Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Horváth György: A Móricz Zsigmond Művelődési ház történetéből

200 Horváth György suk 1971. január 3-án volt. (Ez az időpont még inkább megerősíti, hogy Kiskanizsán meglévő értékek „összegyűjtése" volt a legfontosabb lépés. Az alapok, a zenei tudás megvolt sokakban. Őket kellett aktivizálni és szakmailag felemelni.) A pávakörök divatját felkarolta az igazgató és a népi hagyományok megőrzésének, közkinccsé tételének nagyszerű útjára lépett. A nagyon pozitív „divat" magas színvonalú realizálása valósult meg. A régi olvasókörösök voltak az együttes lelkei. A próbák szombat este voltak. A leány tánccsoport 1971 szeptemberében kapcsolódott a pavásokhoz. 1972-ben már a legmagasabb minősítést kapták. Volt alkalom, hogy közel 40 fővel léptek fel. 1973 elején már az 50. fellépésénél tartottak, díszelőadás volt Kiskanizsán. Bemutatták a kiskanizsai lakodalmast és a betlehemes játékot. A neves, tudós zenész Vas Lajos 1973, július l-jén a következőket írta a vendégkönyvbe: „Gratulálok a szívet melengető, élmény teli előadáshoz, néhány nagyon szép dalhoz, sok kitűnő szólistához, zenekarhoz. További sikereket és még több gyönyörű dalt kívánok a gyűjtőmunkában is." 1975. március 2-án a 100. előadásuk volt. Óriási teljesítmény még az is, hogy 1971-től együtt voltak. A művészet szeretete eredményezte a próbákat, az együttlétet, a sok sikert. A vezetők irányító, szervező munkája mellett a próbák sokasága, a részvétel feltétlen dicséretes. A nevük Kiskanizsai Népi Együttes lett. Országos minősítést szereztek a kiskórus kategóriában. A további „életút" már ismert. A Kanizsa Tánc- és Bojtár Népzenei Együttesben. A Móricz Zsigmond Művelődési Ház profilját az 1970-es évektől megadta a pávakör, a tánc, a népzene, amely a kiskanizsai „tiszta forrásból" táplálkozott elsősorban. Vizeli Dezső és munkatársai erre fordítottak hangsúlyt kiemelten. Ez nem jelenti azt, hogy a ház ne élte volna a kultúrotthonok megszokott életét. Rendezvényeinek száma a különböző foglalkozások méltó folytatói voltak az olvasókörnek. Talán furcsának tűnik, de a sport is része volt a ház tevékenységi formáinak. Ezt két csoportba oszthatjuk. Az egyik a teremsport. Elsősorban Kápolnás Zoltán irányításával rendszeres volt az asztalitenisz. Ez nemcsak egyszerű játszadozást jelentett, bár ennek a jelentőségét is egyértelműen ki kell emelni. A férfiak a városi „A" csoportban értek el sikereket már a versenyrendszerű sportban. Alkalmi rendezvények voltak a Nagykanizsa városban működő Ifjúsági Klubok és a KlSZ-szervézetek asztalitenisz-bajnokságai. Ismeretes, hogy kiváló munka folyt az ifjúsági klubban. A nyilvántartó könyvek és az eseménykönyvek szólnak a sakkbajnokságról. 1976-ban március 20. és 28. között rendeztek többek között bajnokságot a házban. Külön megemlékezést érdemel a labdarúgás, amely versenysorozata 1974-ben kezdődött és egészen napjainkig tart. Ma már csak így nevezik, hogy Móricz Kupa. A főcím ez lehetne, hogy Kiskanizsai utcák-terek labdarúgó torna. 1976-ban 18 felnőtt és 14 serdülőcsapat indult. A szervezés és irányítás Kápolnás Zoltán érdeme elsősorban. Immár több mint 20 éve nagy eseménye ez a településrésznek. A megyei sajtó (Zalai Hírlap) is rendszeresen közölte az eredményeket. A szervezés a művelődési ház érdeme. Külön elismerés jár a háznak azért, mert neves labdarúgókat hívtak meg a kupa átadására. így a következőket emelhetjük ki: 1974 - Albert Flqrián (első alkalommal), 1976 - Rákosi Gyula, 1977 - Buzánszky Jenő, 1978 - Mátrai Sándor. 1981-ben Kiskanizsai Lakóterületi Sportkör néven szervezték a labdarúgó tornát. Értelmes nyári szabadidő-eltöltés volt a pontos terv szerint. Jól összefogta a fiatalokat. Az ez évi program időrendje is bizonyítja állításunkat: július 12, 17, 18, 25, 26; augusztus 2-8. A ház a kupát átadót élménybeszámolóra is hívta. Egy-egy újságíró vagy szakember is elkísérte a meghívottakat, amely csak emelte a találkozás színvonalát. Rónai Egon szinte állandó vendége volt a Móricz Kupa átadása utáni találkozóknak. De említhetjük Németh Gyula nevét is, aki a Népsport labdarúgó rovatának a vezetője volt. Némelyik találkozást összekötötték aktuális vetélkedővel. Az emlékkönyv bölcs tanácsokkal is szolgált a kiskanizsai fiataloknak. Ezekből kettőt idézünk. Buzányszky Jenő: „A sport: öröm, egészség. Élj vele!" (1977. június 19.) Rákosi Gyula így fogalmazott egy évvel előtte: „Sport = Szellem: egészség, szorgalom." Ezenkívül neveztek mindenfajta tornára, amelyet meghirdettek a labdarúgóknak. Indultak a városi II. osztályú bajnokságban, a városi kispályás küzdelmekben, a Béke-Barátság Tornán, Felszabadulási Kupán. Részt vettek különböző sportvetélkedőkön a ház szervezésben a fiatalok. Tehát összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a sport is szerves része a Móricz Zsigmond Művelődési Ház tevékenységének. Felkarolta az értelmes szabadidőeltöltést és gondoskodott a szervezésről, elismerésekről, díjakról. Nem szólunk a jelen keretek között a tanfolyamokról, a gyermekkórusról és többféle rendszeres rendezvényről, amelynek hagyományai alakultak ki. Az alkalmi rendezvényeknek se szeri, se száma. Ezek célirányos elemzést kívánnának. Összetartó erő volt a tematikus kirándulások sora, amelyek egy-egy egységhez kötődtek, amelyek rendszerint egy évet vagy egy tevékenységi formát lezártak. Nagyon nehéz bemutatni a napi életet a házban, hiszen egy-egy nap működhetett szakkör, klub, együttes, lehetett ismeretterjesztő előadás, nem kevesen voltak, akik csak belátogattak a házba, mert volt hova menni és érdemes volt bemenni. E működésnek hosszú ideig a lelke egy igazi néptanító volt, Vizeli Dezső és mögötte állt egy városrész a ház társadalmi vezetőségével együtt,