Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Megyeri Anna: Az ONCSA (Országos Nép és Családvédelmi Alap) segítő munkája Nagykanizsán 1941–1945 között

180 Megyeri Anna ni, a házjuttatások kivételével. Ezen igénylések kielégítését főleg az anyagiak hiánya, az anyagbeszerzési nehézségek is gátolták. A már kivizsgált, juttatásra érdemesnek talált házigénylések kielégítésére ...belátható időn belül még kilátás sincs, pedig működési területünkön e téren volna támogatásunkra a legnagyobb szükség."

32 így nem ok nélkül tűnt el az utóbb épült házak alól a pince, s belülről a mellékhelyiség. A Zala Megyei Levéltárban fennmaradt két doboznyi irat az igénylők adataival, a házak építési költségvetésével, a szerződésekkel, a polgármesterhez írott kérelmekkel. Minden családról készült egy dosszié, iratai végigkísérik a család sorsát, anyagi helyzetét, a törlesztés menetét. A környezettanulmányokat Hajnal Margit szociális gondozónő végezte.

33 Az 1907-ben született Zsirai Mihály 1943. április 27én a tüzérlaktanyához vezető A utca 4. számú házát kapta. A városi kocsisként foglalkoztatott apa heti 22 pengőt keresett, családjával a Magyar utcában lakott. A gondozónő leírása szerint „Egy kis szobában nyolcan laknak, mindössze két ágyuk van, a lakás nagyon nedves, esős időben az eső beesik, ami veszélyezteti a családot. Sürgős intézkedésekre van szükség." Bakon László nős, 4 gyermekes, vagyontalan napszámos 1941. november 11-én kérte, hogy „a Jakabkuti családi házak közül egyet családom számára bérbevételre előjegyeztetni méltóztassék. Mai egy szoba-konyhás lakásom Rozmaring utca 5. sz. alatt van. Lakásom egészségtelen, nedves, dohos. Négy apró gyermekem állandóan beteg, kiütések borítják őket, vagy állandóan mell vagy hátfájásról panaszkodnak." Még az évben megkapta a Jakabkuti utca 65. számú házat. 1942-ben bevonult, ezután felesége lakbért nem tudott fizetni, mert a csekély havi 65 pengő segélyből nem tudta eltartani négy gyermekét, és a bért is fizetni. Horváth Imre saját tulajdonában lévő, az országos földreform során kapott telkére épített sártömés házát szerette volna az ONCSA támogatásával átépíteni. Az egyetlen helyiségből álló, düledező félben lévő házacskában tizenegyed magával lakott. 1941-ben írott levelében így vall magáról: „52 éves vagyok a világháborút Nagy József: A földkérdés a U. világháború előtti és alatti években. Századok 127. (1993) 5-6. 652. p. 2 Budapesti Hírlap, 1936. november 26. 3 Zalamegyei Új ság. 1938. szeptember 13. 4 Az abszolút természetes szaporodás 1932-ben 7,4 ezrelék, 36-ban 5 ezrelék, 39-ben 3,4 ezrelék volt, míg Romániában például 1933 és 37 között átlagosan 11,6 ezvégigharcoltam mint frontharcos, különböző frontokon. Az elszakított országrészek visszacsatolásában is minden alkalommal hosszabb rövidebb ideig részt vettem. Büntetlen előéletű, önálló gépészkovács vagyok. Feleségem, aki második feleségem, mint sokgyermekes anya a Kormányzóné Őfőméltósága által már kitüntetésben részesült. Első feleségem a harmadik gyermekszülésnél életét vesztette. Második feleségemnek 7 élő gyermeke van. Jelenleg is áldott állapotban. így összesen 9 élő gyermekem van". A közjóléti szövetkezet vállalta háza átépítését. A juttatottak között volt napszámos, éjjeliőr, gazdasági cseléd, MÁV kocsirendező, téglagyári munkás, földműves, ácsmester, bognár, kelmefestő gyár fűtője, sörgyári munkás, piaci árus, cipész. 1945 decemberében Hajnal Margit szociális szakelőadó kimutatást készített Nagykanizsa megyei város területén épült ONCSA házakról. Ezek szerint 1942 és 43-ban 35 család kapott házat, s e családokban összesen 223 gyermek volt. Két párnak volt 10 gyermeke, háromnak négynek 8, kilencnek 7, a többinek 4, 5 vagy 6 gyermeke. Túri János hét gyermeke közül ekkor már két fia hősi halott.

34 Egy 1943-ban készült kimutatás szerint a Jakabkuti utcában épült 7 ház, a Nagyrác utcában 11 ház, a József főherceg utcában (ma Dózsa György utca) 6 db ikerház, a Kápolna téren 2 ház, a Tavasz utcában egy ház.

35 766 veszélyeztetett családból 35-nek jutott hajlék az ONCSA alapból. Csak egy következő korszak* lakás- és szociálpolitikája segíthetett a rászorulókon. Ám az ötvenes-hatvanas években épült új lakások nagy részét már kert nélküli emeletes tömbházak foglalják magukban. Ahogy az egyik idős volt ONCSA lakos fogalmazta: örültünk, mikor megkaptuk a házat, mert előtte egy szobában laktam hetedmagammal. Igen sok volt a proli. Lenézett népek voltunk. Most bezzeg mindenki ONCSA házat kap, hiszen törleszti lakását. Az e kori váró széli házak telkei ma nagy értéket képviselnek, legtöbbjükre új, rangos épületek kerültek már, s nem egy esetben a régi házacska csak nyári konyhául vagy raktárként szolgál az emeletes palota mögött. relék volt. 5 Mihelics Vid: Magyar nép- és családvédelem, Magyar Szemle 1940. 3. (157.) szám. 193-199. p. 6 Dr. Vizy András: Zala vármegye szociális feszültsége, csatoltan a szociális feszültség adatainak községenkénti részletezése. Budapest, 1940. (Különlenyomat a Szociális Szemle 1940. június 1-jei számából.) 23. p.