Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Megyeri Anna: Az ONCSA (Országos Nép és Családvédelmi Alap) segítő munkája Nagykanizsán 1941–1945 között

Az ONCSA (Országos Nép és Családvédelmi Alap) segítő munkája Nagykanizsán 1941-1945 között 179 nagy szociális érzékkel bírt, írja róla az egykori sajtó tudósítója. Már eddig is hat házat építtetett sokgyermekes családok részére Kiskanizsán. Az ONCSA alap lehetővé tette az akció kiszélesítését. Nagykanizsa közjóléti szövetkezetének 1942-ben 250.000 pengő állt rendelkezésére különböző közjóléti és szociális célokra. Tavasszal 12 ház átadását tervezték. Házasodási kölcsönre 12 600 pengőt irányoztak elő.

18 Január elsejétől a családalapításhoz szükséges bútorok beszerzésére, illetve a család önálló életének megalapozására azok kaphattak házasodási kölcsönt, akik erkölcsi és nemzeti szempontból kifogás alá nem estek, s „természetesen tiszta keresztények." A kölcsön kamatmentes volt, havonta 1%-át kellett törleszteni, gyermekek után elengedték a kölcsön bizonyos hányadát, 4 gyermek után pedig az egészet.

19 Terveztek még akciót a nép foglalkoztatására: rózsafüzér készítő és bongyorkendő kötő háziipar létrehozását (terv maradt csak), ám valóban működött a Sugár úton felállított háziipari mintaműhelyben kukoricaháncs feldolgozó tanfolyam.

20 1942. márciusára már 30 házigénylési kérvény érkezett az ONCSA vezetőségéhez. Egyéb kérvény 130 érkezett, de legalább 400 igényjogosultat tartottak szá21 mon. A közjóléti szövetkezet számára megvásárolták az egykori „Vaskapu" Király utca 26-os számú házát, ahol háziipari központot rendeztek be. Abban a házban akkor 11 sokgyermekes család is lakott, akiknek a ház megvásárlásával továbbra is biztosítani tudták lakását.

22 Ekkor Tőke Jenő állt a szövetkezet élén. Az ő személye szerencsés választás volt a polgármester részéről, mert Tőke a katolikus legényegylet főtitkáraként hosszú éveken át megismerhette a szociális kívánságokat, miként kell a leghathatósabban segíteni a kisegzisztenciákat - írta róla egy újságcikk.

23 A háziipari osztály vezetője Somogyi Márta volt, aki a csuhékészítés munkálatait irányította. Januárban kezdték a rendszeres munkát, novemberben már 75 háziiparral foglalkozó munkásuk volt, akik eddig közel tízezer pengő munkadíjat kerestek. Nyári utcai cipőket, szandálokat, táskákat, lábtörlőket készítettek. Ezt a munkát mindenki egy-két hét alatt elsajátította.

24 Itt főként idősebbek és serdültebb korú gyermekek foglalkoztatásáról volt szó, s az így szerzett jövedelem a családok megélhetésében csak pótlást jelenthetett. A közjóléti szövetkezet 1943 év végi jelentéséből megtudjuk azonban, hogy a nélkülözők ily módon való megsegítése némiképp utópisztikus volt, s semmiképpen nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A háncsfonó üzem időnként anyaghiány miatt egyáltalán nem tudott működni, csalánt szedni küldték a munkásokat. A szappanfőző üzemben előállított szappant nem tudták értékesíteni, s a főzéshez szükséges hulladék alapanyag sem volt beszerezhető. A cipőjavító üzemben a katonaságtól kapott 300 lábbelit javították meg, azt erdei favágómunkások számára eladták, de a selejtes cipőkből utánpótlás nem érkezett. E mellett még munkaerőhiány is volt. Nem csoda, ha az üzemek veszteségesen működtek. Az ONCSA betűszava főként az általa adott kölcsönökből épített házak, lakótelepek révén vált ismertté, melyeket hazánk területén 1941 és 1945 között építettek. Jó néhány még látható belőlük, bár legtöbbjüket átalakították, átépítették. E lakásokat azok kaphatták meg, akiknek legalább négy, 18 éven aluli gyermeke volt. Később cserélődtek a tulajdonosok.

26 1942. februárjában már a nagykanizsai szövetkezet birtokában vannak az építendő családi házak tervezetei, amelyek felépítéséra 300 ezer téglát kötöttek le, és a többi nyersanyagot is biztosították.

27 Nagykanizsa város képviselőtestülete 1942 szept. 21én döntött arról, hogy a pénzügyi bizottság véleménye és a polgármester javaslata alapján a Nagyrácz és a Jakabkuti utcák közti közterületen házhelyet jelölnek ki családi házak céljára, s a közjóléti szövetkezetnek négyszögölenként 4 pengő vételáron eladják.

28 A szociális felügyelőség három féle házat tervezett. Készültek un. árvizes házak, falusi parasztházak és városszéli munkásházak. Az árvizes ház 48 ill. 57 négyzetméter, költsége 2400, ill. 2900 pengő. A falusi parasztház 75 négyzetméter, 3600 pengőbe kerül, a városszéli munkásház 64 négyzetméter, költsége 5000 pengő. Mind a három típusnál igen nagy gondot fordítottak az egészségügyi szempontokra, nedvesség ellen jól szigetelték. Melegtartóak a falak, rothadásmentes a padlózat, s nagy ablakok biztosítják a jó világítást. A ONCSA tervezői elsősorban minőségi munkára törekedtek - írta egy tudósító.

29 A családi házak tervei az Országos Szociális Felügyelőség Műszaki Osztályán készültek. Az ott dolgozó 4-5 tervező, és vezetőjük Tóth Kálmán szerint e házak külseje a magyar nép ízlését és a magyar táj építészeti hagyományait tükrözik. Hogy ezt megvalósíthassák, tanulmányutakat tettek az ország különböző vb dékeire. Tapasztalataikat felhasználva 7 típustervet dolgoztak ki, melyek a megvalósítás során csak apró részletekben tértek el egymástól.

30 A mai Dózsa György úton épült ikerházak egyik lakása 56 négyzetméteres, kétszobás volt. Ez volt az első ház ebben az utcában, Violáék 1942-ben vehették birtokukba. A ház alatt pince is volt. A harmadik ikerházat már nem pincézték alá. Mellékhelyiséget is csak az első ikerházba terveztek, csatorna is készült, de a vizet nem kötötték be. A ház tulajdonosa ma az öt gyermek közül az egyik fiú. Csak 1970 körül tudta a vizet bevezettetni.

31 A szövetkezet 1943. évi jelentése arról számolt be, hogy 53 családot részesítettek különféle kölcsönökben, juttatásokban. A város is nagylelkű volt, mert a házépítések céljára igen méltányos áron - a forgalmi ár egyötödéért - átengedett a szövetkezetnek 36 házhelyet. „Nagyjából az összes igényléseket, ki tudtuk elégíte-