Zalai Múzeum 8. (Zalaegerszeg, 1997)

Horváth László: Einige chronologische Fragen des keltischen Gräberfeldes von Rezi

Einige chronologische Fragen des keltischen Grâberfeldes von Rezi 81 A rezi kelta temető néhány kronológiai kérdése Keszthelytől 10 km-re északra a Reziben lévő homokbányában az első kelta leletek 1960-ban kerültek felszínre, A temető leletmentésére 1972-74. között kerülhetett sor, amikor a korábbi öt sírral együtt összesen 66 temetkezést tárunk fel. Szeretném megjegyezni, hogy ezt a leletmentést csaknem egyedül végeztem el, értve alatta, hogy a gép gyalulás után a sírok kiásása fizikailag is rám hárult a dokumentálásról, a restaurálásról, a leletek rajzolásáról nem is beszélve. A Dunántúl egyik legnagyobb feltárt kelta temetőjét a Kelta Corpus 1. kötetében publikáltam (HORVÁTH 1987, 97-125.). Sajnos a Corpusban nem látható a temető térképe annak ellenére, hogy a kézirat leadásától számítva több mint 10 évre jelent meg a munka és eközben kétszer készítettem el és adtam át a temetőtérképet a nyomda számára. Ezt a hiányt most szeretném pótolni (1. kép). Leletmentéseink után világosan kirajzolódott a temető kiterjedése. A homokos dombhátat délről és nyugatról egy sziklás padka övezi és ez alapvetően meghatározta annak idején a sírok kijelölését. A sírokat csak a homokos talajba ásták bele és a korábban előkerült sírhelyeket is figyelembe véve a temető észak-dél irányban mintegy 230 m hosszan nyúlhatott el, míg kelet-nyugat irányú kiterjedése 90 m lehetett. A megközelítően 21.000 m

2-nyi területen elhelyezkedő temetőben 120130 sír lehetett, vagyis kb. a temető felét sikerült megmentenünk. Az utolsó és eddig még publikálatlan sír (66.) megmentésére 1975-ben került sor (2. kép). A temető sírjai csaknem szabályos sorokban helyezkedtek el: 14 ilyen kelet-nyugat irányú sort lehet megkülönböztetni és egy-egy sorban átlagosan 6 sírt találtunk. Három temetkezési módot figyeltünk meg: öt esetben D-E tájolású csontvázas temetkezést tártunk fel (19, 22, 26, 31, 55, sírok), 39 sírnál szórthamvas temetkezési módot használtak. 17 szórthamvas sírnál alkalmaztak kőpakolást és csupán egy csontvázas sírnál (42, sír) találkoztunk kőpakolással, A korábban előkerült sírok rítusa bizonytalan, Korabeli bolygatást három csontvázas sírnál tapasztaltunk (31., 42., 55. sírok). A felszínre került leletek alapján a temetőt a LT-Bi periódustól a LT-C

2 végéig használhatták. Elsősorban az ékszerek formai változásai adnak támpontot a kronológiához, de ezek természetesen nem különíthetők el a sírból előkerült egyéb tárgyaktól, mindegyiket a síregyüttesből kiindulva kell vizsgálnunk. Sok esetben azonban egy-egy tárgyat hosszabb ideig is használhatták és így különösen fontos az együttesben lévő legfiatalabb lelet meghatározása, Nem akarunk kitérni mindegyik ékszertípus leírására, csupán a fő jellemzőit említjük meg (6. kép). A rezi temető legkorábbi sírjaiban fordul elő az üreges-karmantyús (glatten Bronzehohlringe mit Pluffe) kar-, lábperec és torques, a korai duxi fibula, a pecsétlős végű bronzkarperec korai változata (Knotenringe mit Petschaftende). A LT-Ci periódusra a következők a jellemzők: közép LT bronz- vasfibulák, tömör babos karperecek (Knotenringe), lemezes és gyöngyfüzéres díszű kar- és lábperecek (gerippten Bronzehohlringe), 6-9 tagú hólyagos perecek (Hohlbuckelringe) üreges vas torques és perecek. A LT-C

2 fő ékszertípusai: nyújtott, lapos testű fibula, a láb átfogja a kengyelt; az előző fibula szögletesebb változata; 3-4 tagú hólyagos lábperec, kétgombos vasfibula. A temető sírjainál sok esetben nem lehetett eldönteni, hogy pontosan melyik periódusba tartozik, a jellegtelen leletek miatt. Ha a temetőtérképen jelöljük a különböző periódusok sírjait, akkor a következő kép bontakozik ki előttünk: a korábban feltárt sírokat is beleszámítva 7 sír származik a LT-B idejéből és szórtan helyezkednek el a temetőben (3. kép). A LT-Ci alatt inkább a temető déli részét használhatták (4. kép), míg a következő periódusban ugyancsak a déli felébe temetkeztek gyakrabban (5. kép). A rezi és a kamondi temetők feldolgozásánál vetődött fel az a kérdés, hogy milyen arányban és területi eloszlásban jelentkeznek a LT-B és С alatt folyamatosan használt temetők.

1 A bemutatott négy dunántúli temető jellemző ékszertípusainak összehasonlító táblázata a rezi és a kamondi temetőt a LT-B elejétől а С periódus végéig használták;"A magyarszerdahelyi temető viszont a LT-B végével, С elejével kezdődik és használata a periódus végén szűnik meg (HORVÁTH 1979).

2 A miklósfai temető а С periódus második felére jellemző tárgyakat tartalmazott csak (HORVÁTH 1976, HORVÁTH 1978). (7. kép) Egy térképen jelöltük a Dunántúl LT-B és С alatt folyamatosan használt temetőit és a LT-C periódussal kezdődő temetőket (8. kép). Csak olyan temetőt vettünk fel a listára, amelynél legalább 4-5 sírnál több a feltárt temetkezések száma, vagy a szórványos anyag nagyon nagyszámú.

3 A térképről világosan leolvasható az a sokszor és korábban is emlegetett tény, hogy az első kelta megszállást jelző LT-B temetők a Dunántúl északnyugati felére korlátozódnak. Most nem térünk ki a Duna mentén lévő LT-A lelőhelyekre. Az ettől délre eső részt - a Kárpát-medence többi területéhez hasonlóan -, a LT-C idején szállják meg a kelták (SZABÓ 1992 a legújabb összefoglalás). Kivételt képez ez alól az Alföld északi peremvidéke, a Körösök és a Maros vidéke, ahol már az első hullám leletanyaga is számottevően előfordul. A bennünket közelebbről érintő Dunántúl esetében, a fenti következtetésen túl, egy másik és eddig figyelemre nem méltatott konklúziót is leolvashatunk térképünkről: az i.e. 4. században kialakult Észak-Dunántúl tele-