékszögben. A 21.-ben kissé felhúzva kerültek elő a lábak, amire az szolgálhat magyarázatul, hogy talán túl rövid sírgödröt ástak? A napló két sírról (26., 34.) jegyzi meg, hogy a sírgödör alja átégett, a temetkezés előtt tehát tüzet gyújtottak a sírgödörben. Két sírban (14.. 19.) szenült gabonaszemeket találtak a koponyánál, amit az ásató nem mellékletnek hanem a szalmatüzelés maradványának vélt, de egyéb égésnyomot nem említett a sírokban. Az 1966os feltárásról szóló jelentés szőlőmagvakat is említ.

39 A 27. sírból tavi kagyló héja került elő, de ez sem tekinthető mellékletnek. A temetőrész gyakorlatilag bolygatatlan volt, véleményünk szerint egyetlen sírban sincs jele rablásnak. A sírok 1/3-a melléklet nélküli, ez jobb arány, mint ami pl. a dobogói temető 1882-es leltárából kiolvasható, ott ugyanis a 756 temetkezés 52%-a volt melléklet nélküli.

40 A mellékletes sírok között jelentős különbségek figyelhetők meg. Nem foglalkozunk részletesen a késő római temetkezésekkel, amelyek minden bizonnyal az erőd megépítését követően kerültek az erődfal elé. tehát a 4. század második vagy az 5. század első felére keltezhetők. Bizonyosan ide sorolható a mellékletek alapján a 39.. a 4L, a 75. és a 81 sír. Elképzelhető, hogy ebbe a periódusba tartozik az a négy sír is (12., 13., 14. és 17.), amelyek kőpakolás és melléklet nélküliek. Ellentétben a Lipp és a Csák féle temetőrésszel itt a dokumentált sírok között egyetlen téglasír sem fordult elő. Amint az a Keszthely kultúra temetőire jellemző, ételmelléklet alig fordul elő. A dokumentált sírokból