Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
Káli Csaba: Nagykanizsa 1945-ben (április 1–november 4.)
184 Káli Csaba ekkor megválasztott polgármester, Windisch Dénes szintén az SZDP tagja volt - vitathatatlanul az MKP ideológiája és programja érvényesült. Az alakuló ülésen a két legfontosabb tisztségviselő mellett a „tisztikar" többi tagját is megválasztották, így az alelnök Rosenberg Jenő (MKP), titkár pedig Gáspár József (MKP) lett. A Nemzeti Bizottság az e téren tapasztalható országos trendhez igazodva, a születő új rendszerben önmagát egyedüli legitim hatalmi szervvé nyilvánítva, jogot formált a város más fontos hivatali tisztségeit betöltő személyek kinevezésére is. Ez a lépés valójában az önmagára utaltságból eredő szükségszerűség volt, hiszen a közlekedési és távközlési nehézségek miatt a külvilággal alig volt kapcsolata. Utasításokat a helyi szovjet parancsnokságon kívül az első napokban sehonnan sem kaphatott és nem is nagyon várhatott, sem a még rendezetlen állapotokat mutató megyeszékhelyről, sem pedig Budapestről. így - szintén még az első ülésen - a Nemzeti Bizottság nevezte ki a nagykanizsai járás főszolgabíróját, a - későbbiekben a politikai osztálya révén kulcsfontosságúvá fejlődő - városi rendőrkapitányság vezetőjét és a sajtófőnököt, valamint ezek helyetteseit. Az új városvezetés első, legfontosabb teendői közé tartozott a közegészségügy és közélelmezés helyzetének áttekintése. Ennek keretében elrendelték a raktárakban lévő élelmiszerek lefoglalását, a teljesen nincstelenné váltak - mint például a városban tartózkodó menekültek - részére népkonyhát állítottak fel. A visszatérő deportáltak elhelyezéséről, az április 7-én már működő érdekképviseleti szervükkel - a Szirtes István vezette zsidó tanáccsal egyetemben, úgyszintén gondoskodtak. 13 Ezen kívül rövid idő alatt működőképessé tették a nélkülözhetetlen villamoshálózatot és a vízvezeték-rendszert. A lakosság körében változatlanul problémát jelentettek és nagy félelmet keltettek a megszálló katonák túlkapásai, az erőszakoskodások, lopások és rablások, valamint a rekvirálások. 14 A személyi és vagyonbiztonság végletes megromlását a magyar rendőrség - a szovjet katonákkal szemben - nem tudta érdemben megakadályozni, csupán annyit tudtak elérni, hogy közös járőröket állítottak fel, amelyek a rendet és az éjszakai kijárási tilalom betartását ellenőrizték. Az első napok szabadrablásai után valamelyest javult ugyan a közbiztonság, de ez az év egésze során súlyos, akut probléma maradt. A szovjet haderő érdekében, annak parancsára a lakosságnak különböző romeltakarítási és újjáépítést célzó közmunkát kellett végezni, amelyet a Nemzeti Bizottság közreműködésével hajtattak végre. A legtöbb embert foglalkozásra való tekintet nélkül - a vasútvonalak helyreállítására rendelték ki. Egyik szakaszát április 10-re sikerült az újudvari olajtöltő állomásig rendbe hozni, de április 25-én már Fonyód és Murakereszüir között is járhattak a szerelvények azzal a kizárólagos céllal, hogy a még harcoló szovjet alakulatoknak utánpótlást szállítsanak. 15 Magyar vonatkozású személy- és teherszállításról egyelőre még hónapokig szó sem lehetett. A társadalmi kapcsolatok újraélesztésének érdekében volt szükség a sajtó beindítására. A feltételek gyors megteremtése után, már április 7-én megszületett a Zala című napilap, amelyet kezdetben Soltész Imre, majd néhány nap elteltével (április 20-tól) Bencze Jenő szerkesztett. 16 A lap névlegesen a Nemzeti Bizottság, valójában az abban túlsúllyal rendelkező kommunista párt eszmeiségét képviselte. Mindezek ellenére mégis azt mondhatjuk, összehasonlítva a később induló többi pártlappal, hogy a Zala a koalíciós évek legjobban szerkesztett és a legjobb híranyaggal rendelkező újságja volt. A gazdasági élet konszolidálódásához, a már említett közellátási feladatok végzésén túl, szükség volt a város korábbi életét alapvetően meghatározó kereskedelem újjászervezésére is. Ezt nagyon megnehezítette a rendkívüli helyzet szülte piackényszer, az áraknak a Nemzeti Bizottság általi mesterséges szinten tartása, 17 mely intézkedések a kereskedők és termelők ellenérdekeltsége miatt eleve nem bizonyulhattak hatékonynak, illetve végrehajthatónak. Ehhez járult a kellő mennyiségű és minőségű áru valamint a fizetőképes kereslet hiánya és az infláció amelyek együttes hatásukban szinte lehetetlenné tették a normális piaci viszonyok kialakulását. Ehelyett a beszolgáltatás és lefoglalás előli árurejtegetés, a kötött gazdálkodás, a jegyrendszer szabályainak kijátszása, a feketézés, valutázás, csempészés, nem egyszer a hivatali hatalommal való visszaélés volt napirenden. Az áru megszerzésének, kijárásának szövevényes hálójában tág teret kaptak a párt és személyi kapcsolatok és ezzel együtt a korrupció. A hatalom, élén a rendőrséggel megpróbált ugyan beavatkozni ebbe az exlex állapotba, de a letartóztatások, internálások vagy az ezzel való puszta fenyegetőzés - kellő végrehajtó apparátus híján legtöbbször hatástalan maradt. A közellátás és kereskedelem mellett, helyzetük rendezését kívánták az ipari üzemek is. Ezt leginkább a szovjetek „óhajtották", mivel utánpótlásuk érdekében feltétlenül szükségük volt minden „hadrafogható" cégre, legelőször is a MAORT-ra. Az olajbányászat újraindításának céljából még április 3-án Nagykanizsára érkezett Papp Simon, a Szovjet Hadsereg Olajrjizottsága néhány tisztjének kíséretében. 18 A termelést - elsőként Lovásziban - már április 10-én sikerült beindítani, amelyet a romok eltakarítása és a károk egy részének helyreállítása után a többi olaj mező is követett. 19 Az alapvető gazdasági problémák orvoslása - vagy annak kísérlete - után a Nemzeti Bizottság április 16-i ülésén fontos politikai ügyek kerültek terítékre. Ezek előterjesztője dr. Baron Pál 20 jogász volt, aki ekkor érkezett meg Budapestről és az ott tapasztaltak alapján jelölte ki a legfontosabb, azonnal végrehajtandó feladatokat. Mindenek előtt szükséges volt a múlt rendszer