Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Horváth György: A Móricz Zsigmond Művelődési ház történetéből

A Móricz Zsigmond Művelődési Ház történetéből 199 replésre alkalmas tánccsoportot, míg a legjobbak szinte észrevétlenül a „Móriczban" találták magukat. Már az 1980-as évek közepén megtanulták és alkalmazták a „több lábon állást". Volt, illetve van csoportjuk a Zrínyi, Szabadság Téri és Péterfi Általános Iskolákban. A nyilvántartások alapján volt időszak, hogy 200 gyermek egyidejű foglalkoztatása is jellemző volt. Ez már jóval túlnőtt egy művelődési ház feladatkörén. Ez már városi dicséretes eredmény, tevékenység volt. Az emberré nevelés szempontjából is igen-igen dicséretes munka ez. A Móricz Zsigmond Művelődési Ház példát mutatott azon a téren, hogyan lehet egy kis közösségi tevékenység városi meghatározó. 1986-tól Cinege Csoport működik a Templomtéri Általános Iskola és a Móricz Zsigmond Művelődési Ház közös szervezésében kezdő és haladó csoporttal. Nagyszerű pedagógiai érzékre vall, hogy a rendszeres fellépést is biztosították a számukra a „nagy együttes" előtt. Természetesen ez nem zárta ki az iskolai ünnepségeken, városi és egyéb versenyeken és bemutatókon való fellépést. Külön szólnunk kell arról a népzenei tevékenységi útról, amely a kezdetektől az országosan elismert Bojtár Együttesig vezetett. A zenei kíséret biztosítása, az önálló fellépések igénye magas fokú kultúrát igényelt. Már 1961-től Dobronka József zenekart szervezett és szakkört vezetett. 1964-től Baranyai Gézával ketten dolgoztak e területen. 1968-tól Baranyai lett az együttesvezető. Más-más neveken és felállásban játszottak. Kifejezetten népi zenekarként 1971. szeptember l-jétől működtek 10-12 fővel. Tudjuk, hogy 1972-ben már 17 helyen léptek fel önálló műsorral. Csak érdekességként említjük, hogy a próbadíj 1974-ben 30 Ft volt, a két nyugdíjas 8 5-öt kapott. A népi zenekar vegyes funkcióval működött a következő években. 1977-től a vezetést Vizeli Dezső, a ház igazgatója vette át. Igazi néptanítóként, zenei műveltséggel, kiváló irányító lett. Sok kíséret, önálló szereplés mutatta a tevékenységüket. Ki kell emelnünk azt a nemes formát, amikor a zenekar neves előadókat kért fel közös szereplésre. Bodza Klári, Dévai N. Kamilla, Béres Ferenc szerepelt legtöbbször az együttessel. 1979-től Fodor Gyula vette át a vezetést a zenekarban. Az ő működése továbbemelte a művészi színvonalat. Kialakult egy olyan együttes körvonala, amely az ország legjobbjaival is felvehette a versenyt. Fodor kiváló pedagógiai érzékkel és szakmai tudással dolgozott a zenekarral. 1980-tól Bojtár Együttes néven szerepeltek már, egészen más stílusuk alakult ki, mint az 1961-ben működött Dobronka-féle zenekarnak volt. A létszámuk 8 és 10 fő között mozgott. „Önállósodtak" ők is, hiszen szakmai színvonaluk olyan volt, repertoárjuk olyan széles, hogy maguk is a színpadra állhattak rendszeresen. 1984-ben 20 helyen szerepeltek, többek között Törökországban is. A művészei színvonalat tévé-szereplés, film- és rádiófelvétel is bizonyítja. 1985-től Vizeli József az irányító, a szakmai fejlődés töretlen, a színvonal igen kiváló. A táncosokhoz hasonlóan itt is biztosítani igyekeztek az utánpótlást. Említsük meg a dicséretes törekvéseket! 1983-tól népzenei szakkör címen Fodor Gyula irányításával kezdték az utánpótlás biztosítását. Külön említést érdemel a citerazenekar működése. A pávakörök hatására jött divatba újra ez a hangszer, amely több kiskanizsai család lakásán is megtalálható volt. Téli estéken meg-megszólalt. 1975. március l-jén Vizeli Dezső igazgató vezetésével alakult meg az együttes a házban. Vasárnap voltak a próbák 17 és 20 óra között. 14-en látogatták a ezeket. A citerások mellett voltak mrulyások és köcsögdudások is. Több volt a felnőtt köztük, mint a fiatalkorú. Foglalkozásuk is többféle volt (géplakatos, segédmunkás, portás, tanuló). Már az alakulás évének augusztusában színpadra léptek. (Ez is igazolta, hogy hagyományokat folytatott a ház, nemcsak kezdő „muzsikusok" jártak a próbákra.) Önálló műsort a következő községekben adtak: Balatonederics, Lesenceistvánd, Szekszárd, Surd, Murakeresztúr, Söjtör, Hahót. A Borbontó című népi együttes műsorában is szerepeltek kíséretként. így még Zalszentjakabon, Petriventén, Bajcsán, Eszteregnyén és Nagybakónakon szerepeltek ez évben. Vizeli Dezső ügyszeretetére nemcsak az volt a jellemző, hogy nem volt nála hétköznap és ünnepnap csak a kultúra szeretete és igazodás a kiskanizsai igényekhez -, hanem kitekintett a szomszédos községekbe is. Szepetneken 1979-ben alakított citerazenekart 9 fővel a gyerekek között. Ők 1981-ben a Megyei Népzenei Úttörő Szemlén ezüst fokozatot értek el. (Természetesen a Móricz Zsigmond Művelődési Házban is biztosított volt a fellépésük.) Heti két alkalommal próbáltak. 1987-ben aranyminősítést kaptak. 1992-ig dolgoztak együtt. Volt úgy, hogy 15 fő is járt egyszerre a zenekarba. A fáradhatatlan igazgató 1982-ben Eszteregnyén is létrehozott egy citerazenekart. 9-en voltak. Rövid időn belül ezüst oklevél minősítést szereztek. Nagy „fegyvertény" volt a 406. számú Polai János Ipari Szakmunkásképző Intézetben létrehozott együttes. Igaz, hogy a 9 tagból 4 Eszteregnyéről származott, de ez inkább érdem, mint „bűn". Vizeli és a ház figyelemmel kísérte a zenekar tagjainak életútját, és ahol lehetett, továbbra is „megfogta" őket a népzenének. Az országos hírnév első állomása volt az 1970. szeptember elején alakult Röpülj pávakör. 8 énekes és 10 tagú zenekar kezdett el dolgozni. Már az alakuláskor megfogadták további szándékukat, hogy tánckarral akarják bővíteni a kört. Az alapító és betanító Baranyai Géza nyugdíjas tanár lett, vezető prímás Vizeli Dezső. Az első bemutatkozá-