Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Horváth György: A Móricz Zsigmond Művelődési ház történetéből

198 Horváth György csoportban. Igazi népművelés volt tevékenységük. Dinda Gyuláné betegsége miatt az együttestől megvált a rendező. Ezután Kápolnás Zoltán lett a szakmai vezető, még két évig „élt" a társulat. A 14 év alatt teljesítette feladatát, hivatását, még akkor is, amikor a Zalai Hírlap 1974. július 2-án egy bemutató kapcsán a következőket írta: „A túl sötét színpadképpel dolgozó, tehetséges csoportnak a továbbiakban igényes darabmegválasztásra kell törekednie." Ha szakmai körökben a Móricz Zsigmond Művelődési Ház nevét említik, akkor pávakör, Bojtár, Sáska, Kanizsa fogalmak asszociálódnak. A ház felvett működési körébe egy nagyon fontos területet és ezt a művészi tökélyig fejlesztette. Kimagaslóan teljesítette a 105/1968. MM. számú utasítás azon pontjait, amelyek a helyi hagyományok további ápolására és a művészeti együttesek működéséről szóltak. E területen érezzük leginkább a nagyfokú tervezést és tudatosságot. A tánc, a zene szorosan összetartozik. Egy egységet képez a ház életében. Most mégis kényszerűségből és praktikumból szétválasztjuk. így is érzékeltetni akarjuk azt a hosszú utat, amely az arany minősítéshez vezetett. Az első adatokat 1965-ből vettük. Horváth Jenő vezetésével kezdődtek a táncpróbák, aki a minimális alapokat rakta le. Hamarosan Kozák Józsefné lett az irányító. Az első időszakban tizennyolcan jártak próbákra. További folytatásról nem szólnak a források. Legközelebb 1972 szeptemberében találkozunk a házban a néptánccal, az irányító újra Kozákné. Ez évben már tíz helyen tartottak előadást, Pacsán egy bemutatón elismerő bírálatot kaptak. Valószínű, hogy 1972 előtt is voltak táncpróbák, hiszen a sikert nem adják olcsón. 1973. szeptember l-jével új korszak következett a kiskanizsai táncosok életében. Papp László lett a művészeti vezető. Az út egyenes volt és felfelé vezető. Átlagban 15-15 női és férfi táncos járt a próbákra, szerepelt a különböző koreográfiákban. A Móricz színpadáról hamarosan kiléptek - éppen tudásuk miatt évente sok vendégszereplést vállaltak a környező településeken. 1974. december 13-án a tévé Hazai esték című műsorában a képernyő elé kerültek a pávakörrel együtt. Ez már jelzett valamit a tánctudásukból. A következő évben már I. osztályú minősítést szereztek Szekszárdon. A vendégfellépések száma egyre nőtt. Egy zalai térképen egyszerűbb lenne bejelölni azokat a helyeket, ahol nem szerepeltek. Két év vendégszerepléseinek helyeit soroljuk fel a következőkben. 1973-ban a kanizsai fellépéseken kívül színpadra álltak: Fityeház, Bajcsa, Eszteregnye, Inke, Surd, Letenye, Újudvar, Murarátka, Petrivente, Nemesgulács, Buzsák, Nagyrécse községekben és volt rádiószereplésük is. 1981-ben Badacsony, Gelse, Bagola, Molnári, Semjénháza, Szepetnek, Balatonmagyaród, Liszó, Zalaegerszeg, Surd, Kaposvár, Debrecen, Barcs, Nova voltak a fellépési helyeik. És az sem volt vetetlen, hogy a bulgáriai testvérvárosban Nagykanizsa képviseletében Kazanlakban felléptek, tehát kultúrmissziót is töltöttek be. Technikai tudásuk emelése érdekében vendég koreográfusokat is fogadtak. 1977-ben Nován már megyei kiváló együttes lett a tánccsoport. 1978-ban a Sáska névtől „meg akartak szabadulni", az új nevük Kanizsa Táncegyüttes lett, ma is ezen a néven szerepelnek. 1980: a III. ezüst fokozat éve, amelyet Papp László vezetésével értek el. Elkezdődtek a külföldi rendszeres vendégszereplések meghívás alapján. A sort Csehszlovákia nyitotta meg. Ma már alig van olyan európai ország, ahol ne táncoltak volna. Műsoruk minden esetben valóságos folklórünnep volt. Legtöbbször velük léptek fel önálló számokkal a zenészek és a népi együttes. 1981-ben már ezüst I. fokozat lett a minősítésük, amely további töretlen fejlődést mutatott. Papp László táncos irányító munkája mellett a zenei vezető Fodor Gyula lett, akinek nagy szakértelme tovább erősítette közvetve a táncosokat. A teljes és legmagasabb művészi megoldást a Bojtár Népzenei Együttes megalakulása jelentette. A következő évben már arany III. osztállyal dicsekedhetett a tánccsoport. Ez a minősítés újabb szerepléseket, meghívásokat eredményezett. 1986-tól ifjú Vizeli Dezső vette át a tánccsoportot, Papp László eltávozott az együttestől. Nem okozott törést a vezetőváltás az együttesben. Az idősebb táncosok közül távoztak néhányan. Vizeli mellett Hetési László segítette a munkát. A következetes és nehéz próbák az arany fokozat még színesebb csillogását hozta és nem csoda, hogy Spanyolországtól Kazanlakig csak sikert eredményezett a fellépésük. Ez utóbbinak záloga volt a tervszerű utánpótlás biztosítása is. Nem időrendben vázoljuk a sikeres törekvéseiket e téren, hanem eljárásukra, módszereikre utalunk. 1984-től működik a Móricz Zsigmond Művelődési Házban az aprók tánca. Kezdetben a vezetők ifjú Vizeli Dezső és Fodor Gyula voltak. 30-50 kisgyermekkel tanították meg az alaplépéseket, jutatták el őket a színpadra. Az itt kezdők közül többel találkozhatunk a felnőtt együttesben. A szakmai munkát a következőkben Tóth István, majd Vizeiiné Paksi Valéria irányította. Kizárólag a ház keretei között működik és működött az ún. utánpótlás tánccsoport. 1978-ban alakították. A folyamatos működésükről és műsoraikról 1982-től vannak adataink. Közvetlen kapcsolódott táncuk a ház hagyományaihoz. Tudatos és dicséretes törekvés volt egy-egy iskolába való „kivonulás", és ott tánccsoport szervezése. Kettős és nemes feladatot láttak el. Az iskola kapott egy sze-