Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Rózsa Miklós: Az első hivatalos intézkedések a török uralom alól felszabadult Kanizsán 1690-ben

48 Rózsa Miklós az ezzel kapcsolatos - s ekként az ingatlantulajdonosokat terhelő - díjak szedése. Egy házleltár elkészült (2. pont). Ennek hibái miatt a bizottság újnak a készítését rendelte el (3. pont). Egy házleltár fenn is maradt. Ezúttal nem kívánunk az abból kitűnő intézkedésekkel foglalkozni, mert az már megtettük korábban.

27 A házingatlanokért az Udvari Kamara javára a leltár szerinti vételárat egy éven belül kellett megfizetni, s ugyanez alatt az idő alatt fel kellett venni a telekkönyvi hivataltól a házbirtoklevelet (Hausgewöhr). A megvett ingatlanok 3 évre minden adótól vagy contributiótól mentesek (von aller Steuer, od[er] Contribution Befreit sein sollen) voltak, kivéve a szokásos városi kiadások fedezésére a Városi Tanácsnak 1690-ben fizetendő adót (4. pont).

28 Részletesen szabályozza az instrukció a telekkönyv vezetését, és a telekkönyvi díjakat (5-7. pont). Az ingatlan rendeltetése szerinti megnevezésével, valamint a blokádban szerzett érdemekért házingatlan juttatásában részesültek nevével közli a bizottság a harmincadossal, hogy mely házak engedhetők ingyenesen át (8. pont).

29 Elrendelte a bizottság a rendszeresített parancsnoki ház kényelmesebb és biztos lakássá kialakítását (10. pont). Kötelezte a bizottság a harmincadost annak ellenőrzésére, hogy az újonnan felvett polgárok, különösen a magyarok, horvátok és rácok karbantartják-e, javítják-e, avagy tönkre teszik, leromlani hagyják házukat. Utóbbi esetekben előzetes figyelmeztetés nélkül ki kellett őket a házból űzni, és helyükbe más, érdemesebb polgárt kellett behelyezni (9. pont). Az iránt is rendelkezett a császári bizottság, hogy a harmincadosnak kell a vár karban tartásához szükséges kézi robotnak és a robot fuvarnak a reábízott kerületből {District) előteremtése iránt (11. pont), és a parancsnoknak katonai és várhelyreállítási célra szükséges deszka, valamint a katonaságnak szükséges tűzifa rendelkezésre állása iránt intézkednie (12. pont). A Dráva és Száva menti magyarországi újszerzemények megvizsgálására és berendezésére kiküldött, s ekként széles jogkörrel rendelkező császári bizottság instructioiba foglalt rendelkezései, intézkedései egy részének végrehajtása akadályokba ütközött. A bizottságnak a harmincados részére július 10-én adott instrukcióját követő közel négy hónap alatt kialakult helyzetre, ugyanakkor a császári érdek érvényre jutásának akadályaira a Wibmer harmincados által 1690. október 31-én a bizottsághoz intézett kérdésekből és ezekre a bizottságnak ezúttal Csáktornyán kelt 1690. november 6-i válasziratából következtethetünk, s ez utóbbiból ismerhetjük meg az akadályok elhárítására törekvő intézkedéseket.

30 A polgárság és a harmincados között kedvezőtlenül alakult kapcsolat megjavítása érdekében a császári bizottság azt rendelte, hogy a harmincados akkor, amikor a polgárságot valamilyen zaklatás éri (vélhetően a katonaság részéről), akkor tanáccsal és intézkedéssel segítse a polgárságot (1. pont). Azt már láttuk, hogy a házaknak, a telkeknek a kiadása a harmincados feladata, a polgároknak az eskütételre kötelezése pedig a Városi Tanácsé. A bizottság ezeket a rendelkezéseket a november 6-i válasziratában változatlanul meglevőkként közölte (2. pont). Wibmer harmincados Kanizsának, amint írja, kézben tartásához (manutenieren) Zala és Somogy vármegyékből ingyen munkák teljesítéséhez intézkedést kér. A bizottság a Körmenden levő alispánhoz kíván fordulni, hogy az utolsó megyegyűlésen mit határoztak, s kedvezőtlen válasz esetén „a szükségletről az Udvarnál fog értekezni" (3. pont). A mértékekre vonatkozó korábbi előírástól eltérő rőf és súlymértékek alkalmazása miatt a bizottság úgy intézkedett, hogy a bécsi rőfnél és súlymértékeknél kell megmaradni, de megengedi a bizottság az - egyébként szokásban levő - stájer mértékeknek az ellenőrzési vizsgálatokkori alkalmazását, de egyébkénti használatát is (5. pont). Utasítást adott a bizottság a bor és a hús utáni fogyasztási és forgalmi adó, és a makkoltatásra hajtott disznók utáni tized és vám szedésére nézve. (6. pont és 11. pont) Wibmer harmincados egyik kérdéséből szerzünk tudomást arról, hogy Kanizsán újként horvátokat helyeztek el. Ezek azonban, legalábbis akkor, még nem rendelkeztek városi polgárjoggal, mert borkimérésre és húskimérésre irányuló szándékukkal kapcsolatban a császári bizottság azt a tájékoztatást adta, hogy e kimérésekre csak a parancsnokoknak és a polgároknak van joga (7. pont) Megszabta a bizottság a fakivágásért fizetendő díjat, ugyanakkor úgy intézkedett, hogy az állatok legeltetése miatt a legeitetőkkel szemben nem kell eljárni (8. pont). Feltett kérdésre válaszolva közölte a bizottság azt is, hogy az útlevelek polgárság részére való kiadásának joga a Városi Tanácsot illeti meg (15. pont). Szólnunk kell még azokról a hivatalos intézkedésekről amelyek célja volt Kanizsa étkezési sóval való ellátása. Anton Conduzi udvari számvevő, a Belső-Ausztriai Udvari Kamara tanácsosa a kapitulációt közvetlenül követően a császári kamarai bevételek növelése érdekében oly rendelet kiadása iránt tesz előterjesztést a császárnak, hogy Kanizsára semmilyen más, csak Aussee-i só legyen szállítható.

31 Az Udvari Kancellária az előterjesztést már április 17-én azzal küldte meg az Udvari Kamarának, intézkedjék, hogy a grazi Udvari Kamara engedélyezze Aussee-i sónak Kanizsára és környékére való szállítását. A báró Miglioni Tullius udvari kamarai