Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Rózsa Miklós: Az első hivatalos intézkedések a török uralom alól felszabadult Kanizsán 1690-ben

Az első hivatalos intézkedések a török uralom alól felszabadult Kanizsán 1690-ben 49 tanácsos által vezetett új szerzeményi bizottság már május 10-én felhívta a budai kamarai inspectort, Johann Stephan v. Werleint, tegyen jelentést, miként érintené ez a magyarországi sóbányászati termékek értékesítését.

32 Wibmer harmincados már június 5-én jelenti v. Werlein inspektornak, hogy Kanizsa térségében eléggé meghonosodott a tengeri só, amelyet Waraszdin-ban (= Varazdin-ban/Varasdon) Pettauban (= Ptujban), Légrádon és Csakaturn-ban (=Cakovec-ban/Csáktorayán) egyaránt árusítanak.

33 Kanizsa sóval ellátása ügyében keletkezett egyéb iratokra utaló levéltári adatokat is volt módunk megismerni. Ezeknek a számbavételét azonban egyfelől nem engedik meg az - érthető - időbeli korlátok, másfelől nem is elegendők ahhoz, hogy teljes képet kapjunk belőlük a sóellátás érdekében tett intézkedésekről. Ezért csak annak megemlítésére korlátozódunk, hogy ezeknek az intézkedéseknek a megismeréséhez a már rendelkezésre álló levéltári adatokból kiinduló további levéltári kutatás szükséges. 1690. április 13-a Kanizsa életében korszakváltást hozott, A városnak új korszak adottságai és viszonyai közé való'beillesztése az elkövetkező évek hivatalos intézkedéseivel - mégpedig az udvari kamarai jövedelemszerzés jegyében - folytatódott. Jegyzetek: Rövidítések: Ber. u. Schr. = Berichte und Schreiben B. K. A. = Budai Kamarai Adminisztráció Exped. = Expeditionen MOL = Magyar Országos Levéltár 1 MOL В. К. А. Е 279. Exped. 1690. április 10., Е 281. Ber. u. Schr. 1690. május 10. 2 MOL В. К. A. E 281. Ber. u. Schr. 1690. április 2., Ber. u. Schr. 1690. április 27. 3 Picid, Othmar: Die Kapitulation der Festung (Nagy)Kanizsa der „Hauptfestung des Ottomanischen Reiches" am 13. April 1690. (Zum 300. Jubilaum der kaputalation der letzten türkischen Garnison Transdanubiens). In: Zalai Múzeum 4. (Szerk. Vándor László) Zalaegerszeg, 1992., 85-93.; 89. - Biszterszky őrnagy Pickl tanulmánya 48. jegyzetében említett forrásban Wizezki névvel szerepel. 4 Széchenyi Pál szül.: Gyöngyös, 1645. I. 28., 1687. április 26-tól veszprémi püspök, 1696, IV. 12-től kalocsai érsek, de pápai engedéllyel haláláig megtartotta a veszprémi egyházmegye kormányzását is. Meghalt; 1710. V. 23. Sopronban. Életére, működésére lásd Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára (1630— 1950). Püspökei, kanonokjai, papjai. München 1987.; 58-60. Ordentliche-Wochentliche Postzeitungen. Num. XIX. 1690. májas 6-i számában közzétett, Kanizsán 1690. április 17-én kelt tudósítás. Fordítását közli Szita László: Dokumentumok a kanizsai blokád és a vár kapitulációjának történetéről, 1688-1690. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 25, (Szerk. Szili Ferenc) Kaposvár, 1994., 51-124.; 110. Schreiben auss Wien (Ungarn Pariss London) Köln u. was in diesen Orthen Weiters vorbey gangén. Fordítását közli Szita László i. m. 110-111.; 111. Arra nincs adat, hogy az idézett két forrásban említett mecset melyik volt, és hol állott. A túlzásokba bocsátkozásra hajlamos Evlia Cselebi útleírásában a kanizsai várban álló 4 dzsámit nevez meg, és 3 mecsetről szól, valamint Kanizsa várának Topraklik külvárosában álló 3 dzsámit és 3 mecsetet említ. (Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Második kiadás. Budapest, 1985.; 566, 569.) Kanizsa minden bizonnyal 1690-ben készült házleltárában olvasható, hogy a 35. sz. a. összeírt ház 1st ein wohlerbawte Moschea, és annak, tulajdonosai: Franciscaner. (Inventir unndt Beschreibung derén in der Vestung Canisa erjindlich Hâusern. Közli: Tóth István György: A magyarországi török építkezések forrásaihoz: a Kanizsai vár házainak összeírása (1690). In: Zalai Múzeum 2. (Szerk.: Vándor László) Zalaegerszeg, 1990., 221-230.; 227. Volt Kanizsának a Boldogságos Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt és első alkalommal 1692-ben visitait plébánia temploma, amely ex infami Mahometis phano conversa est, amelyet az 1692., 1693. évi visitator in suburbio Canisiensi fundata-ként említ, az 1698. évi visitator in praesidio Canisa-ként is, és in suburbio Canisiensi fundata-ként is, miből következően az a Kanizsa erődítménynek nyugat, észak-nyugat felé eső elővárosában, a törökök által kialakított Topraklik-ban állott, és amelynek világi pap volt a plébánosa. (Dr. Rózsa Miklós: Kanizsa mecsetből kialakított plébániatemploma 1690-1700 között. 6., 10.)