Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Káli Csaba: Nagykanizsa 1945-ben (április 1–november 4.)

Nagykanizsa 1945-ben (április 1 - november 4.) 185 bűneinek feltárása és az elkövetők szigorú megbüntetése. E célból javasolta létrehozni - a kormányrendelet által az országban már több helyütt életre hívott - igazoló bizottságokat és a népbíróságot.

21 Már a következő ülésen , április 18-án döntés született a leendő két igazoló bizottság tagjairól és a népbíróság vezetőiről, valamint ezen új szervek feladat- és hatásköréről.

22 Annak ellenére, hogy április 21-én az igazoló bizottságok tagjai és elnökei letették a hivatali esküt, munkájukat nem kezdhették meg, mivel sem az ehhez szükséges technikai és személyi feltételek - megfelelő nyomtatványok, javadalmazás, kisegítő munkaerő, helyiség stb. - sem a magasabb közigazgatási szervek engedélye nem álltak rendelkezésre. Ráadásul közel egy hónapig tartó politikai alkudozás kezdődött - az eskü letétele ellenére - a bizottságok személyi összetételére vonatkozóan. Történt ugyanis, hogy a Nemzeti Bizottság - Baron Pál előterjesztésére - május 12-i ülésén hatályon kívül helyezte az április 20-i ez ügyben hozott határozatát, egyúttal átszervezte a két igazoló bizottságot.

23 Május 17-én B. Molnár József főispán a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által kirendelt, a hivatalok ellenőrzését végző szovjet őrnagy kíséretében Nagykanizsára látogatott, ahol engedélyezte az igazolások megkezdését.

24 A bizottsági tagok és elnökök ekkor szentesített névsora azonban ismételten eltért a május 12-i megállapodásban rögzítettektől.

25 A főispáni jóváhagyás után pár nappal (május 21-én) végre megkezdődhetett az érdemi munka a legfontosabb tisztségeket viselők leigazolásával.

26 Egy nyár közepén készült felmérés szerint, (július 24-ig bezárólag) az eltelt időszakban az I. számú igazoló bizottság összesen 613 személy ügyét tárgyalta le. Ezek közül mindössze ötöt ítéltek állásvesztésre, közülük egyet adtak át a Nagykanizsai Népbíróságra, illetve kettő személyt nyugdíjaztak. Ez idő alatt a II. számú igazoló bizottság nagyjából hasonló nagyságú munkát végzett, 682 igazolás alá vont személyből ötöt nyugdíjazásra, 11et állásvesztésre ítélt, akik közül kettőt a népbíróság elé vezettetett.

27 Mint látható nagyon kevesen akadtak fenn az igazolások rostáján, ami miatt az MKP többször rosszallását fejezte ki, sokkal szigorúbb elbánást követelve. Az eljárások elhúzódása hátráltatta a közigazgatás menetét, elbizonytalanította az ott dolgozókat, ezért mihamarább igyekeztek ezzel végezni. E célból a főispán mindkét zalai városban egy harmadik igazoló bizottság felállítását rendelte el 1945. július 30-án, tette ezt azért is, mert időközben az igazolandók köre is jelentősen kibővült.

28 A népbíróság elé került ügyekben a vádat a népügyészség képviselte, amelyet előbbivel együtt ugyancsak dr. Baron Pál javasolt felállítani - az idevonatkozó kormányrendelet alapján - a Nemzeti Bizottság április 16-i ülésén elmondott beszédében. Két nappal később a Nagykanizsai Népbíróság leendő elnökévé dr. Vargha László törvényszéki bírót, a népügyészség vezetőjévé pedig dr. Gáspár Zoltánt - ugyancsak a helyi törvényszék bíráját - nevezték ki.

29 A személyi kérdések Budapesten történt egyeztetése után

30 - némileg megváltozott felállásban

31 - először május 19-én ült össze tárgyalni a grémium, hogy volt nyilas pártszolgálatosok ügyében hozzon ítéletet.

32 Az ülést azonban elnapolták, ugyanis időközben megalakult a Független Kisgazdapárt kanizsai szervezete dr. Fülöp György ügyvéd vezetésével, amit a Nemzeti Bizottság május 18-i ülésén jelentettek be. A népbíróságok működését szabályozó rendelet szerint, abba minden engedélyezett és működő politikai párt delegálhatott képviselőt. Ez volt az oka annak, hogy amíg a szervezés alatt álló FKGP nem élhetett ezzel a jogával, a Nagykanizsai Népbíróság - a személyi összetételében várható változások miatt - nem akart érdemi munkát folytatni. A párt „törvényesítését" komplikálta, hogy a megalakulás tényét a Nemzeti Bizottság addig nem vette tudomásul, amíg az meg nem kapta a hivatalos alakulási jegyzőkönyvet.

33 Miután ez május 21-én megtörtént,

34 nem volt már semmi akadálya annak, hogy másnap a Katolikus Legényegylet nagytermében megszülessen, az első népbírósági ítélet.

35 Az igazoló bizottságok és a népbíróságok felállításával párhuzamosan zajlott az országban egy gazdaságilag és úgyszintén politikailag meghatározó jelentőségű esemény, a földosztás. Lebonyolítására mindenhol földigénylő bizottságok alakultak, amelyek az igények felmérése után a kiosztás megkezdésével, automatikusan földosztó bizottságokká alakultak át. Ezek munkáját volt hivatva összefogni és ellenőrizni a minden megyeszékhelyen életre hívott megyei földbirtokrendező tanács. Zala megyében a lassan alakuló zalaegerszegi mellett Nagykanizsán is létrehoztak egy Járási földbirtokrendező tanácsot" dr. Hámori Zoltán törvényszéki bíró vezetésével.

36 E valójában törvénysértő határozat megszületésének okai nem egyértelműek. Gondolhatunk a két város között meglévő örökös rivalizálásra, de sokkal kézenfekvőbb az a magyarázat amit a Nemzeti Bizottság május 4-ei ülésének jegyzőkönyve ad, miszerint a tanácsot „az orosz katonai parancsnokság rendelkezése folytán" alakították meg.

37 Erre azonban a Nemzeti Bizottság önállóan is hajlandóságot mutathatott, hiszen több esetben előfordult - de különösen a földosztásnál volt ez így -, hogy annak intézkedései túlléptek a város közigazgatási határain. Fenti jegyzőkönyv (május 4.) tanúsága szerint „a földbirtokrendező tanács, felállítása kezdetén működését meg is kezdte, azt folytatja és ezáltal sikerült a földreform végrehajtásának zavartalanságát és helyességét biztosítania". A Nemzeti Bizottság erre hivatkozva kérte a földművelésügyi minisztertől az e tárgyban már korábban eszközölt kinevezések és intézkedések jóváhagyását,

38 amit az május 9-én kelt levelében meg is tett.

39 Egy hónappal később (június 8-án) a miniszter a nagykanizsai szervezetet a Zala vármegyei Földbirtokrendező Tanács (II. számú) Tárgyaló Tana-