Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Káli Csaba: Nagykanizsa 1945-ben (április 1–november 4.)

ZALAI MÚZEUM 7 1997 Káli Csaba: Nagykanizsa 1945-ben (április 1 -november 4.) A második világháború Nagykanizsát érintő hadieseményei, a nem túl jelentős károkat okozó angolszász bombázásokon túl, a szovjetek 1945. március 16-án, Bécs elfoglalására indított támadó hadműveleteihez fűződtek. A 3. Ukrán Front bal szárnyának csapatai - az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg - azt a feladatot kapták, hogy áttörve a Balaton és a Dráva folyó között kiépített Margit-vonalat, zúzzák szét a 2. német páncélos hadsereget és legkésőbb április 5-7-re vegyék birtokukba a dél-zalai várost. A frontnak ezen a szakaszán március 29-én kezdődött a szovjetek támadása.

1 A megelőző napokban a németek komoly erődítési munkálatokat végeztek, lövészárkokat, bunkereket építettek, harckocsi-akadályokat, aknazárakat telepítettek a város utcáin. Végül ostromra mégsem került sor, mivel a német hadsereg, a bekerítéstől tartva elhagyta Nagykanizsát és a Principális-csatorna mögé - a Dorottya-vonalba - vonult vissza. Ezt megelőzően azonban, lassítandó a szovjet csapatok előrenyomulását, március 31-én több helyütt megrongálták a vasútvonalakat, felrobbantották a hidakat, a postahivatalt, néhány raktárt, illetve ipari létesítményt. Ekkor égett le a városháza is.

2 A szovjet és bolgár katonák másnap reggel, április 1jén (húsvét vasárnapján) foglalták el gyakorlatilag harc nélkül a várost, amely azonban nem mentesült, főként a kölcsönös ágyúzások miatt, a további anyagi károsodástól. Nagykanizsán, egy a háborút megelőző felmérés szerint 3285 lakóépületet, 103 ipari, 368 mezőgazdasági, 116 kereskedelmi, 16 raktár, 43 kulturális és közoktatási, 9 közlekedési, valamint 21 közigazgatási célokat szolgáló épületet tartottak nyilván.

3 A főispánnak tett jelentés szerint - a már említett rombolásokon túlmenően - megsérült a vasútiak mellett az összes közúti híd, a méntelep épülete és a pályaudvari fűtőház. Az ipartelepek közül erős rongálódást szenvedett a Dunántúli Szeszfinomító Rt., a Sörgyár és egy gépjavító üzem, valamint a Dohányraktár és a Mezőgazdasági Közraktár. Találatot kapott a kiskanizsai római katolikus templom és a temetőben is károk keletkeztek. Ezen kívül, a jelentés szerint leégett két emeletes irodaház és üzletház, 45 lakóház teljesen romba dőlt, 90 pedig erősebben megrongálódott. 32 gazdasági és egyéb épület szintén részben vagy egészben megsemmisült.

4 Az utóbbi kategóriába soroltak közül - a város tulajdonát képező közkórházi épületegyüttesben keletkeztek a legnagyobb károk.

5 Mindezek alapján, országos viszonylatban - a magyar városok károsodási rangsorában - Nagykanizsa a kevésbé sérültek közé tartozva, a 29. helyet foglalta el.

6 Arányaiban jóval nagyobbak voltak a város lakosságát érintő veszteségek. Az utolsó hivatalos - 194l-es országos népszámlálás adatai szerint, Nagykanizsán 30.792 ember élt. Ugyanitt egy 1945 tavaszán elrendelt gyorsfelmérés a városban mindössze 21.738 lakost talált.

7 A jelzett forrásban a megyeszékhely és a járások adatainál az 1941. és 1945. esztendő közti különbség általában 5-10%-os, a nagykanizsaihoz mérhető óriási fogyatkozás sehol sem fordul elő. Pontosan nem lehet tudni mi ennek az oka, ami a nagy létszámú helyi zsidóság majdnem teljes elpusztításával

8 sem magyarázható.

9 A szovjet csapatok, bevonulásuk után - a nyomukban érkező baloldali pártszervezőkkel egyetemben - rögtön megpróbáltak kapcsolatot teremteni azokkal a személyekkel, akik az új hatalom kiépítésében segítségükre lehettek.

10 Április 3-án érkezett a városba Rosenberg Jenő az MKP és Windisch Dénes - mindketten nagykanizsai illetőségűek - az SZDP megbízólevelével. Előbbi már a német megszállás előtt - a harcok alatt is itt tartózkodó - Hackler Jánossal együtt, a kanizsai SZDPszervezet aktív tagja volt.

11 Az új helyi vezetők, így többek között a leendő polgármester (Windisch Dénes) és a Nemzeti Bizottság elnökének (Hackler János) kiválasztása minden bizonnyal már előzőleg, a párközpontban megtörtént, amit a megbízólevelek léte is erősít. Azonban bármennyire is autonóm egyéniségek voltak ők, vagy legalábbis törekedtek erre, a tényleges hatalom a megszálló Vörös Hadsereg kezében volt. Ehhez az állapothoz a város újdonsült vezetői maximálisan igazodni kényszerültek. A hatalmi hierarchiában a szovjet városparancsnokság után a következő fokozatot, jogalapját adva a későbbi összes új szervezetnek, a Nagykanizsai Nemzeti Bizottság testesítette meg, amely április 5-én az MKP Csengery utcai helyiségében alakult meg. Tagjai lettek a már korábban megszületett MKP és SZDP 4-4, a szakszervezetek 3 képviselője és 4 „pártonkívüli".

12 A szovjet katonai parancsnokság által jóváhagyott összetételű bizottság élére az előzetes terveknek megfelelően, az SZDP-s Hackler Jánost választották. Ennek ellenére a szervezet munkájában - dacára annak, hogy az ugyan-