Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
Kaposi Zoltán: Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18–20. században
Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18-20. században 67 rendszertől a másik centrális csomópont sem: a Kaposfolyó és a Rinya másik ága a Kiskorpád környéki erdőkben veszi kezdetét, s a Duna felé tart. Századvégi konjunktúra és a terület-átalakítás megindulása A századforduló környékén egyre erősebbé váló háborús konjunktúra által létrehozott keresleti növekedés létrehozta a mezőgazdasági árutermelés lehetőségét. Ehhez pedig a termelési tényezők közül elsődlegesen a földviszonyok átalakításával kellett foglalkozni, hiszen e nélkül - potenciális termelékenység javulás híján profitábilis gazdálkodást ezen a tájon nem lehetett folytatni. Ismereteink szerint az első tájátalakító kísérlet - a thóti Lengyel-család kihalása után apró darabokra szétesett hajdani óriási uradalom újraegyesítőjének, a Lengyel-család oldalágába beházasodott - Boronkay József nevéhez fűződik. 23 Boronkay József, a vrászlói uradalom (Vrászló, Path, 1792-től Simonyi falu és a hozzá tartozó Gardos puszta) tulajdonosa a 18. század végétől kezdve nagy energiát fordított a terület átalakítására. A 18. század felé felerősödő konjunkturális hatások leginkább a szarvasmarhatartást és a gabonatermelést értékelték fel, ezt érte meg leginkább termelni, ehhez viszont haladéktalan átalakítások kellettek: növelni kellett a hasznosítható legelő-és szántóterületet. Boronkay is írja egyik levelében testvérének, hogy „...marha az sok van, de legelő nincs"'. 4 A művelhető föld megteremtése elsődlegesen mocsárlecsapolásokat, csatornázásokat követelt meg. A piaci konjunkturális hatások kezdetétől vannak adataink arra, hogy komoly tájátalakító tevékenység folyt a vrászlói birtokokon. 1793-ban szerződést kötöttek a pathi malom árkának megásására, ami azért volt jelentős, mert ez volt az első komolyabb vízelvezető kanális, ugyanakkor a víz elvezetésének egyik potenciális szabályozható módja. 25 A konjunkturális években természetesen sokkal többet áldozhattak a földesurak a mocsártalanításra. Erre azért is szükség volt, mert a folyó - aminek teljes hossza egy későbbi felmérés szerint két mérföld (16 km) - elöntötte az erdőket, ingoványossá tette szinte az egész területet, s ez lényegesen összeszűkítette a legelő nagyságát. A folyó jobb partján a pathi határtól a vrászlói szőlőhegyig terjedő, mintegy egy kilométer széles mocsarat csapolták le először. A rét későbbi neve „Örvényes réf lett. Bél Mátyás még úgy vélte, hogy az „...Ormánd ... talán a magyar örvény szóval függ össze, amely mélységet jelent" 26 A munka végérvényesen Boronkay veje, gróf Festetich Imre tevékenységének eredményeképpen fejeződött be 1813-ban. A személyi változás legfontosabb oka kétségkívül az lehetett, hogy 1806-ban Boronkayt vrászlói udvarházába tartva útonállók támadták meg, s olyan súlyosan megsebesítették, hogy életének visszalévő 10 évét nyomorékon tölthette csak le, testamentumában a birtokirányítást átengedte vejének. 27 Pesty Frigyes 1864-es kiadású helységnévtárában megemlíti, hogy „Örvényes rét, hajdan roppant tó, lecsapoltatása emlékére gróf tolnai Festetich György (ez nyilvánvalóan helytelen, forrásaink szerint Imréről van szó) kőemelvényt állított, mely mai napig is a tó közepén jó karban díszeleg" 2 * A Boronkay idejében megkezdett lecsapolások és árokmetszések, kanálisok létrehozása, a tókiszárítások 1813-ig tartottak, az átalakítás utolsó éveiben óriási öszszegeket fordítottak erre a tevékenységre. 1811-ben ástak egy árkot a pathi malomhoz, kijavították a dencsi és a pathi határárok csatornáját, az inkei határárkot szabályozták, a simonyi malomtól a vrászlói malomig 337 ölnyi árkot ástak, stb. 1811-ben 2860 öl hosszúságban vágtak csatornát, 1812-ben 860, 1813-ban 2477 ölnyit készítettek. Ez az utolsó három évre 6197 öl hosszúságú kanálist, vízelvezető és vízgyűjtő árok metszését jelentette. 29 Ezzel a két település (Vrászló és Path) között az Ormánd gyakorlatilag szabályozott folyóvá vált, ugyanakkor a folyó melletti területek kiszáradásra ítéltettek, ahol a kiszáradás néhány esztendő alatt végbemehetett, s onnantól kezdve már csak a terület megtisztításáról kellett gondoskodni. A későbbi földkönyvek alapján világos, hogy a két falu közti Ormánd folyó szabályozása és a terület kiirtása után Vrászló településen az Örvényes rét és szántó 129 holddal növelte a művelhető földeket; a Pajtahely nevű rét 57 holdat tett ki; az Új major 129 holdas föld volt, a Dűlőrét 63 holdra rúgott, s akkor még nem is beszéltünk a vrászlóinál jelentősebben megnövekedett pathi területekről, hiszen Pathon a folyónak két ága is volt, aminek a köztes területeit szinte állandó jelleggel elöntötte a víz. 30 Ki kell még azt is emelnünk, hogy az új vízcsatornák létrehozása egyben alkalom volt a szomszédos településekkel való határrendezésre is: korábban a mocsarakban kitett táblák jelezték a települések határát, most viszont a frissen metszett árkok egyértelmű líneát jelentettek a különböző tulajdonosokhoz tartozó birtokok között. Nem volt azonban mindig békés aktus az árokásás, hiszen ez esetleg a szomszéd birtokosoknak, illetve az ott élőknek problémákat is okozhatott, mivel a visszahúzódó víz csökkenthétté a térség tradicionális élelemkészletét. Előfordult az is, hogy Boronkay az uradalom népét kiparancsolta a határra, s elvezettette a vizet, megváltoztatta a víz folyását, s különösen érdekes, hogy ezt olyan nagy hatalmasság ellen engedte meg magának, mint például az éppen kegyvesztett, de amúgy 200000 holdas birtokos, gróf Festetich György. Történt ugyanis, hogy 1792. június 19-én Boronkay vrászlói, gardosi és pathi emberei a vrászlói kasznár, Grafits János irányításával puskával, fejszékkel és kapákkal felszerelkezve kivonultak a gardosi és simonyi közti Vörösfolas patak
