Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Horváth György: A Móricz Zsigmond Művelődési ház történetéből

A Móricz Zsigmond Művelődési Ház történetéből 197 könyvbe való bejegyzése 1985. május 26-án. (Pető Margit szövegét írta át így.) „... sáskának születtem, létem ez, s örököm, hogy megtanultam a népi kézimunkát mivelni, Szőke Lászlónénak köszönöm." Erősítő elem volt az év végi kiállítások mellett rendszeressé váló kirándulások az ország különböző helyeire. Kapcsolatba kerültek a varasdi Sloboda Vis kézimunkázó csoporttal. Volt közös kirándulásuk, egymást meglátogatták, volt közöttük szakmai tapasztalatcsere is. A szakkör 1987-ben fejezte be működését. A zenével kapcsolatosan említünk még két szakkört, amelynek alapvető szerepe volt a művelődési ház későbbi életében. A zeneszakkör 1965-66-os évben kezdte meg működését. Baranyai Géza vezette nagy szakértelemmel. Szombatonként 16-19 óra között voltak a próbák. 27 fiatallal foglalkozott eredményesen. A végeredményt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy ifjúsági zenekar alakult belőlük. A ház akkor még nem tudhatta, hogy merre fog haladni a zenei élet, hogy a csúcspont majd a Bojtár Együttes lesz. 1983-84-es tanévben iskolai keretek közé került a népzenei szakkör. Fodor Gyula a Tanácsköztársaság Téri Általános Iskolában hétfőn és szerdán foglalkozott 11 fővel. A napló tanúsága szerint ez haladó csoport volt. Itt a szakszerűség, a gondos előrelátás volt a kiemelendő. Ugyancsak szakkörként kezdett működni 1987-ben az utánpótlás népzenei csoport. Itt kifejezetten az egyéni foglalkozás került előtérbe. Fodor Gyula négy tanulóval dolgozott. Folyamatos munkáról és hagyományról szólhatunk, ugyanis 1987-től ezt a feladatot Vizeli József vette át. így nem csoda, hogy a Bojtár Együttes ilyen magas fokra jutott, hogy kiváló zenészek kerültek az együttesbe. Nem volt és ma sincs létszámgondjuk. A művelődési ház életének szerves részei a klubok. 1976-ban alakult meg a Nyugdíjas Klub, Vizeli Dezső irányította. Heti három alkalommal tartottak foglalkozásokat. Az állandó taglétszám állandóan 30 fő felett volt. Voltak könyvismertetések, borkezelésről előadás, tévénézés, népi bútorok bemutatása, filmvetítés, diaképes előadás, felolvasások, sakk, kötetlen beszélgetés, szakfolyóiratok olvasása. Társadalmi vezetőség irányította a tevékenységet. Rendszeres és magas volt a megjelenési arány az egyes alkalmakkor. A szakmai divat terméke volt az 1976-ban létrejött nyúltenyésztők klubja. 25-30 fő vett állandóan részt a foglalkozásokon. A nyulakat ez idő tájt a felvásárlók viszonylag jó áron vették át. A fiatalok megnyerésének különböző formáit találjuk a repertoárjában. Kápolnás Zoltán vezette az ifjúsági klubot, amely 1978-ig tevékenykedett. Tagsági' díjat is szedtek. A sextől az orvosi előadásig minden megtalálható volt a programban. Évente a legjobban dolgozó klubtagokat ifjúsági táborokba vitték. A rendezvények száma és a megjelenési szám sokat elárul a működésről. Példának álljon itt az 1975-ös év statisztikája: 29 társadalomtudományi rendezvény 1543 fő 7 természettudományi 146 fő 5 TIT-előadás 155 fő 1976. április 30-án elnyerték a kiváló klub címet. Klubok közötti vetélkedőn vettek részt. Sportversenyeket is szerveztek hasonló szervezetek között. 1978-ban aranykoszorús kitüntetést kaptak, ezzel ismerték el a szervezett, rendszeres és kiváló klubmunkát. Érdekes kezdeményezés - művelődési házba csalogatás - volt az 1974-ben alakult nyolcadikosok klubja, amely 1987-ig megszakításokkal működött. Az aktuális kérdések mellett foglalkoztak illemtannal, társastánc-tanulással, tartalmas programjaik voltak. Dicséretes volt az 1986-ban megszervezett napközis klub. Az értelmes szabadidő-eltöltés nagyszerű példája a kezdeményezés. A napközi „vesztett" gyermekmegőrző funkciójából. Érdemes még csak felsorolni is a nemes, hagyományőrző programokat. Ezek egy része a Móricz Zsigmond Művelődési Ház csoportjaiba irányította a gyerekeket. Ilyenek voltak: gyermekjátékok és népszokások tanítása, rajzfilmek nézése, játék- és bábkészítés, tojásfestés, tematikus vetélkedők, táncház. Egy közösség éltető eleme az amatőr színjátszás volt. Ennek nagy hagyományai voltak Kiskanizsán. 1961-ben kezdődött a Dinda-korszak, amely a területen a csúcspontotjelentette a településrész életében. A darabválasztás kezdetben a népszínművek felé vezetett a siker érdekében. Ilyen darabokon jól lehetett tanulni, s ez vezetett a magasabb művészi igény felé úgy, hogy a közönséggel a kapcsolat nem szakadt meg. Vígjátékok, zenés darabok, szórakoztató egyfelvonásosok jelentették a repertoárt. Hadd idézzünk egy sort ezekből: Sári bíró, Nyugdíjas állás, Májusfa, Lepsénynél még megvolt! Anyósgenerális. Bármit csinálni csak értelmesen és szépen szabad. Dinda Gyula 1963. január 8-án kötelességvállalást íratott alá a szereplőkkel. Ez a szerep megtanulására, próbákon való megjelenésre és fegyelmezett viselkedésre, a rendezői utasítások szónélküli betartására vonatkozott. Figyelemfelkeltésül kiemeljük a 4. és 5. pontot: „Tudomásul veszem, hogy a próbákra sem késve, sem italosán nem megyek. Tudomásul veszem, hogy a fenti pontok be nem tartása esetén 1. szigorú figyelmeztetés, 2. 10 Ft pénzbüntetés, 3. kizárás lesz a büntetésem." Az együttes rendszeresen tájolt elsősorban a közeli községekbe. A szabin nők elrablását 12 helységben 15 előadásban mutatták be 2640 néző előtt. Jugoszláviában is játszottak. Az Isten véled édes Piroskám is 15 előadást ért meg. Ezek nagy számok egy amatőr csoport életében. A többszöri szereplés lehetőséget és sok örömet is okozott a színjátszóknak, sok gondot a rendezőknek, szervezőknek. Nagyon szerencsés volt a fiatalok és idősek aránya a